„Ennyi minden nem juthat ki egyetlen embernek” – Színházi előadás ihletője lett cikkünk

A szegedi hajléktalan nőkről szóló írásunk nyomán színházi előadás készül a Tisza-parton. A nem mindennapi sorsokat Geréb Ágnes és Papadimitriu Athina adja elő.

„Megdöbbentő volt számomra a magyarnarancs.hu januári cikke, és drámai értelemben is nagyon erős” – mondja Réczei Tamás, a Kecskeméti Katona József Színház művészeti vezetője, aki Városszél címmel felolvasó színházi projektet indított a szegedi Regionális Művészeti Központban (REÖK). A májusig tartó programsorozatnak kettős tematikája van: páratlan hónapokban a Délmagyarország archív cikkei közül kerül egy feldolgozásra, páros hónapokban pedig olyan szegedi jelenségekről lesz szó, amelyek nem kapnak nagyobb nyilvánosságot.

Réczei Tamás

Réczei Tamás

Fotó: Németh Dániel

Olyat, amiről nem beszélnek

Réczei Tamás nem először viszi színházba az utcán heverő valóságot. Kecskeméten csinált már hírszínházat, illetve egy Tetthely című sorozatot, amely során bűneseteket dolgoztak fel diákok előtt, az előadás végén pedig pszichológus részvételével elemezték ki a látottakat. „A színház sokkal többre is képes, mintsem szórakoztatni, vagy gondosan kidolgozni egy egykoron született szöveget. Hatásában is tud élesebb lenni, közvetlenebb, ha kíván” – véli Réczei, aki nem polgárpukkasztásra készül, pusztán azt szeretné elérni, hogy az emberek máshogy gondolkozzanak, ha meglátnak – például – egy hajléktalant. „Ne előítélettel vagy közönnyel menjenek tovább, ha észlelnek egy ilyen embert, hiszen nagyon keveset tudnak erről a kérdésről, a látott sors valódi hátteréről. A nő, akiről szól a darab, felfoghatatlan dolgokat élt meg” – meséli Réczei annak a Zsuzsának a történetét, akiről a kedd esti előadás szól. Noha Szlavkovits Rita említett cikke öt asszony sorsáról szól, Réczei előadása végül egy hatodik nő történetét meséli el. „Amikor leírtam Zsuzsa történetét, azt éreztem, nem biztos, hogy jól lehet majd bírni, mert ennyi minden nem juthat ki egyetlen embernek” – mondja.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Zsuzsa sorsa több ponton megrázó. A negyvenes éveiben járó nőnek van három gyermeke, akiket Zsuzsa anyja nevel. A hajléktalanná vált asszony kiskamasz kora óta pánikbeteg, és rendszeresen olyan férfiak mellett köt ki, akik szinte halálra verik. „Egyszer lett volna lehetősége arra, hogy újra a családjával éljen, normálisabb körülmények között, azonban ez nem sikerült neki, visszavágyott a hajléktalan létbe. Emellett egy kései színész aspiráns, hiszen úgy mondta el nekem a Kései sirató t, ahogy kevesen” – avat be a részletekbe a rendező. Zsuzsa egyébként nézőként jelen lesz az előadáson, a bevétel egy részét pedig neki fogják felajánlani. „Nem hiszem, hogy tudja mit jelent az, hogy színházban színre kerül a sorsa, kíváncsi vagyok a reakciójára, hiszen nem lesz egyszerű más emberek előtt végighallgatni a saját életet, lehet megtisztító hatása éppúgy, mint elborzasztó számára.”

A darab háromnegyed órás lesz, ezalatt Geréb Ágnes és Papadimitriu Athina felváltja olvassa fel Zsuzsa életének drámai eseményeit. „Nagyon drámai, amikor arról beszél, hogy például szülés után nagyon felületes kórházi ellátás után engedték haza, amelynek következtében rengeteg vért vesztett és elájult. Zsuzsa végül arra eszmélt, hogy ismét kórházban van, ahol el kellett távolítani a méhét” – mondja Geréb, aki szerint üdvözlendő, hogy a hajléktalanság témájában egy egyén sorsát mesélik el. „Ez hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy ne egy masszaként lássák az utcán élő embereket, hanem egyedi történetekkel rendelkező személyeknek” – teszi hozzá. Az előadás során Geréb olvassa majd a tényeket, Papadimitriu pedig az eseményekre rálátó, azokat elemző monológokat mondja el. A kétfős felállás a későbbiekben is megmarad, a tervek szerint minden darabnál egy híres ember és egy színész lenne a színpadon. „Nehéz csak a tényekkel becsábítani egy ilyen előadásra a nézőket, ezért döntöttem úgy, hogy mindig lesz a színész mellett egy ismertebb ember is” – mondja a rendező.

Geréb Ágnes

Geréb Ágnes

Fotó: Németh Dániel

Az egyetem besegít

Megtudjuk azt is, hogy színházi sorozat kidolgozásánál fontos szempont volt, hogy valamilyen módon az egyetemisták is részt vegyenek a munkafolyamatban. Februártól a Szegedi Egyetem néprajz szakos hallgatói kutatószeminárium keretein belül olyan történeteket keresnek majd, amely a sorozathoz hűen Szegedhez köthető, és olyan témát dolgoz fel, amelyről a városban nem szoktak beszélni. Réczei a fúziótól – ami egyébként Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok vezetője ötlete volt – azt reméli, hogy népszerűsíteni tudja a színházba járást az egyetemistáknál, illetve, olyan kérdésekre irányíthatja a fiatalok figyelmét, amelyekkel eddig nem foglalkoztak. „Sok színháznál probléma, hogy a fiatal felnőttek nem járnak színházba, ezért, amikor Miskolcon meghallották, hogy ilyen módon kívánom bevonni az egyetemistákat a munkafolyamatba, azonnal jelezték, hogy ott is szeretnének hasonló sorozatot indítani” – mondja.

Réczei Tamás és Geréb Ágnes

Réczei Tamás és Geréb Ágnes

Fotó: Németh Dániel

A Városszél sorozat májusig tart az NKA támogatásával, ha sikeres lesz, valószínűleg folytatni fogják. A következő előadások valamelyikén, a tematikát tartva, Réczei szeretne a gyermekszegénységgel foglalkozni. Ezzel kapcsolatban olyan darabot képzel el, amely halmozottan hátrányos helyzetű és nélkülöző gyerekek álmairól szól, arról, hogy hogyan képzelnék el azt az életet, amelyben mindennap lenne mit enniük. Ha ez megvalósul, akkor a bevétel egy részét azoknak adnák oda, akiknek a történeteit feldolgozták. „Lehetőséget kívánok adni arra, hogy az emberek megértsék azt, amit az utcán, a valóságban látnak. De ez nem csak a megértésről szól, és az eredmény nem kizárólag az előadás. Keresem azt a fajta színházat, amelyik úgy gondolkodtat el, hogy az tovább tart a kabátfelvételnél, és esetleg még valamilyen tettre is sarkall.”

A Szlavkovits Rita cikke által ihletett előadás december 15-én, este hét órakor kezdődik a szegedi REÖK-ben. Részletek itt.

Neked ajánljuk