Lázár nagybátyjának földjei valahogy érintetlenek maradnak – Drámai és furcsa földárverések Csongrádban

  • Szlavkovits Rita
  • 2015. december 17.

Kis-Magyarország

Viszik a földeket Csongrádban, többen elővehették a ládafiából az évek alatt összegyűlt földalapú támogatást: a Hód-Mezőgazda Zrt. földjeinek jelentős része elkelt, de sokszoros árat fizettek az Ángyán professzor jelentéseiben kipellengérezett Héjja Testvérek Kft. bérelt területeiért is. Lázár nagybátyja cégének bérelt földjeiért senki nem szállt versenybe. Alakul az új rend a megyében is.

„Még hogy nincs pénze a gazdáknak?” – mutatott körbe kérdőn múlt hét csütörtökön Héjja László az egyik szegedi árverésen, ahol éppen az ő csongrádi területeire licitáltak, a kikiáltási ár háromszorosáért is emelgették a tárcsákat. Szerinte, aki jól gazdálkodott, az tisztán megtakaríthatta az uniós földalapú támogatást, és abból most lehet vásárolni. „Kell készpénz a vásárláshoz, mivel a kedvezményes banki hitelnek 300 millió forint a plafonja, látja, hogy az nem elég” – magyarázta két licitálás közötti szünetben az idős gazdálkodó.

Ángyán József Csongrád megyéről készült jelentésében kiemelte a Héjja Testvérek Kft.-t, mivel a professzor álláspontja szerint Héjjáék gazdasága valójában már nem családi gazdaság, hanem tőkés társaság. Ezért kifogásolta, hogy az állami földpályázatokon ezret is meghaladó hektárnyi bérletet nyertek, amelyek újabb húsz év múlva, 2033-ban járnak le. Most a Héjja Testvérek Kft. állami pályázaton elnyert földjeinek majd felét írta ki az állam eladásra, ezért izgult a Héjja család néhány tagja a hátsó sorokban, hogy ki, mennyit licitál a bérleményeikre. Arra még saját bevallásuk szerint sem számítottak, hogy a legdrágább 230 hektáros darabért lesz a legnagyobb harc. Héjjáék eredetileg úgy gondolták, hogy túl drágán hirdették meg a földeket, és nem lesz nagy az érdeklődés. Tévedtek. A nyolcvanas éveit taposó Héjja László egykori belga barátainak mondását idézve jellemezte a kialakult helyzetet: „Vegyen földet, megszűnt a gyártása.”

Földecske a menynek

Szegeden az árverést szervező kormányhivatal sem számított ekkora érdeklődésre, mivel az elhelyezett széksorok teljesen megteltek, nem is fért a terembe minden érdeklődő. Az első dobra vert 230 hektáros föld kikiáltási ára 337 millió forint volt, a magas ár ellenére hárman vették át a hivatalnokoktól a tárcsákat. A licitálók 500 ezrenként emelték az összeget, 420 millióig szemrebbenés nélkül tartották a tárcsáikat, de 450 milliónál egyikük feladta. Innen még feljebb kúszott az ár, 500 milliónál már az egyik licitáló, egy fiatal nő gyakran tekingetett hátra a legutolsó sorban ekkor már egyre komorabban ülő, kockás inges idős férfira, aki csak a szeme hunyorításával bátorította. Végül 560 milliónál csak a kopaszra nyírt fiatal férfi tartotta a tárcsáját – a levegőtlen teremben ekkor már forróság volt. A szünetben a kockás inges gazda – a nevét nem akarta elárulni – csak annyit mondott: a menyének akarta megszerezni a birtokot, amelynek az értékét az adja, hogy egyben volt eladó a 230 hektár.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

A család egyébként üvegházas zöldség-gyümölcs termesztésével foglalkozik, nem létszükséglet a szántó vásárlása. Nem adták fel a küzdelmet, a következő menetben is ringbe szálltak, hasonlóan az első körben licitálókkal, sőt egy versenyzővel bővült a kör. A második menetben négyen licitáltak egy 42 hektáros földért. Ez utóbbi a kikiáltási ár kétszereséért kelt el, vagyis hektárját több mint hárommillió forintért vásárolta meg a nyertes, szinte aranyárban. Ilyen magas áron legfeljebb Békés megyében árulják a földet, ahol a föld minősége jellemzően jobb, mint Csongrádban. A jobb minőségű területeken nagyobb eséllyel lehet kigazdálkodni a föld árát, főként, ha hitelt is vesznek fel rá. Nem kétséges, hogy aki ilyen áron vásárol, az legfőképpen befektetési céllal teszi. „Tudja, hogy én belga–magyar kettős állampolgár vagyok?” – fordult a szünetben a magyarnarancs.hu tudósítójához id. Héjja László. „Ott a föld hektárja 18 millió forint, de a hozama is sokszoros. Az a 42 hektáros föld, aminek hektárjáért most 3 milliót adtak, a legrosszabb földünk. Ki érti ezt?”

Unokaöccse, aki szintén az eladott földet jelenleg bérlőként használó Héjja Testvérek Kft.-ben dolgozik, inkább a jövőn gondolkozott: „Remélem, meg tudunk egyezni a bérleti díjban, mert biztos, hogy emelni fognak. Ha nem tudunk dűlőre jutni, megyünk a bíróságra. De ki tudja, hogy mi lesz?” Egy szőke nő, aki a második sorból követte eddig az árverést, dühöngött: „Most nézze meg, hogy felverik az árakat, pedig – bár ők is gazdálkodnak – a föld nem kell nekik, hiszen az egyik üvegházban termel, a másik gépkereskedő. Mi gazdálkodunk, magántulajdonú földeken, csak éppen annak a közepén van egy darab állami, azt akarjuk megvenni. De ennyiért?”

Összességében úgy tűnt, jól megkavarodott minden: nem örültek a jelenlegi bérlők, akiknek bérelt földjeit dobra verték, hiszen emelkedhet az eddig alacsony bérleti díjuk, elképzelhető, hogy bíróságra kell menniük; s nem voltak boldogok azok sem, akik ugyan a gazdaságukat bővítendő vásároltak volna, de nem aranyáron. A nyolc Csongrád megyei baksi földdarab árverése majd nyolc órán keresztül tartott.

Pillanatok alatt lezárták Lázár nagybátyja földjeinek árverését

Szegeden a légy zümmögését sem lehetett hallani múlt szombaton, amikor a Gorzsai Mezőgazdasági Zrt. néhány bérletét hirdették meg árverésre, így háromnegyed óra alatt le is zavarták a szóban forgó nyolc földdarab aukcióját. Bár az árveréseket általában hétköznapokon tartják, Csongrád megyében mégis beiktattak két szombatot is, mivel a többségében októberben megjelent hirdetmények után, november 11-én látott napvilágot, hogy a Gorzsa és a Hód-Mezőgazda földjei közül még többet írnak ki licitre. Így a két nagy gazdaság területeinek zömét 12-én és 19-én verték-verik dobra. Az első szombaton csak egy ügyvéd jelent meg a teremben, a két odatévedt érdeklődő rövidesen elsomfordált. A jogi képviselő a meghirdetett földek közül csupán kettőt vásárolt meg, ezek méretük szerint kis darabok, de az egyiken építmény, közmű, illetve út, a másikon pedig csatorna található, így nem véletlenül esett ezekre az ügyvéd megbízójának választása. A megbízó kilétét az ügyvéd nem fedte fel, annak ellenére sem, hogy hamarosan nyilvánosságra kerül az NFA honlapján is a vásárló kiléte. A két darab föld kikiáltási áron kelt el. Ugyanebben az időben Hódmezővásárhelyen két helyszínen is folyt a Hód-Mezőgazda Zrt. 2017-ben lejáró bérleményeinek árverése, itt 9 darabra lehetett licitálni; ezen a napon 6 talált gazdára. Mivel többen is szerettek volna vásárolni, Hódmezővásárhelyen licitáltak is a regisztrálók, de a vásárlások végül nem haladták meg a hektáronkénti 2 millió forintos árat.

Az árverések félidejére az országosan felkínált birtokok fele kelt el, azok közül, amelyeket hosszú távon haszonbérleti jog terhel, csupán az ötöde. Csongrád megyében december elején indultak a földeladások, eddig az itt meghirdetett területek – 8500 hektár – egyharmada kelt el.

Az, hogy Csongrád megyében messze az értékén felül adtak el területeket, Raskó György agrárközgazdász szerint legfeljebb azzal magyarázható, hogy a Hajdúság és Békés megye mellett Csongrádban is érzelmi alapon viszonyulnak a földhöz, nem gazdálkodási eszközként tekintenek rá. Az egykori államtitkár szerint azonban annak, hogy gazdálkodó cégek alól vásárolják ki a földet spekulánsok, akik alkalmasint duplájára is emelhetik a bérleti díjakat, az is a következménye lehet, hogy az amúgy is magas önköltséggel dolgozó magyar vállalkozások még drágábban fognak termelni. „De közgazdasági szempontok soha nem érdekelték a jelenlegi kormányt” – mondta. Azt a szakember nem kívánta kommentálni, hogy míg a Gorzsai Mezőgazdasági Zrt. földjeire nem akadt vevő, addig a Hód-Mezőgazda Zrt. területei kapósak voltak. Persze, mivel Lázár nagybátyjának cége sorra visszanyerte a földjeit az állami pályázaton, így azok bérlője is marad 2033-ig, így valóban nem vonzó a gazdálkodók számára, szemben a Hód-Mezőgazda Zrt. földjeivel, amely társaság bérletei lejárnak két év múlva; ők ugyanis egyetlen darab pályázatot nem nyertek. Egy évekkel ezelőtt megírt forgatókönyv utolsó fejezetei következhetnek, amely az állami földpályázatokkal kezdődött, és az értékesítésekkel zárul.

Új vidéki rend alakul

Az árverések felénél tartva, az első hét eredményeinek nyilvánosságra hozatala után egyelőre annyi látható, hogy mely nagy gazdaságok kerültek ki a kormány védőhálójából, s melyek élveznek továbbra is védettséget. Csongrád megyében is kézzelfoghatóan váltak szabad prédává a Hód-Mezőgazda Zrt. területei (bár volt egy halvány remény számukra, hogy Csányi Sándor megvásárolja a céget, de az üzlet nem jött létre), míg a Lázár rokon cégének a földjeire aligha lesz jelentkező.

A megye északi sarkában az egykori termelőszövetkezetet privatizáló Farkas Sándor Kinizsi 2000 Zrt.-jének magánbirtokait Farkasné Márton Katalin vásárlásai gyarapították 30 hektárral, és kérdéses még a szomszédos Pankotai Agrár Zrt. jövője, amely korábban egy állami gazdaság privatizációjával alakult, s egyik tulajdonosa Farkas Sándor testvére. A Szarvasi Agrár Zrt., amely bár Békés megye területén dolgozik, mégis szomszédos az előbbiekkel (az első Orbán-kormány alatt privatizált „piszkos tizenkettő” egyike), úgy tűnik, tartja magát, Besenczi Zoltán, Szarvas egykori alpolgármestere rendesen bevásárolt: majd félmilliárd forintért vett a Szarvasi Agrár Zrt. bérleményéből a csongrádi Eperjesen 500 hektár földet. Nyitott kérdés egyelőre, vajon mely dél-alföldi gazdaságot jelölik ki mintagazdaságnak. A pénteken megjelent Magyar Közlöny szerint január 15-ig kell az agrárminiszternek megneveznie a mintagazdaságokat; egy ilyen gazdaságnak a Magyar Közlöny szerint, megyéken átívelő, teljes termékpályát átfogó gazdálkodást kell folytatnia. Cserébe számos kedvezmény jár, például kedvezményes iparűzési adó, az állami földek szintén kedvezményes használata. Raskó György információi szerint a mintagazdaságok sorába kerülhet a kishantosiak által sokat kárhoztatott Mezőfalvi Mezőgazdasági Zrt. és a herceghalmi gazdaság is. Raskó György szerint érthetetlen, miért szükséges állami pénzt fektetni politikai meggondolásokból mintagazdaságoknak nevezett cégekbe, amikor piaci viszonyok között már kialakultak, működnek ilyenek, igaz, többnyire külföldiek működtetik azokat. Mintagazdaságként tevékenykedik persze az eddig egyedüliként megnevezett Csányi-féle agrár-megabirodalom, de Raskó szerint az meg nem szorul állami támogatásra. Úgy tűnik, épül az új vidéki rend, ráadásul az egyes cégek által felhalmozott uniós támogatásokból és állami pénzből.

Neked ajánljuk