Zenei élet Szombathelyen

Nincs pénzük, de hívják a tenort

  • Kupi Györgyi
  • 2012. április 21.

Kis-Magyarország

José Carreras mellé két operát és egy musicalt ígérnek az Iseumi Szabadtéri Játékok szervezői az idei rendezvényre. Az ígéret nem csak anyagilag áll gyenge lábakon, de a város zenekara is rég nem látott nehéz helyzetben van. Logikus így ez a vállalás?

Rendhagyó lehet a július végétől augusztus közepéig zajló Iseumi Szabadtéri Játékok, mert a szombathelyi rendezvény szervezője – a Savaria Szimfonikus Zenekar – egy fillér önkormányzati támogatást sem kér a 144 milliós költségvetésű projekt megvalósításhoz. Ezt nemrég Mérei Tamás, a zenekar igazgatója jelentette be újságírók előtt.
A vállalkozás így meglehetősen merésznek tűnik, mert bár a programot már részletesen bemutatta a vezető (lásd keretes írásunkat), a finanszírozásról egyelőre csak feltételes módban beszélhetünk. A kiadások több mint egyharmadát (55 millió forintot) jegyárbevételből remélik (az 1250 fős lelátóra a legolcsóbb jegy 3500 forint, a Carreras-estre 7500 forint). A bevétel másik részét szponzoroktól várják: eddig két állami cég, a Magyar Fejlesztési Bank és a Szerencsejáték Zrt., valamint két multi, a Telenor és a Mercedes jelezte támogatási hajlandóságát, de mint az igazgatótól megtudtuk, egyikkel sincs még aláírva a szerződés. A büdzsé harmadik lába a Nemzeti Kulturális Alapprogram lehet, a pályázatot már be is adták – akárcsak a zenei fesztivállal nagyjából egy időben zajló másik kiemelt szombathelyi rendezvény, a Savaria Történelmi Karnevál. Az viszont kérdéses, hogy mekkora eséllyel kap támogatást a városban nagyjából ugyanakkor zajló két rendezvény – Mérei szerint a kettő nem zárja ki egymást.

 

José Carreras


José Carreras

Fotó: MTI


A hiányzó 27 millió
Ugyanakkor a két rendezvényt nemcsak a hely és idő, hanem Mérei személye is összeköti: ő ugyanis tavaly óta a karnevált szervező alapítvány kuratóriumának elnöke is. Karneváli tisztségében épp egy támogatás miatt került nemrég kényes helyzetbe: jóhiszeműen elköltötte azt a harmincmillió forintot, amelyet Szőcs Géza kulturális államtitkár tavaly a sajtó nyilvánossága előtt ígért a karneválnak, de amelyből 27 millió – az Alon.hu államtitkári információja szerint – már soha nem érkezik meg. A hiányzó összeget a közgyűlés a városi költségvetésből pótolta utólag, hogy a beszállítókat ki lehessen fizetni. Emiatt Méreit kemény szavakkal bírálta – főként a helyi ellenzék.


Maga a zenekar sincs könnyű helyzetben, noha a saját bevételeit tekintve a hazai élmezőnyben van, ám január 1-jétől fenntartót „váltott”: a megyétől a városhoz került, így egyszerre két támogatóját vesztette el. A megye még a decemberi béreket és az utolsó számlákat is a városra testálta – ezt a városi fideszes többség tudomásul is vette. A kieső megyei támogatás (99 millió forint) elnyerése az államtól viszont – Sági József kulturális bizottsági elnök szerint – kizárólag a város lobbiképességétől függ. Csakhogy már a város sem támogatja a zenekart – az idei költségvetésben a korábbi 65 millió helyett nulla forint lett beállítva, hisz az önkormányzat örül, ha az alapfeladatait el tudja látni. A zenekar fenntartása nem tartozik azok közé.

 


A fejsze és a nagyobb fa
Az egyelőre délibábnak tetsző szabadtéri játékok kapcsán Mérei így fogalmazott: „Ha az ember sokkal nagyobb fába vágja a fejszéjét, mint ami racionális lenne, akkor lehet, hogy könnyebben dől ki a fa.” Azaz a zenekarvezető az előremenekülés stratégiáját választotta. Azt is mondta, hogy a Savaria megkaphatja a „nemzeti” besorolást, ami kedvezőbb állami finanszírozással jár. Ehhez viszont – túl az egyébként sikeres működésen – valami extrát is fel kellene mutatni. Ez lehetne például az Iseumi Szabadtéri Játékok.
Ha tehát egy ekkora, de a város adófizetői közül keveseknek elérhető rendezvényt városi közpénz igénybevétele nélkül sikerül megvalósítania – ami egyébként üdvözlendő elgondolás –, akkor a mennyekbe menesztik Méreit. Ha nem, ismét pellengérre állíthatják.

A fellépők
A fesztiválon színre kerül Puccini Turandotja, Mozart Figaro házassága című operája, valamint Andrew Llyod-Webber Evitája. A rendezők Vidnyánszky Attila, Káel Csaba és Gajdos József lennének a tervek szerint. Az előadók között Medveczky Ádám, Roberto Massi, Koós Réka, Miller Zoltán nevét találhatjuk. A három színpadi produkció mellett jönne José Carreras egy dalesttel. A szerződésen az igazgató szerint az utolsó simításokat végzik.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.