Ma már így néz ki a szerb–magyar határ, nem messze Szegedtől. A Szerbiában ragadt menekültek éppen a fűben gyűjtenek erőt.
| ||
Délelőtt volt ételosztás is. Sajátos módszer, de nem olyan rémes, mint a korábbi.
| ||
Többen megpróbáltak átmászni a kerítésen, miután lezárták a határt.
| ||
Valaki eddig is eljutott. Közben azt skandálta: „open border!”
| ||
Délután elkezdődött az éhségsztrájk.
| ||
Gyerekek is részt vettek benne.
| ||
Nem bejárat.
| ||
Filozófus interjúalanyunk optimista, de ennek sajnos csak az az oka, hogy igazolódni látja eddigi összes sötét jóslatát és analízisét – írtuk 2010-ben, amikor az Orbán-kormány fölényesen megnyerte a választást. De akkor milyen jövendölései valósultak meg Tamás Gáspár Miklósnak?
Több mint kilencven év után ismét megjelent Sally Carson könyve, amelyet egy bajorországi kirándulás inspirált. Az író megjósolta a történelmet, amely túlhaladt rajta – ám a mű most magyarul is olvasható.
Általánossá vált a közbeszédben az „úgynevezett független” sajtó kifejezés, mintha a még működő közéleti lapok és portálok pénzért megvásárolható kamugyárak lennének. Mi az igazság, mekkora pénzekről van szó, és mennyiből működik a sajtó?
Surfin’ Safari, Good Only Knows, Good Vibrations és a többi sláger – remek zenék remek filmjelenetekben. Ezeket felidézve emlékezünk Brian Wilsonra, a zenekar héten elhunyt frontemberére.
Georg Spöttléről csak az nem sejthette, hogy orosz érdekeket képvisel, aki egy percet sem látott a tevékenységéből. Ez mégsem akadályozza meg például a külügyminisztert a jó viszonyban, hiszen véletlenül ő is mindig ugyanazt az érdeket képviseli, mint ami Putyiné.
Egykori operatőre beszámolója szerint az Unrecorded Night a Lost Highway – Útvesztőbenhez és A sötétség útja – Mulholland Drive-hoz hasonló misztikus, Los Angelesben játszódó film készült volna.
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
