Egy szó a magyar válogatotthoz: Köszönjük!

  • - ngm -
  • 2016. június 26.

Kispálya

Így ki lehet kapni, még 4-0-ra is. Bátor játékkal, nyílt sisakkal, sok helyzettel. 12 nap menetelés után esett ki Magyarország Belgium ellen – de ami most a legfontosabb: büszkén.

A magyar csapat három (Ausztria, Izland, Portugália) irgalmatlanul izgalmas meccs után vasárnap este Belgium ellen lépett pályájára a franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokságon, immár a nyolcaddöntőben. Pár éve aligha volt olyan józan ember az országban, aki egyáltalán elképzelhetőnek tartotta azt, hogy a magyar focicsapat – többek közt halálosan felidegesítve egy olyan világsztárt, mint C. Ronaldo – egy világtornán továbbjusson a csoportjából. Ez most mégis megtörtént.

Vasárnap este viszont már Belgiumot kellett volna legyőzni ahhoz, hogy a magyar válogatott még tovább fokozza azt váratlan és katartikus élményt, amit eddig okozott. Ez végül nem sikerült, és Belgium, az eredményből (4-0) kiindulva úgy tűnik, mintha simán nyert volna, de ez csak részben volt így.

A belga meccs után

A belga meccs után

Fotó: MTI

 

Mert a végeredmény ellenére ezen a meccsen több mint 80 percig lehetett kiabálni, szurkolni és reménykedni, hogy mégis sikerül az, ami talán nem reális, ami lássuk be, túl hízelgő lett volna ránk nézve: az, hogy egyenlítsünk ez ellen a bivalyerős, és az első, olaszok elleni vereség után egyre jobb formában futballozó, száguldó belga válogatott ellen. A magyar–belga meccs nagy ajándéka mégis az volt, hogy ezt az irreális távolságot, a világklasszis csapat elleni esélyt 80 percig átélhető valósággá tette számunkra.

Ami azért kurva nagy dolog.

Aztán rúgtak a belgák három gólt – na és akkor mi van? Mert az, hogy a belga csapat jobb, mint a magyar, azt az első 10-12 perc után a vak is látta. Belgium más fordulatszámon játszott, olyan üres területeket futottak be, hogy csak néztünk, és igen, ehhez jöttek még a szép keresztlabdák és gyors kombinációk, na meg az, hogy a magyar védelem két elég érthetetlen gólt kapott: mindkettőt centerezés után, úgy, hogy a belső bekkjeink közül legalább egy nem volt a helyén egyik alkalommal sem. (Ez volt az első két belga gól, ami el is döntötte a meccset.)

Persze az, hogy Kleinheisler épp a bemelegítésnél esett ki, nyilván összezavarta a csapatot – írjuk a javukra, hogy ez nem okozott káoszt és fejetlenséget. (Miközben Kleinheisler hiánya végig ott lebegett a pálya felett, mert hiányzott még Dzsudzsák és az amúgy remekül játszó Lovrencsics mellé még egy kreatív támadó játékos.) A védelem kapitulálása mellett visszatérő hiba volt a labdák gyermeteg elpasszolása, eladása a középpályán (vagy a kapunkhoz még közelebb), amiből aztán az eszeveszett gyors belga csapat csak azért nem rúgott még több gólt, mert Király Gábor vasárnap este világklasszis formában védett. De megint jól játszott a higgadt Kádár Tamás és a jobbak közt volt Nagy Ádám is, ahogy Szalai Ádám is óriási formajavuláson ment át a torna kezdete óta.

Ezt jó volt látni. Ahogy a nyolcaddöntő kellemes meglepetése volt a második félidő bátor magyar támadójátéka, a váratlan megoldások (gondoljunk csak Pintér vagy Elek helyzetére), és egyáltalán az a többször is visszatérő látvány, hogy a magyar csapat higgadtan passzolgat, és araszolgat előre a belga kapu felé, amit néha-néha el is ért. Ezt pedig felemelő volt nézni egy világversenyen; a fiatalabb nézőknek ismeretlen, nagyszabású tapasztalat volt ez.

A bulinak azonban egyelőre itt van vége, megyünk haza, most már hátradőlve nézhetjük a további meccseket. De nagyszerű volt ez a 12 nap a magyar csapattal, a menetelést pedig stílszerűen zártuk, egy pörgős, sok helyzetet hozó, kifogástalan meccsel. Itthonról nézve a legjobb talán az volt, hogy a magyar válogatottért való szurkolás közösségi élményt jelentett. Várjuk a folytatást, az eddigieket pedig köszönjük, fiúk!

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.