A csoportkör utolsó meccseit rendre egyszerre játsszák – sokszor nehéz a választás, s nem mindig az jár jól, aki az előítéleteiben bízik. Mert mondjuk vasárnap este nem hibázott, aki a francia–svájcit preferálta a küzdelmes 1-0-t hozó albán–román transzbalkáni rangadó helyett: gólt ugyan nem látott, de szép akciókat, remek lövéseket és három kapufát igen (s ezt mind a franciáknak köszönhettük). Kedden is evidensnek tűnik az angol–szlovák választása: úgy hisszük, a szlovákok játéka eddig kellemes meglepetés, az angoloknak pedig mindkét eddigi meccsükön voltak nagyon jó periódusaik, bár kissé pazarolják a helyzeteket. Nos, kedd este is ezt láthatjuk: az alaposan felforgatott angol csapat (soraiban például a komoly meccshiánnyal küzdő Wilshere-rel és a nem túl jó tavaszt prezentáló Hendersonnal) benyomja a szlovákokat, lőnek is buzgón, de nem céloznak. Ellenben, aki átkapcsol az M4 sporttévéről a szintén állami közszolgálatira (Duna), az egy váratlanul pörgős, élvezetes, és a walesieknek hála, helyzetekben és gólokban gazdag meccset, no meg egy kisebb csodát láthat.
| ||
A kisebbik brit futballválogatott szétzilálja az oroszokat: az első félidőben 11-szer lőnek kapura, ebből 8 el is találja a kaput, kettő be is megy! Ilyenkor jön a dilemma: most izguljunk élőben az angolokért, hogy verjék meg szlovákokat, mert akkor a mieinknek némi túlzással ki sem kell mennie a portugálok ellen a gyepre ahhoz, hogy továbbjussunk? Vagy nézzünk inkább vérbeli futballt és kapcsolgassunk át néha a másik meccsre? A második félidőben ugyan jó ideig sehol sem esik gól, de a pályán lévő négy csapat közül továbbra is egyedül a walesiek támadnak jóízűen és gólveszélyesen. Jönnek is Gareth Bale helyzetei sorra: két kísérletét Akinfejev, az orosz kapus védi (Bale a szabadrúgást ezúttal jócskán kapu mellé tekeri). Azoknak, akik keveslik az Eb-n a gólokat, ajánljuk figyelmébe a szintén most zajló Copa América orgiáját – hogy csak egy meccset említsünk, Chile–Mexikó: 7-0, és micsoda akciók, mekkora gólokkal! (Mondhatnánk gúnyosan, talán ez lehetett a mexikói foci Irapuatója.) No de vissza britekhez, hiszen a walesiek magabiztosan játszanak, Bale bal külsővel nyesi az oroszoknak a harmadikat, angolok meg szenvednek, hiába, egy ideje már az angol a futballnépek Krisztusa. Ajaj, mi lesz így, gyerekek? A végén még a mieinknek tényleg játszania kell egy kicsit szerda délután? Wales végül teljesen megérdemelten behúzza a 3-0-t az oroszok ellen, akik éppen úgy egyetlen árva ponttal, csoportutolsóként esnek ki, mint előző nap a románok (s e pillanatban tegyünk félre mindenféle futballnacionalista ujjongást: Hodie mihi, cras tibi!). A másik meccsen viszont a szlovákok kihúzzák 0-0-ra a két tucatszor kapura lövő, mégis impotens angolok ellen, így északi szomszédaink pontosan ott (a harmadik helyen) és pontosan annyi ponttal (néggyel) várják a jó szerencsével esedékes továbbjutást, ahová legrosszabb esetben mi is kerülni fogunk. És ez már magában is biztató perspektíva!
Megjegyeznénk: ha a második helyen végeznénk, akkor a csoportelső walesiek mögött a második helyen végzett angolokkal játszanánk. Miért is ne? Ide nekünk az oroszlánt is!
