Sportfogadás: Nagy ruha előtt (Magyarország–Portugália)

  • SF Főosztály
  • 2016. június 22.

Kispálya

Mind sportszakmai, mind lélektani, mind magyarságtani szempontból vizsgálva a mai esélyeket, egyértelmű: nagyon kikapunk.

Egy dologban eddig vitán felül igazunk volt: mégpedig abban, hogy „válogatott szinten kirívóan béna” játékosoknak neveztük az egyénileg amúgy kiváló portugál labdarúgókat. Van ilyen – például a legnagyobb európai klubokban brillírozó afrikaiak többsége mintha elfelejtene focizni nemzeti csapatában –, a fene tudja, mi az oka. Ezzel együtt a nagy sportkommentátorokkal egyetértve úgy véljük, egyszer ki kell jönnie a lépésnek, és ennek az ideje most jött el az izlandiak, majd az osztrákok ellen majdnem folyamatosan támadó és kapura (vagy inkább fölé-mellé) lövöldöző luzitánoknak. Ez a sportszakmai szempont.

A torna előtt bel- és külföldön egyaránt lesajnált magyar válogatott nagysága előtt az elmúlt hét napban leborult a nemzet és a fél világ. Továbbá annak tudatában lép ma pályára a nemzeti tizenegy, hogy a korábban csak titkon áhított nyolcaddöntőbe jutás már biztosan megvan. Az ezzel járó megnyugvás hajlamossá tesz mindenkit a pillanatnyi kiengedésre, ha csak tudat alatt is. Ráadásul a magyar mindig is hajlamos a könnyebb megoldások keresésére, és ez a sportban a számolgatásokban nyilvánul meg. Mi lenne a jobb? Ha az angolokkal, a horvátokkal vagy a belga–svéd–ír trió valamelyikével küzdenénk meg a negyeddöntőért? Győzzünk, remizzünk, vagy szívjunk? (Utóbbit természetesen szigorúan stratégiai megfontolásból.) Ezek tehát a mai sportfogadás lélektani, és részben magyarságtani szempontjai.

Mindezen összetevők eredőjeként ma többgólos portugál sikert jósolunk, tippünk tehát:

Magyarország–Portugália (2-0) 2 (vagyis Portugália minimum háromgólos győzelmet arat, a megtett tét jellemzően 4,6-szorosáért)

Mielőtt drága Olvasóink emiatt egy emberként küldenének el minket a búsba, és mielőtt a békemenet nemzetárulást kiáltva békés összejövetelt szervezne szerkesztőségünk elé, nyomatékosan felhívnánk mindannyiuk szíves figyelmét az alábbi sportfogadás-szakmai tapasztalatra: általában pocsékok a tippjeink. Jelen tippünk továbbá éppen hogy mélymagyarságunk bizonyítéka, amennyiben abban a honfiúi lélek számára oly vonzó kincstári pesszimizmus és rendíthetetlen kudarcorientáltság nyilvánul meg.

Önök viszont lépjenek ki az ördögi körből, és ne búsongjanak velünk, hanem fogadjanak Magyarországra!

Frissítés: Ismét igazunk lett, pocsék tippelők vagyunk. Reméljük, komolyan vették figyelmeztetésünket, és ellenünk fogadtak, mert akkor most kétszeresen örülhetnek: egyrészt annak, hogy nem kapott ki a csapat, másrészt a nyertes szelvényüknek. Számíthatnak ránk, tuti bukó tippjeinkkel a továbbiakban is eligazítjuk Önöket!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.