– Üdvözletünk, földlakók, helló magyarok! – sugározta a Vecsés melletti káposztaföld szélén leszálló űrhajó ékes, ízes magyar nyelven, majd kinyílt az ajtaja, és kimasírozott belőle az idegenek küldöttsége. Leginkább fehér, piros szemű kutyákra hasonlítottak, leszámítva, hogy két farkuk volt.
– Elhoztuk nektek a Civilizált Galaxis üdvözletét és ajándékait: ingyen sört, örök életet meg mindent – mondta az egyik idegen.
Ekkor érkezett egyszerre, csikorgó gumikkal a helyszínre a Vecsési Gyepmesteri Szolgálat és a Nemzeti Űrügynökség Idegenrendészeti és Kapcsolatfelvételi Osztályának gépkocsija. Az előbbiből kiugró Józsi sintér keze ügyébe készített egy darab hivatalosan kiutalt lecsókolbászt és egy hurkot, de rögtön félrelökdösték a NŰIKO munkatársai, akik gyorsan, jól begyakorolt mozdulatokkal felállították jókora hangszóróikat. Az idegenek érdeklődve, zavarba ejtő ritmusú farkcsóválással figyeltek.
– Plimmm-plimm-PLÖMMM!!!! – bődültek el a hangfalak. Az idegenek kicsit meghökkenve, tanácstalanul néztek össze. Természetesen fogalmuk sem volt róla, hogy a Nemzeti Űrügynökség, a Magyar–azeri Űrprogram Igazgatósága és a Csillagösvényen Székely Autonóm Űrflotta megbízást adott Kovács Ákos műnépdalszerzőnek, hogy közelebbről meg nem határozott sok millió forintért dolgozza ki azt a három szintetizátorbillentyűn alapuló kommunikációs rendszert, amelynek segítségével a Hazánkban tisztelgő látogatást tévő idegen lényeket tájékoztathatjuk a NER páratlan eredményeiről és jótéteményeiről, és egyben közölhetjük velük: kívül tágasabb!
– Kedves földi testvéreink – kezdte az egyik idegen –, számítógépeinknek és agyi kapacitásunknak köszönhetően bármely élő vagy holt nyelven, esetleg bármilyen versformában is tudunk érintkezni veletek. Kívánjátok esetleg, hogy kecsua szonettekben szóljunk, vagy akkád hexameterben…?
– Vigyázat, hátrébb, kérem, asszem, támadni fog! – kiáltott fel Józsi sintér, és izgatottan meglóbálta a kincstári lecsókolbászt.
– Adjatok rá egy kis kakaót, úgy látszik, süketek! – adta ki az utasítást dr. Spielberg István exobiológus, másodfokú unokatestvér, kapcsolatfelvétel-ügyi és idegentelenítési miniszterelnöki főszaktanácsadó. – Nem tűnnek igazán kulturált lényeknek…
– Plömm-plömm-PLOTTY!!!! – zúgtak fel az erősítők. Az idegenek lassan szedelődzködni kezdtek.
– Nem is értem – mondta a Főidegen, zsebébe téve az előkészített üveggyöngy-termékmintát. – Harmincezer éve még olyan ígéretesnek tűntek. Sajátos regresszió, a kommunikációs képességek végletes beszűkülése. Jó kis tanulmányt írok ebből a Galaktikus Tudomány következő számába. Készítsétek ki a „Rezervátum, a bolygólakók etetése tilos!” táblát, hogy elmenőben kitehessük a sztratoszférára. Majd visszanézünk százezer év múlva. Valaki nyisson már ki nekem egy üveggel abból az ingyen repisörből, aztán indulás! Milyen kár pedig… – nézett még vissza, miközben becsukódott mögötte az űrhajó ajtaja.
– Na, ezzel is megvónánk – sóhajtott fel dr. Spielberg főszaktanácsadó –, elmentek a kis rusnya izék. Ismét bizonyítást nyert, hogy amiképpen sziget vagyunk a multikulturalitás tengerében, azonképpen egyedül vagyunk a Világmindenségben is. – Lemondóan legyintett, majd beszállt a NŰIKO fekete Audijába, amelyen egy szkafanderes, karmai között lézerkardot hordozó Turul körül ott díszelgett a Nemzeti Űrügynökség büszke jelmondata: „Ha a Föld Isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta!”
– Milyen fura… – fordult oda Józsi sintér barátjához, Káposztás Béla mezőőrhöz. – Meg mertem volna esküdni rá, hogy a kis vakarékok valami sörről ugattak…
