Feljegyzések a kakukkfészekből

  • Konok Péter
  • 2015. május 13.

Konok dolgok

Tiszta popsi, száraz érzés. De mi lesz a pesszimistákkal?

- Ne haragudjon… elnézést, hogy így ismeretlenül megállítom… de olyan bizalomgerjesztő fiatalembernek látszik…

- Igen, miben segíthetek?

- Jó napot kívánok. Köszönöm, hogy meghallgat! Bazsovics Jenő vagyok. Nyugdíjas villanyszerelő.

- Ööö… hát üdvözlöm… Sásdi János. Szóval, miről lenne szó?

- Hát, kedves Sásdi úr… vagy János, ha szabad; úgy látom, én vagyok az idősebb…

- Persze, nyugodtan. Én is utálok magázódni. De ki vele, mert mennék...

- Hogyne. Szóval János, mondd, te… szóval jól érzed magad?

- Hogyhogy?

- Hát… csak úgy. Ha körülnézek, a plakátokon mindenki mosolyog. A rádióban, a tévében csupa remek hír. Ami meg rossz, az mind messze van. Jobban teljesítünk. Folytatjuk. Rekordtermés. Aranyérem. Magyar Szent István Érdemrend. Abszolút értékű növekedés. Épül, szépül. Tiszta, száraz popsi. Borúra végre derű. Csodálatos időjárás. Akkor nekem miért van folyton ilyen baromi rossz kedvem? Mikor például kortársa vagyok a KDNP-nek, ami Európa és a magyar történelem egyik legsikeresebb pártja.

- Az NKVD? Hát párttá alakultak?

- KDNP. Tudod, Semjén, a lóhátról puskázó teokrata. Ő is mondta, hogy ez már itt szinte a mennyország. Te boldog vagy ettől?

- Szóval úgy általában hogy vagyok, azt kérdezed...  Baromi szarul érzem magam.

- Jaj, istenem! Hát ez remek hír! De ugye tényleg rosszkedved van, nem csak azért mondod, hogy engem felvidíts?

- Igazán nagyon rosszkedvem van. Nézz körül, Jenő bátyám! Itt már szinte mindenkinek rosszkedve van. Csak a keményen dolgozó kisemberek valahogy eltörpülnek az optimista óriásplakátok árnyékában.

- Hát ez igazán vigasztaló! Már azt hittem, hogy velem van valami. Hogy én vagyok az egyetlen megnyúlt képű alak ebben a mosolygós világban. Megzápult kakukktojás egy boldog közfészekben.

- Nem. Én például sokszor már a kivándorláson gondolkodom. Pont azért, mert túl nagy helyet foglalnak a vigyorgó kakukkfiókák.

- Ó, igazán? Annyira örülök! Nekem is gyakran eszembe jut. Hogy valahogy már ideje lenne. Valakinek mennie kellene.

- Nos, ha más nincs… örülök, hogy segíthettem. Tulajdonképpen kicsit nekem is jól esik, hogy neked szintén ilyen rossz.

- Ugye? Könnyebb elviselni, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül a szarban. Hát akkor minden rosszat, drága János!

- Neked is, Jenő bátyám. Törd ki a nyakadat!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.