Feljegyzések a kakukkfészekből

  • Konok Péter
  • 2015. május 13.

Konok dolgok

Tiszta popsi, száraz érzés. De mi lesz a pesszimistákkal?

- Ne haragudjon… elnézést, hogy így ismeretlenül megállítom… de olyan bizalomgerjesztő fiatalembernek látszik…

- Igen, miben segíthetek?

- Jó napot kívánok. Köszönöm, hogy meghallgat! Bazsovics Jenő vagyok. Nyugdíjas villanyszerelő.

- Ööö… hát üdvözlöm… Sásdi János. Szóval, miről lenne szó?

- Hát, kedves Sásdi úr… vagy János, ha szabad; úgy látom, én vagyok az idősebb…

- Persze, nyugodtan. Én is utálok magázódni. De ki vele, mert mennék...

- Hogyne. Szóval János, mondd, te… szóval jól érzed magad?

- Hogyhogy?

- Hát… csak úgy. Ha körülnézek, a plakátokon mindenki mosolyog. A rádióban, a tévében csupa remek hír. Ami meg rossz, az mind messze van. Jobban teljesítünk. Folytatjuk. Rekordtermés. Aranyérem. Magyar Szent István Érdemrend. Abszolút értékű növekedés. Épül, szépül. Tiszta, száraz popsi. Borúra végre derű. Csodálatos időjárás. Akkor nekem miért van folyton ilyen baromi rossz kedvem? Mikor például kortársa vagyok a KDNP-nek, ami Európa és a magyar történelem egyik legsikeresebb pártja.

- Az NKVD? Hát párttá alakultak?

- KDNP. Tudod, Semjén, a lóhátról puskázó teokrata. Ő is mondta, hogy ez már itt szinte a mennyország. Te boldog vagy ettől?

- Szóval úgy általában hogy vagyok, azt kérdezed...  Baromi szarul érzem magam.

- Jaj, istenem! Hát ez remek hír! De ugye tényleg rosszkedved van, nem csak azért mondod, hogy engem felvidíts?

- Igazán nagyon rosszkedvem van. Nézz körül, Jenő bátyám! Itt már szinte mindenkinek rosszkedve van. Csak a keményen dolgozó kisemberek valahogy eltörpülnek az optimista óriásplakátok árnyékában.

- Hát ez igazán vigasztaló! Már azt hittem, hogy velem van valami. Hogy én vagyok az egyetlen megnyúlt képű alak ebben a mosolygós világban. Megzápult kakukktojás egy boldog közfészekben.

- Nem. Én például sokszor már a kivándorláson gondolkodom. Pont azért, mert túl nagy helyet foglalnak a vigyorgó kakukkfiókák.

- Ó, igazán? Annyira örülök! Nekem is gyakran eszembe jut. Hogy valahogy már ideje lenne. Valakinek mennie kellene.

- Nos, ha más nincs… örülök, hogy segíthettem. Tulajdonképpen kicsit nekem is jól esik, hogy neked szintén ilyen rossz.

- Ugye? Könnyebb elviselni, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül a szarban. Hát akkor minden rosszat, drága János!

- Neked is, Jenő bátyám. Törd ki a nyakadat!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.