- Ne haragudjon… elnézést, hogy így ismeretlenül megállítom… de olyan bizalomgerjesztő fiatalembernek látszik…
- Igen, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok. Köszönöm, hogy meghallgat! Bazsovics Jenő vagyok. Nyugdíjas villanyszerelő.
- Ööö… hát üdvözlöm… Sásdi János. Szóval, miről lenne szó?
- Hát, kedves Sásdi úr… vagy János, ha szabad; úgy látom, én vagyok az idősebb…
- Persze, nyugodtan. Én is utálok magázódni. De ki vele, mert mennék...
- Hogyne. Szóval János, mondd, te… szóval jól érzed magad?
- Hogyhogy?
- Hát… csak úgy. Ha körülnézek, a plakátokon mindenki mosolyog. A rádióban, a tévében csupa remek hír. Ami meg rossz, az mind messze van. Jobban teljesítünk. Folytatjuk. Rekordtermés. Aranyérem. Magyar Szent István Érdemrend. Abszolút értékű növekedés. Épül, szépül. Tiszta, száraz popsi. Borúra végre derű. Csodálatos időjárás. Akkor nekem miért van folyton ilyen baromi rossz kedvem? Mikor például kortársa vagyok a KDNP-nek, ami Európa és a magyar történelem egyik legsikeresebb pártja.
- Az NKVD? Hát párttá alakultak?
- KDNP. Tudod, Semjén, a lóhátról puskázó teokrata. Ő is mondta, hogy ez már itt szinte a mennyország. Te boldog vagy ettől?
- Szóval úgy általában hogy vagyok, azt kérdezed... Baromi szarul érzem magam.
- Jaj, istenem! Hát ez remek hír! De ugye tényleg rosszkedved van, nem csak azért mondod, hogy engem felvidíts?
- Igazán nagyon rosszkedvem van. Nézz körül, Jenő bátyám! Itt már szinte mindenkinek rosszkedve van. Csak a keményen dolgozó kisemberek valahogy eltörpülnek az optimista óriásplakátok árnyékában.
- Hát ez igazán vigasztaló! Már azt hittem, hogy velem van valami. Hogy én vagyok az egyetlen megnyúlt képű alak ebben a mosolygós világban. Megzápult kakukktojás egy boldog közfészekben.
- Nem. Én például sokszor már a kivándorláson gondolkodom. Pont azért, mert túl nagy helyet foglalnak a vigyorgó kakukkfiókák.
- Ó, igazán? Annyira örülök! Nekem is gyakran eszembe jut. Hogy valahogy már ideje lenne. Valakinek mennie kellene.
- Nos, ha más nincs… örülök, hogy segíthettem. Tulajdonképpen kicsit nekem is jól esik, hogy neked szintén ilyen rossz.
- Ugye? Könnyebb elviselni, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül a szarban. Hát akkor minden rosszat, drága János!
- Neked is, Jenő bátyám. Törd ki a nyakadat!
