Feljegyzések a kakukkfészekből

  • Konok Péter
  • 2015. május 13.

Konok dolgok

Tiszta popsi, száraz érzés. De mi lesz a pesszimistákkal?

- Ne haragudjon… elnézést, hogy így ismeretlenül megállítom… de olyan bizalomgerjesztő fiatalembernek látszik…

- Igen, miben segíthetek?

- Jó napot kívánok. Köszönöm, hogy meghallgat! Bazsovics Jenő vagyok. Nyugdíjas villanyszerelő.

- Ööö… hát üdvözlöm… Sásdi János. Szóval, miről lenne szó?

- Hát, kedves Sásdi úr… vagy János, ha szabad; úgy látom, én vagyok az idősebb…

- Persze, nyugodtan. Én is utálok magázódni. De ki vele, mert mennék...

- Hogyne. Szóval János, mondd, te… szóval jól érzed magad?

- Hogyhogy?

- Hát… csak úgy. Ha körülnézek, a plakátokon mindenki mosolyog. A rádióban, a tévében csupa remek hír. Ami meg rossz, az mind messze van. Jobban teljesítünk. Folytatjuk. Rekordtermés. Aranyérem. Magyar Szent István Érdemrend. Abszolút értékű növekedés. Épül, szépül. Tiszta, száraz popsi. Borúra végre derű. Csodálatos időjárás. Akkor nekem miért van folyton ilyen baromi rossz kedvem? Mikor például kortársa vagyok a KDNP-nek, ami Európa és a magyar történelem egyik legsikeresebb pártja.

- Az NKVD? Hát párttá alakultak?

- KDNP. Tudod, Semjén, a lóhátról puskázó teokrata. Ő is mondta, hogy ez már itt szinte a mennyország. Te boldog vagy ettől?

- Szóval úgy általában hogy vagyok, azt kérdezed...  Baromi szarul érzem magam.

- Jaj, istenem! Hát ez remek hír! De ugye tényleg rosszkedved van, nem csak azért mondod, hogy engem felvidíts?

- Igazán nagyon rosszkedvem van. Nézz körül, Jenő bátyám! Itt már szinte mindenkinek rosszkedve van. Csak a keményen dolgozó kisemberek valahogy eltörpülnek az optimista óriásplakátok árnyékában.

- Hát ez igazán vigasztaló! Már azt hittem, hogy velem van valami. Hogy én vagyok az egyetlen megnyúlt képű alak ebben a mosolygós világban. Megzápult kakukktojás egy boldog közfészekben.

- Nem. Én például sokszor már a kivándorláson gondolkodom. Pont azért, mert túl nagy helyet foglalnak a vigyorgó kakukkfiókák.

- Ó, igazán? Annyira örülök! Nekem is gyakran eszembe jut. Hogy valahogy már ideje lenne. Valakinek mennie kellene.

- Nos, ha más nincs… örülök, hogy segíthettem. Tulajdonképpen kicsit nekem is jól esik, hogy neked szintén ilyen rossz.

- Ugye? Könnyebb elviselni, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül a szarban. Hát akkor minden rosszat, drága János!

- Neked is, Jenő bátyám. Törd ki a nyakadat!

Figyelmébe ajánljuk

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.