Nem bírjuk tovább! – Áder János beszéde a kormány lemondásáról

  • Konok Péter
  • 2015. március 21.

Konok dolgok

Áder János titkos beszéde március 15-én hangzott el. Bár a nagy nyilvánosságnak szánták, de sajnos az M1 Nemzeti Hírtévé átmeneti nehézségei miatt nem sikerült kapcsolni a helyszínen lévő Timit, így a szöveg továbbra is lappang.

Véreim!

Hát nem szégyellitek magatokat?

Nem bírjuk tovább.

Sok évvel ezelőtt úgy döntöttünk néhányan, hogy kipróbáljuk, meddig terjed a tűréshatárotok. Jó poénnak tűnt, és gondoltuk, a Deutsch majd ebből írja a szociológiai doktoriját. Értitek, kicsit ilyen zimbardós dolog, egy egész országra vetítve. Hát, alaposan meglepődtünk. Bármit találtunk ki, ti bevettétek. Ha megdupláztuk, kicsit morogtatok, lenyeltétek. Kivágtuk, elloptuk, kisajátítottuk, bezártuk, megfilmesítettük, kitüntettük. Semmi. Megint elloptuk. A maradékát elittuk. Semmi. Szónokoltunk. A Semjén még lovagolt is. Azt hittük, minimum ránk gyújtjátok a házat. De nem. Jött a Hoffmann Rózsa. Belerokkant szegény, hogy nem simogathatta meg a gyerekek fejét, mert rögtön lebukott volna. Mindig az a gonosz grimasz, az a nádpálcamosoly. Tudjátok ti, milyen fárasztó, ha az embernek állandóan ökölbe kell szorítania az arcát? Mert én tudom. Vagy ott az Árpi. Aki legszívesebben biciklivel járna, és átsegítené a zebrán az idős nyugdíjasokat. Ja, és utálja a hülye ruhákat meg a női táskákat, és felfázott a segge Washingtonban, amikor miattatok ücsörgött azon a lépcsőn. De ti... áh, hagyjuk. Hiába. Drága órákat vettünk, puccos hátizsákokkal villogtunk, tréfás vagyonbevallásokat írtunk. Pici morgás. Luxusházakat vásároltunk. Ti tényleg elhittétek, hogy az Antinak kell az a sok szoba? Hát mit tartson benne, az egóját? A Lajos meg a tücsökciripelést szereti a pusztán, nem a Rolling Stonest.

Éheztetek, fáztatok, öten feküdtetek egy kórházi ágyban, és tűrtétek. Bedobtuk a nagyágyút. A Viktort. Hogy majd ő lesz a mi Hókuszpókunk. A Jockey Ewingunk. Nagy tehetség. Elkúrta a kertjét egy stadionnal. Szétpüffedt a mája a sok házipálinkától, csömörig tömte magába a maga töltötte mangalicakolbászt. A családja szemétlerakót rendezett be a természetvédelmi területeken, megvette a fél Balatont… Mindent megtett. Azok a beszédek! Ti meg csak tűrtétek. Hát mit szólt volna Petőfi, ha egyszerű eldöntendő kérdésére rázúgja a nép, hogy „inkább rabok, az sokkal kényelmesebb”?!

Szóval ennyi. Ennyit tudtatok.

Volt néhány tétova „monnyonle”. Egy árva kő nem repült el. Betört két ablak, oszt' jónapot. Kiábrándító. Úgy döntöttünk, befejezzük. Veletek nem lehet. Több szart itt már nem tudunk szétkenni. A lopott pénzt visszautaljuk, az Ildikó minden forintot könyvelt, az egész külön számlára ment. Nekünk nem kell. Kenjétek a hajatokra! Még szerencse, hogy kísérlet volt az egész. Vicc.

Mert istenbizony, véreim, ti tulajdonképpen megérdemelnétek minket! Ezt nyugodt lélekkel aláírom.

ader

 

Fotó: Konok Péter

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.