Kormányzati kukucskálók – Átfogó pénztárca-ellenőrzésekbe kezd az állam

  • Konok Péter
  • 2015. március 26.

Konok dolgok

A rendőrség nem engedélyez tüntetést a Czinege Lajos utcában, mert valaki netán bekukucskálna az ablakon, és megzavarná Orbán Viktor indokolatlan nyugalmát. Az efféle felkukucskálás rendszeridegen; más a helyzet persze a lekukucskálással.

– Jó napot kívánok, Józsi bácsi! A Kehitől jöttem. Belenéznék gyorsan a bukszájába!

– Jó napot! Hát mit mondjak, nem maga az első... Pedig ott csak alig cincog valami apró kis látnivaló, mégis annyian nézegetik. Mit is mondott, a micsodától jött?

– A Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól. Mi ellenőrizzük azokat a pénzeket, amiket maga a kormányzattól kapott.

– Értem. Soha egy büdös fillért sem kaptam a kormányzattól. Sőt momentán az igen tisztelt kormányzat szokott tőlem pénzt kapni. Ettől olyan kis lappadt a bukszám, mintha átment volna rajta egy herevasaló.

– Nem, nem, Józsi bácsi! Rosszul tetszik felfogni ezt a dolgot. Van önnél valami bankó? Na, nem kell rögtön ilyen riadtan nézni! Nézze csak, mi van itt ráírva: „Magyar Nemzeti Bank”. Hát ez ugye mi lennénk, a mi Matolcsy urunk, ő a Magyar Nemzeti Bank. Aztán nézze csak, kik vannak ezeken a pénzeken: csupa király, herceg, gróf meg hazaatyja… nincsenek művészek, muzsikusok, mindenféle tücskök, mint régebben, komolytalanabb időkben. Nincsenek drogos álmodozók, civilek, pénztelen költők. Magyar államférfiak arcai vannak, alatta magyar államférfiak aláírásai. Még nők sincsenek köztük, komoly dolog ez, nem afféle kosztpénz. Férfias, magyaros, huszáros–focidrukkeres pénz ez, drága Józsi bácsi. Közpénz. Közünk van hozzá. Magának meg nincs. Szóval ez bizony a kormányzat pénze, még itt a maga kehes bukszájában is. Ha ott van éppen, akkor csakis azért, mert mi éppen ott tartjuk. Gondoljon úgy magára, mint egy kis, családias brókerházra.

– És maga most ellenőrzi az én brókerházamat. Hopp, oda ne üljön, kijár a hokedli lába! Szabadna tudnom egyébként, hogy miért az ellenőrzés?

– Persze hogy szabadna.

– Nos?

– Azt nem kötöm az orrára.

– De hát…

– Azt mondtam, hogy szabadna. Szabadna, ha mi azt akarnánk; no de nem akarjuk. Na jó, nemhivatalosan azért elmondom: azt gyanítjuk, hogy ön sajnos visszaél a pénzünkkel. Sőt, hogy ön a mi pénzünket magára költi!

– Igen, szoktam enni is például…

– Hát ez az, drága Józsi bácsi! Enni, fűteni, betegeskedni. Az unokának iskola, a lábra cipő meg fuszekli. Benzin a kocsiba, néhanap virág a Marika néninek. Oltás a kutyának. Meg ugye, a tütü… egy-két sör szombat este a haverokkal… Soroljam még? Magának momentán rengeteg olyan igénye van, ami nekünk pénzbe kerül! És hallottuk ám a provokátorfigyelőinktől, hogy közben meg néha milyen csúnyán tetszik zsörtölődni meg zúgolódni! Nézze: mi megértjük magukat, keményen dolgozó kisembereket. Önöknek sem lehet fenékig tejfel. De önök is értsenek meg minket! Mégsem engedhetjük, hogy a magafajták csak úgy ukmukfukk, felzabálják nemzetünk jövőjét!

false

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.