Kormányzati kukucskálók – Átfogó pénztárca-ellenőrzésekbe kezd az állam

  • Konok Péter
  • 2015. március 26.

Konok dolgok

A rendőrség nem engedélyez tüntetést a Czinege Lajos utcában, mert valaki netán bekukucskálna az ablakon, és megzavarná Orbán Viktor indokolatlan nyugalmát. Az efféle felkukucskálás rendszeridegen; más a helyzet persze a lekukucskálással.

– Jó napot kívánok, Józsi bácsi! A Kehitől jöttem. Belenéznék gyorsan a bukszájába!

– Jó napot! Hát mit mondjak, nem maga az első... Pedig ott csak alig cincog valami apró kis látnivaló, mégis annyian nézegetik. Mit is mondott, a micsodától jött?

– A Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól. Mi ellenőrizzük azokat a pénzeket, amiket maga a kormányzattól kapott.

– Értem. Soha egy büdös fillért sem kaptam a kormányzattól. Sőt momentán az igen tisztelt kormányzat szokott tőlem pénzt kapni. Ettől olyan kis lappadt a bukszám, mintha átment volna rajta egy herevasaló.

– Nem, nem, Józsi bácsi! Rosszul tetszik felfogni ezt a dolgot. Van önnél valami bankó? Na, nem kell rögtön ilyen riadtan nézni! Nézze csak, mi van itt ráírva: „Magyar Nemzeti Bank”. Hát ez ugye mi lennénk, a mi Matolcsy urunk, ő a Magyar Nemzeti Bank. Aztán nézze csak, kik vannak ezeken a pénzeken: csupa király, herceg, gróf meg hazaatyja… nincsenek művészek, muzsikusok, mindenféle tücskök, mint régebben, komolytalanabb időkben. Nincsenek drogos álmodozók, civilek, pénztelen költők. Magyar államférfiak arcai vannak, alatta magyar államférfiak aláírásai. Még nők sincsenek köztük, komoly dolog ez, nem afféle kosztpénz. Férfias, magyaros, huszáros–focidrukkeres pénz ez, drága Józsi bácsi. Közpénz. Közünk van hozzá. Magának meg nincs. Szóval ez bizony a kormányzat pénze, még itt a maga kehes bukszájában is. Ha ott van éppen, akkor csakis azért, mert mi éppen ott tartjuk. Gondoljon úgy magára, mint egy kis, családias brókerházra.

– És maga most ellenőrzi az én brókerházamat. Hopp, oda ne üljön, kijár a hokedli lába! Szabadna tudnom egyébként, hogy miért az ellenőrzés?

– Persze hogy szabadna.

– Nos?

– Azt nem kötöm az orrára.

– De hát…

– Azt mondtam, hogy szabadna. Szabadna, ha mi azt akarnánk; no de nem akarjuk. Na jó, nemhivatalosan azért elmondom: azt gyanítjuk, hogy ön sajnos visszaél a pénzünkkel. Sőt, hogy ön a mi pénzünket magára költi!

– Igen, szoktam enni is például…

– Hát ez az, drága Józsi bácsi! Enni, fűteni, betegeskedni. Az unokának iskola, a lábra cipő meg fuszekli. Benzin a kocsiba, néhanap virág a Marika néninek. Oltás a kutyának. Meg ugye, a tütü… egy-két sör szombat este a haverokkal… Soroljam még? Magának momentán rengeteg olyan igénye van, ami nekünk pénzbe kerül! És hallottuk ám a provokátorfigyelőinktől, hogy közben meg néha milyen csúnyán tetszik zsörtölődni meg zúgolódni! Nézze: mi megértjük magukat, keményen dolgozó kisembereket. Önöknek sem lehet fenékig tejfel. De önök is értsenek meg minket! Mégsem engedhetjük, hogy a magafajták csak úgy ukmukfukk, felzabálják nemzetünk jövőjét!

false

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.