Kormányzati kukucskálók – Átfogó pénztárca-ellenőrzésekbe kezd az állam

  • Konok Péter
  • 2015. március 26.

Konok dolgok

A rendőrség nem engedélyez tüntetést a Czinege Lajos utcában, mert valaki netán bekukucskálna az ablakon, és megzavarná Orbán Viktor indokolatlan nyugalmát. Az efféle felkukucskálás rendszeridegen; más a helyzet persze a lekukucskálással.

– Jó napot kívánok, Józsi bácsi! A Kehitől jöttem. Belenéznék gyorsan a bukszájába!

– Jó napot! Hát mit mondjak, nem maga az első... Pedig ott csak alig cincog valami apró kis látnivaló, mégis annyian nézegetik. Mit is mondott, a micsodától jött?

– A Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól. Mi ellenőrizzük azokat a pénzeket, amiket maga a kormányzattól kapott.

– Értem. Soha egy büdös fillért sem kaptam a kormányzattól. Sőt momentán az igen tisztelt kormányzat szokott tőlem pénzt kapni. Ettől olyan kis lappadt a bukszám, mintha átment volna rajta egy herevasaló.

– Nem, nem, Józsi bácsi! Rosszul tetszik felfogni ezt a dolgot. Van önnél valami bankó? Na, nem kell rögtön ilyen riadtan nézni! Nézze csak, mi van itt ráírva: „Magyar Nemzeti Bank”. Hát ez ugye mi lennénk, a mi Matolcsy urunk, ő a Magyar Nemzeti Bank. Aztán nézze csak, kik vannak ezeken a pénzeken: csupa király, herceg, gróf meg hazaatyja… nincsenek művészek, muzsikusok, mindenféle tücskök, mint régebben, komolytalanabb időkben. Nincsenek drogos álmodozók, civilek, pénztelen költők. Magyar államférfiak arcai vannak, alatta magyar államférfiak aláírásai. Még nők sincsenek köztük, komoly dolog ez, nem afféle kosztpénz. Férfias, magyaros, huszáros–focidrukkeres pénz ez, drága Józsi bácsi. Közpénz. Közünk van hozzá. Magának meg nincs. Szóval ez bizony a kormányzat pénze, még itt a maga kehes bukszájában is. Ha ott van éppen, akkor csakis azért, mert mi éppen ott tartjuk. Gondoljon úgy magára, mint egy kis, családias brókerházra.

– És maga most ellenőrzi az én brókerházamat. Hopp, oda ne üljön, kijár a hokedli lába! Szabadna tudnom egyébként, hogy miért az ellenőrzés?

– Persze hogy szabadna.

– Nos?

– Azt nem kötöm az orrára.

– De hát…

– Azt mondtam, hogy szabadna. Szabadna, ha mi azt akarnánk; no de nem akarjuk. Na jó, nemhivatalosan azért elmondom: azt gyanítjuk, hogy ön sajnos visszaél a pénzünkkel. Sőt, hogy ön a mi pénzünket magára költi!

– Igen, szoktam enni is például…

– Hát ez az, drága Józsi bácsi! Enni, fűteni, betegeskedni. Az unokának iskola, a lábra cipő meg fuszekli. Benzin a kocsiba, néhanap virág a Marika néninek. Oltás a kutyának. Meg ugye, a tütü… egy-két sör szombat este a haverokkal… Soroljam még? Magának momentán rengeteg olyan igénye van, ami nekünk pénzbe kerül! És hallottuk ám a provokátorfigyelőinktől, hogy közben meg néha milyen csúnyán tetszik zsörtölődni meg zúgolódni! Nézze: mi megértjük magukat, keményen dolgozó kisembereket. Önöknek sem lehet fenékig tejfel. De önök is értsenek meg minket! Mégsem engedhetjük, hogy a magafajták csak úgy ukmukfukk, felzabálják nemzetünk jövőjét!

false

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.