A Mindentudás Egyeteme: Be a kívülállókkal!

szerző
Szabó Zoltán
publikálva
2002/44. (11. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szeptember közepe óta minden héten kívülállókkal telik meg a budapesti műegyetem egyik legnagyobb előadója. Szabadidős diákok, nagymamák, népség, katonaság látogatja a Mindentudás Egyetemének (ME) ismeretterjesztő előadásait, alkalmanként több mint nyolcszázan.

Szeptember közepe óta minden héten kívülállókkal telik meg a budapesti műegyetem egyik legnagyobb előadója. Szabadidős diákok, nagymamák, népség, katonaság látogatja a Mindentudás Egyetemének (ME) ismeretterjesztő előadásait, alkalmanként több mint nyolcszázan.Az ME honlapja az indulás hetében több oldalletöltést regisztrált, mint a Való Világ című valóságopera hivatalos site-ja - pedig nem közvetítette egyetlen zuhanyzóba szerelt webkamera képét sem. Az

interaktív ismeretterjesztés

úttörő kezdeményezésével állunk-e szemben, vagy csak az újjáélesztett TIT-előadás-sorozattal, amit kicsit felplankoltak - a távközlési óriás pénzéből? Tudományos vállalkozás-e a Mindentudás Egyeteme, vagy egy szokatlan és itthon még újszerű kommunikációs kampány?

A Mindentudás Egyetemének ötletét György Péter esztéta - az ELTE Médiatanszékének vezetője és a Matáv tanácsadója - kérte kölcsön Yves Michaud-tól, a Franciaországban már lassan három éve nagy sikerrel folyó, L´Université de tout les savoirs elnevezésű ismeretterjesztő előadás-sorozat megálmodójától, mivel azt gondolta, hogy a Heti Hetes és a Dáridó uralta Magyarországon is elkelne némi tudomány-népszerűsítés. György Péter úgy vélte, a vállalkozás akkor lehet igazán sikeres, ha üzenetét kellő mennyiségű csatornán, megfelelő gyakorisággal juttatják el a gyanútlan befogadókhoz, vagyis ha hathatós médiakampányt építenek az előadások köré.

A frontális médiaoffenzívához azonban rengeteg pénzre van szükség, ezért az ötletgazda a múlt év végén elképzeléseivel a távközlési piac legizmosabb szereplőjéhez fordult, és elővezette félmilliárd forintos terveit. A Matáv a szokatlanul nagy költségek ellenére is felismerte a projektben rejlő lehetőségeket, és a Mindentudás Egyetemét rögtön beépítette hosszú távú arculatépítő stratégiájába. A projekt irányításával Pásztory Tamás vezérigazgató-helyettest bízták meg, a cég elnök-vezérigazgatója, Straub Elek a kezdetektől személyesen felügyelte a rendezvénysorozat szervezését, mivel úgy gondolta, hogy a napjainkban kibontakozó tudásalapú társadalomban nem csak az információtovábbítás, de az ismeretek közvetítése is hozzátartozik egy távközlési cég feladataihoz.

A Matáv pénzén túl azonban szükség volt megfelelő előadókra - és nem utolsósorban presztízsre - is, ezért a Magyar Tudományos Akadémia és annak nemrégiben megválasztott új elnöke is részt vett a szervezésben. Vizi E. Szilvesztert a tudomány demokratizálásának szándéka vezette: a huszonegyedik század tudósának végre le kell ereszkednie az elefántcsonttoronyból, és gondolatait, felfedezéseit a szakmai konferenciák szűk közönsége mellett meg kell osztania a szélesebb közvéleménnyel is. A lehetséges válaszok megismertetése éppen ezért nem csupán ismeretterjesztés, de Vizi E. Szilveszter szavaival élve

erkölcsi kérdés is

Ehhez persze olyan előadók kellettek, akik le tudják fordítani a tudomány eredményeit a mindennapok nyelvére, akik képletek és lábjegyzetek nélkül is meg tudják értetni magukat a hallgatósággal.

Mivel a Matáv nem engedhette meg, hogy egy ötszázmillió forintos projekt esetleg a budapesti elit költséges vitaestsorozatává váljon, tendert írt ki a vállalkozás kommunikációs ügyeinek lebonyolítására, amit végül az M&H Communications nyert el. A pr-cég olyan feladatot kapott, amire eddig nemigen volt példa Magyarországon: a tudománynak kellett széles "fogyasztói" bázist találnia. Matkó István, a cég vezetője úgy látja, az országnak ebben több évtizedes lemaradást kell behoznia. Magyarországon a tudomány finanszírozását mindenki elsősorban állami feladatként látja, holott - a tudomány és a tudósok menedzselése mellett - a hatékony kommunikáció, a tudományos tevékenység megismertetése a közzel és a magánszféra döntéshozóival nemcsak a tudomány társadalmi elfogadottságát növelné, hanem jelentős forrásokhoz is juttatná.

Az érdeklődés természetesen jót tesz a Matáv megítélésének is: amikor a cég a nyáron megszüntette a Mindenkinek csomagot, még a székháza előtti tüntetéstől visszhangzott a sajtó. Straub szerint elérték céljukat, hiszen tudatosították, hogy a Matáv része a magyar társadalomnak és kultúrának, ráadásul sikerült egy sor érdekes tartalommal gazdagítaniuk a világháló magyar szegletét. A megkérdezettek egyöntetű véleménye szerint éppen ez a magas színvonalú, interaktív internetes megjelenés teszi értékesebbé a Mindentudás Egyetemét a szépemlékű TIT-sorozatnál, sőt a francia mintánál is, ami naponta jelentkezik ugyan előadásokkal, de a megfelelő honlap és a médiakampány nélkül így is sokkal kevesebb emberhez jut el.

Persze az eddig hat előadást megért projekt egyáltalán nem mentes a gyermekbetegségektől. Míg az első televíziós adást kétszáztízezer ember kísérte figyelemmel az m1-en, addig egy héttel később már csak alig több, mint százezren ültek le a műsor elé; és előfordult az is, hogy a Duna Televízión sugárzott ismétlésekre csak tízezer néző volt kíváncsi, ez pedig alig több, mint amennyi érdeklődőt a csatorna szokásos, késő esti komolyzenei akváriuma vonz. Mindez egyrészt a közszolgálati televíziók iránti

mérhetetlen közönnyel

magyarázható, másrészt az internetes megjelenés és az előadások interaktivitása mellett a tévés közvetítés leginkább szürkének és vontatottnak tűnik, és fel sem veheti a versenyt a Spektrum színes, szélesvásznú dokumentumfilmjeivel. Ennek ellenére az ME rendezvényeiről vagy hárommillió emberhez jutnak el az információk.

Emellett még nem dőlt el, menynyire legyenek mélyenszántóak az előadások, így gyakran éri meglepetés a nézőt. Sokan panaszkodnak, hogy egyik vagy másik előadást értették, sőt élvezték, viszont egy héttel később csak megilletődve, bután pislogva ültek a teremben vagy a tévé előtt. A szervezők reményei szerint a kezdeti nehézségek után a tudósok ráéreznek majd a hallgatóság elvárásaira, így az előadásokat bárki figyelemmel kísérheti, aki rendelkezik érettségivel vagy legalább átlagos műveltséggel.

Azt a kezdeményezés egyik szereplője sem gondolta volna, hogy a magyar társadalomban ekkora az igény a tudományos ismeretterjesztésre. Az M&H interjúi szerint (az előadások után megkérdezik a hallgatókat a véleményükről) sokaknak egyszerűen elegük lett a hétköznapok túlpolitizáltságából és a nagy tömegek igényeire figyelő tömegmédia primitívségéből. Az ME rendezvényeiről rendszeresen beszámol a jobb- és a baloldali sajtó (végső soron miért is ne: hisz nincs jobb- és baloldali genetika vagy űrkutatás), és a határon túli magyar lapok is. És a közönség sem pártszimpátiák alapján ül be a padokba - hanem csak úgy: kíváncsiságból.

Szabó Zoltán

A 2002. őszi szemeszter...

Ékövetkező előadásai:

November 4.: Almár Iván: Élet az Univerzumban: szabály vagy kivétel?

November 11.: Láng István: Környezetvédelem - fenntartható fejlődés

November 18.: Jéki László: Sugárözönben élünk

November 25.: Szegő Károly: Ûrkutatás

December 2.: Borhidi Attila: "Zöld" ökológia

December 9.: Ferge Zsuzsa: Társadalmi környezet

December 16.: Vicsek Tamás: Rend és rendezetlen

December 23.: Andrásfalvy Bertalan: Tárgyi kultúra, hagyomány, hitvilág

(Az eddigi előadások elolvashatóak a www.mindentudas.hu honlapon)

szerző
Szabó Zoltán
publikálva
2002/44. (11. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...