Magnason regényében ugyanis nem egy remek, a legjobb sci-fikkel felérő ötlet van - de hogy ezekhez eljussunk, előbb mindig végig kell olvasni húsz-harminc kevéssé sikerült oldalt.
Azért komolyabb, mint a Galaxis útikalauz stopposoknak, de alapvetően mégis poénra vett tudományos-fantasztikus történet az alapja: a tudósok végre tökéletesen megértették a madarak és lepkék tájékozódásáért felelős hullámok működését, így létrejöhetett a "vezeték nélküli ember", aki eredendően csatlakoztatva van tévéhez, internethez és minden hasonlóhoz. Ha például pénzre van szüksége, felajánlhatja önmagát marketingcélokra, hogy aztán a legváratlanabb pillanatokban kiáltsa ki valamelyik cég reklámszövegeit. A könyv egyik fele ezt a világot írja le kissé vázlatosan, ám megannyi remek ötlettel (például, mivel a hullámok révén ki tudják kalkulálni, ki kinek a tökéletes párja, a rengeteg, országhatárokon átívelő szerelem végső soron világbékéhez vezet), a másik pedig egy "természetes módon" egymásba szerető pár küzdelméről szól a szép új világ ellen.
A sok jó ötlet, fogjuk rá, elviszi a hátán a regényt, a probléma inkább a nyolckötetes (bár itthon csaknem teljesen ismeretlen) szerző írástechnikai hiányosságaival van: noha a lektűrírók módszereivel próbálkozik, neki nem sikerül sem elegánsan késleltetnie a csattanókat, sem eléggé élvezhetően kitöltenie a dramaturgiailag fontos pontok közti tereket, sem pedig elég átgondoltan felépíteni - és főként ügyesen lezárni - a fő konfliktust.
Fordította: Papolczy Péter. Gondolat Kiadó, 2012, 272 oldal, 3200 Ft
