Desirée, a kissé szürke (szerelme szerint drapp) könyvtáros és Benny, a meglehetősen egyszerű (szerelme szerint tahó) farmer a temetőben találkozik, ahol a férfi heti rendszerességgel ültet újabb virágot szülei sírjára, míg a nő egykedvűen üldögél egy padon, és próbál rájönni, vajon hiányzik-e neki nemrég elhalálozott férje. Eleinte ellenségesen méregetik egymást, majd történik valami apróság, és hőseink (láss csodát!) egymásba szeretnek. Sokat elárul róluk, hogy míg Désirée szerint úgy barátkoztak össze, hogy egy harmadik sírt locsolgató kislány valami bájos csacsiságot mondott, és ők önkéntelenül egymásra mosolyogtak, addig a férfi így emlékszik: "Hirtelen rám bámul, és kuncog egyet (...) Bosszúból göndör, lila nejlonparókát és neccharisnyát képzelek rá. A mély kivágásba benyomott, lisztfehér didkója kibuggyan a szoros lakkfűzőből. (...) Rém viccesnek találom az elképzelésemet, azon kapom magam, hogy bámulok rá, és fülig ér a szám. Újra rám néz, és mielőtt még rendezném a vonásaimat, visszamosolyog! (...) Ugyanaz a boldog, széles mosoly, mint a locsolókannával idétlenkedő kiscsaj arcán a szomszéd sírnál." A felváltva előadott, klisékben bővelkedő (operában hangosan horkoló tehenész vs. főzéstől ódzkodó kékharisnya) történetet leginkább hősei fanyar humora teszi (egyszeri) fogyasztásra alkalmassá.
Fordította: Kertész Judit. Park, 2012, 208 oldal, 2500 Ft
