KÖNYVMELLÉKLET

Az Ördög szelfije

Kompolthy Zsigmond: Pannon pestis

  • Bárány Tibor
  • 2019. július 14.

Könyv

„Maga marha”, torkollja le Kompolthy Zsigmond, a Pannon pestis szerzője Bán Zoltán András kritikust, lapunk egykori szerkesztőjét a Literán közölt páros interjúban.

Ez már csak azért is érdekes gesztus, mert Kompolthy és Bán egy személy. Bán korai kritikáit Kompolthy Zsigmond néven jegyezte, akárcsak némely „színpadi próbálkozását”. A fiktív és valós szerző vitája mégsem pusztán üres játék az identitásokkal. Bán felveti, hogy a Pannon pestis valódi célja a szatíra erejével mozgósítani a fővárosi polgárságot a jelenlegi rezsim ellen, mire Kompolthy – az ominózus lemarházáson túl – kényszeredetten elismeri: bár mozgósításról szó sincs, a regény valóban a „pestiek” dühéből született.

Nem mindegy, hogy Bánnal vagy Kompol­thyval tartunk, azaz a Pannon pestist a Nemzeti Együttműködés Rendszerének pontos (szatirikus) diagnózisát nyújtó regényként olvassuk, amelyet csupán azért nevezhetünk disztópiának, mert a váratlan (egészségügyi) katasztrófa forgatókönyvével dolgozik, és a cselekményt a közeli jövőbe helyezi – vagy inkább a szerző dühét, elkeseredését és bűntudatát nagy nyelvi erővel kifejező publicisztikával van dolgunk, amely történetesen a szatirikus regényben találta meg a maga formáját. Szerintem az utóbbi a helyes leírás, ám miként Bán és Kompolthy vitája jelzi, a kérdés az alkotói oldalon sem dőlt el egyértelműen.

A pestis pusztítását mindvégig élőben kommentálják a regény voltaképpeni főszereplői, a Hajnalcsillag kávéházban tanyázó bohém értelmiségiek, élükön a szerző (Bán vagy Kompolthy?) alteregójával, Kandra Kiss Tamással. Akik alkoholközi állapotban vagy éppen teljesen józanul, furcsa magán-életi és erotikus sokszögeket produkálva – ezzel egyaránt elszórakoztatva magukat és az olvasót – valójában mindvégig a hatalom és a kollaboráció természetéről elmélkednek. Minden látszat ellenére morális kérdésekkel gyürkőznek: vajon vállalható-e, hogy valaki cinikusan eljátssza a rendszeren kívüli értelmiségi szerepét, azt a szerepet, amelyet a hatalom osztott rá, részesülve privilegizált helyzetének előnyeiből, ne adj’ isten részt vállaljon az állam működtetéséből, esetleg mély megvetéssel bár, de mégiscsak kiszolgálja a politikai hatalmat. („Isten csak az Ördög remekbe szabott szelfije”, hangzik el több ízben e sokértelmű bon mot.) Mindeközben dühöng a pestis, hőseink pedig szellemes és harsány monológokban értelmezik az újabb fejleményeket. Van is rajtuk mit értelmezni: a kór szemlátomást megkíméli a hajléktalanokat és a közmunkásokat, mintegy visszafelé forgatva a történelem kerekét, hiszen a „keresztyén-ökumenikus kormányzat” már évekkel korábban kriminalizálta a szegénységet…

A Pannon pestis nem adja tökéletesen hű rajzát a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Az aktuális kormányzat jóval pragmatikusabban használja az ideológiát, nem (vagy nem így) törekszik totális ellenőrzésre az állampolgárok felett, és így tovább. De nem is ez a regény legfőbb célja. A Pannon pestis minden során átüt az erős alkotói személyiség, a regényvilág történései elsősorban az ő perspektíváját értelmezik, az ő (forma)problémái állnak a középpontban. Nem hiába választotta a szerző az Ady-publicisztika és a Krúdy-regények nyelvét az áradó szövegfolyam megalkotásához; a hangot mindvégig sikerül kitartania. Kis terjedelme ellenére innen a mű viszonylagos ormótlansága, és innen a stilisztikai „túlhabzás”; pontosabban az, amit az egyik kritikus (mondjuk, jelen sorok szerzője) markáns elbeszélői jelenlétként érzékel, a másik pedig (mondjuk, Károlyi Csaba az ÉS hasábjain) idegesítő túlírtságként.

A szatírákkal kapcsolatban rendre visszatérő félelmünk ezúttal alaptalan: a Pannon pestis nem hullik szét egymást követő epizódok sorozatára, sőt kifejezetten regényszerű zárlatot kap.

Kalligram, 2019, 208 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.