KÖNYVMELLÉKLET

Az Ördög szelfije

Kompolthy Zsigmond: Pannon pestis

  • Bárány Tibor
  • 2019. július 14.

Könyv

„Maga marha”, torkollja le Kompolthy Zsigmond, a Pannon pestis szerzője Bán Zoltán András kritikust, lapunk egykori szerkesztőjét a Literán közölt páros interjúban.

Ez már csak azért is érdekes gesztus, mert Kompolthy és Bán egy személy. Bán korai kritikáit Kompolthy Zsigmond néven jegyezte, akárcsak némely „színpadi próbálkozását”. A fiktív és valós szerző vitája mégsem pusztán üres játék az identitásokkal. Bán felveti, hogy a Pannon pestis valódi célja a szatíra erejével mozgósítani a fővárosi polgárságot a jelenlegi rezsim ellen, mire Kompolthy – az ominózus lemarházáson túl – kényszeredetten elismeri: bár mozgósításról szó sincs, a regény valóban a „pestiek” dühéből született.

Nem mindegy, hogy Bánnal vagy Kompol­thyval tartunk, azaz a Pannon pestist a Nemzeti Együttműködés Rendszerének pontos (szatirikus) diagnózisát nyújtó regényként olvassuk, amelyet csupán azért nevezhetünk disztópiának, mert a váratlan (egészségügyi) katasztrófa forgatókönyvével dolgozik, és a cselekményt a közeli jövőbe helyezi – vagy inkább a szerző dühét, elkeseredését és bűntudatát nagy nyelvi erővel kifejező publicisztikával van dolgunk, amely történetesen a szatirikus regényben találta meg a maga formáját. Szerintem az utóbbi a helyes leírás, ám miként Bán és Kompolthy vitája jelzi, a kérdés az alkotói oldalon sem dőlt el egyértelműen.

A pestis pusztítását mindvégig élőben kommentálják a regény voltaképpeni főszereplői, a Hajnalcsillag kávéházban tanyázó bohém értelmiségiek, élükön a szerző (Bán vagy Kompolthy?) alteregójával, Kandra Kiss Tamással. Akik alkoholközi állapotban vagy éppen teljesen józanul, furcsa magán-életi és erotikus sokszögeket produkálva – ezzel egyaránt elszórakoztatva magukat és az olvasót – valójában mindvégig a hatalom és a kollaboráció természetéről elmélkednek. Minden látszat ellenére morális kérdésekkel gyürkőznek: vajon vállalható-e, hogy valaki cinikusan eljátssza a rendszeren kívüli értelmiségi szerepét, azt a szerepet, amelyet a hatalom osztott rá, részesülve privilegizált helyzetének előnyeiből, ne adj’ isten részt vállaljon az állam működtetéséből, esetleg mély megvetéssel bár, de mégiscsak kiszolgálja a politikai hatalmat. („Isten csak az Ördög remekbe szabott szelfije”, hangzik el több ízben e sokértelmű bon mot.) Mindeközben dühöng a pestis, hőseink pedig szellemes és harsány monológokban értelmezik az újabb fejleményeket. Van is rajtuk mit értelmezni: a kór szemlátomást megkíméli a hajléktalanokat és a közmunkásokat, mintegy visszafelé forgatva a történelem kerekét, hiszen a „keresztyén-ökumenikus kormányzat” már évekkel korábban kriminalizálta a szegénységet…

A Pannon pestis nem adja tökéletesen hű rajzát a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Az aktuális kormányzat jóval pragmatikusabban használja az ideológiát, nem (vagy nem így) törekszik totális ellenőrzésre az állampolgárok felett, és így tovább. De nem is ez a regény legfőbb célja. A Pannon pestis minden során átüt az erős alkotói személyiség, a regényvilág történései elsősorban az ő perspektíváját értelmezik, az ő (forma)problémái állnak a középpontban. Nem hiába választotta a szerző az Ady-publicisztika és a Krúdy-regények nyelvét az áradó szövegfolyam megalkotásához; a hangot mindvégig sikerül kitartania. Kis terjedelme ellenére innen a mű viszonylagos ormótlansága, és innen a stilisztikai „túlhabzás”; pontosabban az, amit az egyik kritikus (mondjuk, jelen sorok szerzője) markáns elbeszélői jelenlétként érzékel, a másik pedig (mondjuk, Károlyi Csaba az ÉS hasábjain) idegesítő túlírtságként.

A szatírákkal kapcsolatban rendre visszatérő félelmünk ezúttal alaptalan: a Pannon pestis nem hullik szét egymást követő epizódok sorozatára, sőt kifejezetten regényszerű zárlatot kap.

Kalligram, 2019, 208 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.