KÖNYVMELLÉKLET

Az Ördög szelfije

Kompolthy Zsigmond: Pannon pestis

  • Bárány Tibor
  • 2019. július 14.

Könyv

„Maga marha”, torkollja le Kompolthy Zsigmond, a Pannon pestis szerzője Bán Zoltán András kritikust, lapunk egykori szerkesztőjét a Literán közölt páros interjúban.

Ez már csak azért is érdekes gesztus, mert Kompolthy és Bán egy személy. Bán korai kritikáit Kompolthy Zsigmond néven jegyezte, akárcsak némely „színpadi próbálkozását”. A fiktív és valós szerző vitája mégsem pusztán üres játék az identitásokkal. Bán felveti, hogy a Pannon pestis valódi célja a szatíra erejével mozgósítani a fővárosi polgárságot a jelenlegi rezsim ellen, mire Kompolthy – az ominózus lemarházáson túl – kényszeredetten elismeri: bár mozgósításról szó sincs, a regény valóban a „pestiek” dühéből született.

Nem mindegy, hogy Bánnal vagy Kompol­thyval tartunk, azaz a Pannon pestist a Nemzeti Együttműködés Rendszerének pontos (szatirikus) diagnózisát nyújtó regényként olvassuk, amelyet csupán azért nevezhetünk disztópiának, mert a váratlan (egészségügyi) katasztrófa forgatókönyvével dolgozik, és a cselekményt a közeli jövőbe helyezi – vagy inkább a szerző dühét, elkeseredését és bűntudatát nagy nyelvi erővel kifejező publicisztikával van dolgunk, amely történetesen a szatirikus regényben találta meg a maga formáját. Szerintem az utóbbi a helyes leírás, ám miként Bán és Kompolthy vitája jelzi, a kérdés az alkotói oldalon sem dőlt el egyértelműen.

A pestis pusztítását mindvégig élőben kommentálják a regény voltaképpeni főszereplői, a Hajnalcsillag kávéházban tanyázó bohém értelmiségiek, élükön a szerző (Bán vagy Kompolthy?) alteregójával, Kandra Kiss Tamással. Akik alkoholközi állapotban vagy éppen teljesen józanul, furcsa magán-életi és erotikus sokszögeket produkálva – ezzel egyaránt elszórakoztatva magukat és az olvasót – valójában mindvégig a hatalom és a kollaboráció természetéről elmélkednek. Minden látszat ellenére morális kérdésekkel gyürkőznek: vajon vállalható-e, hogy valaki cinikusan eljátssza a rendszeren kívüli értelmiségi szerepét, azt a szerepet, amelyet a hatalom osztott rá, részesülve privilegizált helyzetének előnyeiből, ne adj’ isten részt vállaljon az állam működtetéséből, esetleg mély megvetéssel bár, de mégiscsak kiszolgálja a politikai hatalmat. („Isten csak az Ördög remekbe szabott szelfije”, hangzik el több ízben e sokértelmű bon mot.) Mindeközben dühöng a pestis, hőseink pedig szellemes és harsány monológokban értelmezik az újabb fejleményeket. Van is rajtuk mit értelmezni: a kór szemlátomást megkíméli a hajléktalanokat és a közmunkásokat, mintegy visszafelé forgatva a történelem kerekét, hiszen a „keresztyén-ökumenikus kormányzat” már évekkel korábban kriminalizálta a szegénységet…

A Pannon pestis nem adja tökéletesen hű rajzát a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. Az aktuális kormányzat jóval pragmatikusabban használja az ideológiát, nem (vagy nem így) törekszik totális ellenőrzésre az állampolgárok felett, és így tovább. De nem is ez a regény legfőbb célja. A Pannon pestis minden során átüt az erős alkotói személyiség, a regényvilág történései elsősorban az ő perspektíváját értelmezik, az ő (forma)problémái állnak a középpontban. Nem hiába választotta a szerző az Ady-publicisztika és a Krúdy-regények nyelvét az áradó szövegfolyam megalkotásához; a hangot mindvégig sikerül kitartania. Kis terjedelme ellenére innen a mű viszonylagos ormótlansága, és innen a stilisztikai „túlhabzás”; pontosabban az, amit az egyik kritikus (mondjuk, jelen sorok szerzője) markáns elbeszélői jelenlétként érzékel, a másik pedig (mondjuk, Károlyi Csaba az ÉS hasábjain) idegesítő túlírtságként.

A szatírákkal kapcsolatban rendre visszatérő félelmünk ezúttal alaptalan: a Pannon pestis nem hullik szét egymást követő epizódok sorozatára, sőt kifejezetten regényszerű zárlatot kap.

Kalligram, 2019, 208 oldal, 3500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.