A Wiener Buchmesse valami furcsa horizont-összeolvadás: hely és alkalom, hogy az irodalom és olvasói, az irodalom és létrehozói, a szerző, a kiadó, a közönség szemtől szembe találkozhassanak. Maga az irodalmi mező, úgy ahogy van, terül el.
 Fotó: A szerző felvételei | |
Jelen esetben kb. 30 helyszínen, de főképpen a Messe-Prater D csarnokában, ahol 9. alkalommal rendezték meg az bécsi könyvvásárt. 450 rendezvény és 350 kiállító 18 nemzetet képviselve mutatta meg magát, s utóbbit, hogy ennyire nemzetközi még sose volt, Benedikt Föger, az osztrák könyvkiadók szövetségének elnöke is hangsúlyozta. Nyíltság és kultúrák közti dialógus, ezek voltak a hívószavak. Hogy kell ezt elképzelni? Például, éppen az egyébként is több országot és többnyelvűséget összefogó Donau Lounge színpadán Enes Karić boszniai író és vallástudós beszél arról, hogy miként is lehet európainak és muszlimnak lenni egyszerre; a szomszédos kiállítótérben az iráni kulturális képviselet kínál a könyvek mellé különféle helyi ételeket. Mindeközben gyerekek járnak-kelnek, a legkisebbek néhol lufikkal, az iskoláskorúak pedig rejtvényfejtő füzetkéikkel szaladgálnak egyik kiadótól a másikig.
Mert ez az egész – a könyv, az irodalom és az ezt művelő közeg – a gyerekekhez is szól. Ez volt az egyik legfeltűnőbb felszólítása a bécsi könyves szakmának. Nem arról van szó csupán, hogy teret kaptak a gyerekkönyvkiadók, és megnézegethették az erre tévedő szülők, hogy mit adhatnak majd a kicsik kezébe, hanem a kiállítótér majd harmadát valamiféle irodalmi játszótérként rendezték be. Könyvek és társasjátékok a gyerekek elérhető közelében, megfűszerezve sok programmal, szervezett iskoláscsoportokkal, bevonva a szülőket is. Mert a könyv gyerekeknek való. Ezzel kell kezdeni.
A kiadók mellett természetesen megjelentek a heti- és napilapok, magazinok egyaránt, sőt az antikváriumok és a hangoskönyvkiadók is. Utóbbiak egészen meglepő sokszínűségben: a műfaj úgy tűnik él és virul, sőt kifejezetten népszerű a német nyelvű közönségben. A szakkönyvkiadók pedig láthatóan nagyon erősen a reformáció évfordulóját tematizálták az idei kiadványaikkal.
A magyar irodalom helyét és felbukkanását nem kellett sokat keresni. A könyvvásár nyitóbeszédét ugyanis Terézia Mora mondta, aki soproni születésűként a német nyelvű irodalom fontos szerzőjének és a magyar irodalom jelentős fordítójának is számít. Ezenfelül a Donau Lunge színpada igyekezett élőben is felléptetni kortárs irodalmunk egy-egy részletét és a németül épp megjelenő magyar szerzőket; miközben a Balassi Intézet is kiállított.
A magyar szerzők mellett a Donau Lounge idén 5. alkalommal megrendezett rendezvényén a Duna-menti országok 40 szerzője lépett fel, akik megmutatatták, mi az, ami összeköt vagy éppen elválaszt, és mi az, ami ebből közösen megbeszélhető. „A cél az, hogy az aktuális történetek és a személyes találkozások hozzáadjanak egy-egy egyedi darabot ahhoz a nagy mozaikképhez, amit Donauraumnak hívunk” – jelzi célkitűzéséként a főszervező Méhes Márton.
 Péterfy bemutatója | |
Német, osztrák, szerb, szlovák, cseh, román, boszniai, horvát, bolgár és magyar írók, költők léptek fel és léptek diskurzusba. Ha már a közös irodalmi térről volt szó, akkor nem maradhatott el Esterházy Péter említése; életére, műveire pódiumbeszélgetéssel emlékeztek a megjelent pályatársak (Darvasi László, Josef Formánek) és a németül megjelent könyveinek kiadásánál közreműködő Angelika Klammer (erről részletesebben is írunk a friss Narancsban – a szerk.). Mindezek mellett Darvasi László novelláskötetéből, az Isten. Haza. Csal. most megjelent német fordításából (Wintermorgen) hallhattunk „jellegzetesen magyar” részleteket. És bemutatták Péterfy Gergely nagyon magyar és nagyon bécsi regénye, a Kitömött barbár fordítását (Der ausgestopfte Barbar) is.
A könyvvásár a szervezők nagy örömére abszolút rekordszámokkal zárt: idén 43 ezer látogatót láttak vendégül. Az egyre több érdeklődőt a kiadók és a szervezők jó jelnek veszik. Ilyenkor azt lehet érezni, hogy tényleg történik ez az irodalom nevű dolog. A legszebb az egészben, hogy nemcsak ilyen „ünnepi” alkalmakkor, mint ez a négy nap, hanem hétköznapokon is. Statisztikai értékkel nem bíró saját tapasztalatok szerint ugyanis a bécsi metrókon közlekedők negyede utazás közben mindig olvas valamit: könyvet, e-könyvet, napilapot…
 Nem csak az ember olvas | |
