„Barbapapa a kertben született” – így az első mondat, és valóban: 1970-ben, egy szép májusi napon a francia Annette Tison és amerikai párja, Talus Taylor a Luxembourg-kertben andalogtak, és ennek az andalgásnak komoly képeskönyvtörténeti következményei lettek. Barbapapának, vagyis a világ leghíresebb rózsaszín alakváltó izéjének megszületéséhez kellett még egy közelben tartózkodó gyermek, aki épp vattacukrot követelt a szüleitől, és kellett hozzá az amerikai Taylor nyelvi ügyekben járatlan füle, melynek a vattacukor franciául felettébb komikusan hangzott. Szép kis történet, ám ha Barbapapa a Holdon születik meg rózsaszín pacakedvelő űrlényeknek hála, az sem kisebbítené a renoméját. A magyar gyerekkínálatból sokáig fájóan hiányzó barbák most egyszerre több könyvvel térnek vissza a gyerekeknek szánt alakváltó akármik népes mezőnyébe. Méltánylandó az időrendhez való ragaszkodás, így az első könyvben Barbapapa megszületik (igen, egy kertben), míg a másodikban a szövevényes párkeresésnek (kinő a földből Barbamama is) és a dinasztiaalapításnak (megszületik a hét barbabébi) lehetünk tanúi. Barbáék színvilága (a termékcsaládhoz tartozó bábukért egyelőre Párizsig kell menni) nem egy magyar óvó nénit megtévesztett már, ideje tehát írásba foglalni: a papa a rózsaszín, a mama a fekete, és egyetlen barba sem babar! Egy fordítói barbatrükknek hála a neten fellelhető régi barbabébi-nevek megváltoztak, Barbapamacsból például Barbaszőr lett, ami nemhogy nem baj, hanem egy új barbaszemlélet beköszöntét és egy összehasonlító barbanisztikai tanszék szükségességét jelzi. Barbapapa egyetemes jó dolgokra (szabadság, egyenlőség, vattacukor) emlékeztet, de a háttér is elég francia, még a Luxembourg-kert csodás pavilonja is feltűnik egy pillanatra. Egy rózsaszín óriásizé egy párizsi kertben – nincs is szíve annak, aki nem alél el az örömtől.
Fordította: Tóth Krisztina. Kolibri, 2016, 32 oldal, 2299 Ft
