Könyv

A Nobel-díj melletti legrangosabb irodalmi elismerést, a kétévente kiosztott Nemzetközi Man Booker-díjat idén Krasznahorkai László kapta életművéért. Ez alkalomból felidézzük a Narancsban tavaly megjelent – eredetileg a New York Timesban publikált – esszéjét.

Kiadói szerkesztőként, bohemistaként, a magyar irodalmi élet kelet-európai szakértőjeként közvetlen közelről volt módja követni Bohumil Hrabal pályáját, magyarországi ismertségét, hovatovább kultuszát. Kérdeztük Menzelről, sörről és kolbászkákról is.

A könyv egyszavas címekkel ellátott, gyakran naplóbejegyzések hangulatát idéző rövid fejezetek sorából áll; az öt ciklusból ha regény végül nem is, de egy kétségtelenül jól lekerekített családtörténeti, önéletrajzi történetfolyam kialakul.

Az Artpool Művészetkutató Központ negyvenéves történetét bemutató angol nyelvű könyv/katalógus, ahogy azt alcíme (History of an active archive for producing, networking, curating and resarching art since 1970) is jelzi, az ún. aktív archívum koncepciója mentén Galántai György és Klaniczay Júlia közös művészeti projektjét mutatja be.

Az egyik legnépszerűbb gyerekkönyvszerző folytatja sikersorozatát, de írt egy ifjúsági sakkregényt is. Kritikusunk szerint egyiknél sem hibázott.

A Tiszta Pierre tere és ideje tág: egyszerre játszódik a középkori faluban, Montaillou-ban, illetve napjaink Budapestjén, egy divatmagazin szerkesztőségében, de a nyolcvanas évek Mallorcája, valamint Anglia és Dél-Amerika is előkerül.

Regénye, a Tiszta Pierre a 14. századi kathar eretnekek világába kalauzol, miközben legmodernebb, 21. századi játszmáinkkal szembesít.

Furcsa, zavarba ejtő, sőt, talán bizarr nosztalgiákat is keltő élmény Eco eredetileg 1990-ben (angolul és olaszul) megjelent, de magyarra csak 23 év késéssel, tavaly lefordított szemiotikai kötetét kézbe venni. Hiszen ma már aligha van olyan komoly nyelvész vagy irodalmár, aki ne tudna különbséget tenni azon két állítás között, hogy egy szöveg értelmezési lehetőségei elvileg végtelenek, illetve hogy egy szöveg bármiképp értelmezhető.

Lehet, hogy Westeros nem egy Középfölde, de A tűz és jég dala, George R. R. Martin fantasysorozatának népszerűsége ma már vetekszik Tolkien főművével. Sokat tett e világméretű rajongásért a könyvek alapján készült tévésorozat, a Trónok harca is. A Santa Fében élő szerzőt telefonon értük utol, hogy kardokról és túlvilági létről, Aragorn szexuális életéről és a Biblia legmenőbb fantasy-sztorijáról diskuráljunk.

Május első vasárnapján Pelenka és irodalom címmel szervezett beszélgetést a Bálint Ház. A délutánon a gyereknevelés és az irodalom, az anyaság és alkotás, a születés és a halál összefüggéseiről esett szó.

"Csak két ember van, aki igazán él, aki igazán ember. A költő az egyik, a másik az államférfiú" - idézi a szerző Asbóth Jánost, kommentár nélkül. Ha ez igaz lenne, akkor Kukorelly Endre, a Lehet Más a Politika nevű párt egykori képviselője két évig az élet császára lett volna. A könyvéből nem így tűnik.

"Napokon át tudom olvasni a Bibliát, Homéroszt és a Dylan Dogot anélkül, hogy elunnám magam." Nem kisebb személyiség, mint Umberto Eco helyezte ilyen hízelgő kontextusba az egyik legnépszerűbb, majd harminc éve futó olasz képregényt.

Jonathan Franzen ügyében jelenleg rohammunka folyik az Európa Könyvkiadónál. Művei lefordításával sokáig késlekedtek, még azt is átaludták, amikor az író harmadik regénye, a 2001-es The Corrections fenomenális szakmai és közönségsikere nyomán Franzent nemzedéke legjelentősebb írójának kiáltották ki Amerikában. (Amivel a ringből kiverhetetlen nagy öregek, a hatvanas-hetvenes évekből itt maradt, máig lenyomhatatlan titánok, Thomas Pynchon, Philip Roth, Don DeLillo és az akkor még élő Saul Bellow és John Updike rangjára emelték a negyvenkét éves Franzent.) Végül "az évszázad regényeként" aposztrofált új világsiker, a 2010-es Freedom fújt riadót: 2012 tavaszán Szabadság címmel megjelentették, s még ugyanebben az évben nagy sietve a The Correctionst is kihozták karácsonyra, Javítások címmel.

Vigyázz, ez a regény nem fog nyugton hagyni. Ha elkap a gépszíj, és végigolvasod huszonnégy óra leforgása alatt, utána meg fogja terhelni a lelkiismeretedet. Kételyeid is támadnak. A mű narratív struktúrája nem meggyőző. Nincs az a zseni, aki ilyen hoszszan, részletesen, megfontoltan tudna mesélni az életéről, mint itt a fő elbeszélő teszi, kész irodalmi szőttest szőve, és nincs az a hallgató, aki kivilágos kivirradtig ilyen mély koncentrációval tudná hallgatni másvalaki élettörténetét, mi több, az egészet memorizálni, megkomponálni és precízen papírra vetni. Jó, közben beleizgulsz a történetbe - na, de mit ér ez, ha az eresztékek ropognak?