Könyv

Leng az inga

Umberto Eco: Az értelmezés határai

  • Horváth Györgyi
  • 2014. május 10.

Könyv

Furcsa, zavarba ejtő, sőt, talán bizarr nosztalgiákat is keltő élmény Eco eredetileg 1990-ben (angolul és olaszul) megjelent, de magyarra csak 23 év késéssel, tavaly lefordított szemiotikai kötetét kézbe venni. Hiszen ma már aligha van olyan komoly nyelvész vagy irodalmár, aki ne tudna különbséget tenni azon két állítás között, hogy egy szöveg értelmezési lehetőségei elvileg végtelenek, illetve hogy egy szöveg bármiképp értelmezhető.

Eco egyik fő mondanivalója pedig épp ez: hogy érdemes csínján bánni az értelmezés látszólag határtalan szabadságával és különösen a jelölők végtelen játékának derridai állításával - azaz olyasmikkel, melyek mellett Eco, legalábbis korai írásaiban, mintha maga is elköteleződött volna.

Kötetének Bevezetőjében maga is reflektál erre a látszólagos ellentmondásra: "úgy tűnhet, hogy akkor (azaz 1962-ben, amikor A nyitott mű, Eco első nagy hatású értelmezéselméleti könyve megjelent - H. Gy.) a műalkotások 'nyitott' értelmezését ünnepeltem 'forradalmi' provokációval, s ma konzervatív állások mögé sáncolom magam". Az időközben eltelt harminc év alatt azonban radikálisan megváltoztak az értelmezésről kialakult elméletek, és Eco az így megváltozott, az aktív értelmezőt erősen felértékelő közeghez képest alakít ki új álláspontot: "harminc év alatt a mérleg nyelve sokszor túlságosan is az értelmezői kezdeményezés felé billent" - írja.

Ez a változás persze korántsem új, és nem is előzmény nélküli. Eco számtalan korábbi, szemiotikai tárgyú művet is publikált, és vonatkozó munkásságát több etapra is szokás bontani. Jelen kötet abba a periódusba tartozik, ami valahol az 1975-ös A szemiotika elméletétől indul, és egészen az 1994-es Értelmezés és túlértelmezésig tart. Ezt a korszakot többek között az jellemzi, hogy - ellentétben A nyitott mű strukturalista kontextusával - Eco a peirce-i szemiotika felé fordul, és az aktív olvasói, értelmezői bevonódás hangsúlyozása helyett olyan fogalmakat dolgoz ki, mint az enciklopédia, a mintaolvasó, a szöveg értelmezése és használata vagy éppen a szerző, az olvasó és a mű szándékának elkülönítése, melyek segítségével hatékonyan megérvelheti azt az állítását, hogy nem értelmezhető bármi bármiképpen. Eco szerint az értelmezés nemcsak az irodalomelmélet tárgya, hanem tulajdonképp a világban való létezésünk alapvető módja, hiszen "interpretációs folyamatokon keresztül, kognitív módon alkotunk világokat, aktuálisakat és lehetségeseket", és a szövegeknek igenis van "interszubjektív módon kommunikálható jelentésük" (17. o.).

A mindennapi gyakorlat mint az értelmezés lehatároló, regulatív kerete jelenik meg a kötet Bevezetőjének példatörténetében is, mely szerint egy szolga indul egy kosár fügével és egy üzenettel egy címzetthez, útközben a kosár fügét megdézsmálja, és célba érve nem érti, hogy a címzett miért bünteti meg őt, mivel nem tudja: az üzenetben ott szerepel, hogy harminc fügének kéne lennie a kosárban. Eco szerint nyilván sokféle módon értelmezhetjük a történetet, tulajdoníthatunk neki szimbolikus értelmet, vagy törhetjük a fejünket azon, vajon mi lehet a fügeküldés mögöttes, titkos jelentése, de egy dolgot biztosan nem tehetünk: nem mondhatjuk, hogy "az üzenet bármit jelenthet" (11. o.). A címzett fügét fog keresni a kosárban, és nem kismacskát.

A kötet számtalan hasonló, szemléltető értékű történetet foglal magában, mégsem könynyű olvasmány. Elsősorban szakmabelieknek, mindenekelőtt a hetvenes-nyolcvanas évek szemiotikai kutatásaiban jártas olvasóknak íródott. Négy részre oszlik, melyek közül az első leginkább az irodalomtudomány keretein belül foglalkozik az értelmezés kérdésével; a második Foucault-val vitázik a hermetikus szemiózis mint bevett értelmezési gyakorlat történeti koordinátáiról; a harmadik a metafora, a hamisítvány és a lehetséges világok fogalmait segítségül híva törekszik az interpretációelmélet határainak pragmatikai szempontú kijelölésére, szűkítésére; a negyedik pedig teljes explicitséggel célozza az értelmezés feltételeire vonatkozó korabeli elméletekkel való vitát. Még tovább nehezíti az olvasást, hogy a kötet rengeteg korábban megjelent szemiotikai tárgyú Eco-műre reflektál, átvesz belőlük, továbbgondolja őket, és ezen visszautalások formája legtöbbször a kifejtetlen utalás, ami az Eco-féle szemiotikában jártas kompetens olvasó számára minden bizonynyal kielégítő, az Eco-életmű populárisabb műfajaival ismerős olvasó számára viszont nem. Utóbbiak számára jelenthet némi kapaszkodót, hogy Eco regényeit szokás a szerző mintegy ötvenéves szemiotikai gondolkodásának változásaival összeolvasni: ezt a kötetet rendszerint a paranoid értelmezéseket kifigurázó Foucault-ingával társítják.

És bizony, ez a kötet is valahol ingamozgásra utalt. Hiszen szembeszáll a túlzott kilengéssel az értelmező szabadsága, a szolipszizmus, a paranoia felé. Egyfajta finom visszapöccintés, nehogy kiakadjon a szerkezet.

Fordította Nádor ZsóŢa. Európa, 2013, 568 oldal, 3600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.