Első 18 évem többnyire modern stílben telt, köszönhetően (Sipkói) Kellerman László „népi-nemzeti és antik art deco iparművészeti részletekkel, a nyíregyházi Komlós manufaktúra népies kerámiáival, kívül-belül díszített” épületének, a Kresz Géza 38.-nak. A gyermekkor e lappangó, de soha el nem múló modernségérzetét csak erősítette a közeli, Visegrádi–Csanády-sarok: ide Krausz Gábor tervezett bérházat, és bár a Komlós manufaktúra kerámiáit a nyáron is hűs épületben nélkülözni kellett (könnyű szívvel viseltük a hiányt), a „matyó népviseletes anya gyermekével” szobor kellő kárpótlást jelentett a kerámiaszalmán megpihenő kerámiaparaszt lépcsőházi csendéletéért (Kresz 38., 1. emeleti pihenő) cserébe. Mégsem volt teljesen zavartalan e modernség, iskolába menet hol az art decóba hajló neobarokk, hol a szecesszió (ennek is a népi geometrikus és romantikus részletekkel felturbózott változata) borzolta az ifjúi kedélyeket, nem csoda, hogy ilyen zűrzavarban nem mindig sikerült beérni a nulladik órára. Kora kamaszkori építészeti emlék még, hogy A Jedi visszatért egy Balzac utcai Hoffstätter-épületben sikerült megtekinteni: stílustalan őrbódé állt a lépcsőházban, úgy tudtuk, valami fontos ember miatt. Nem kizárt, hogy Aczél Györggyel egy házban láttam a Jedit, bár ez semmit nem von le az élményből.
Elkalandoztunk, de egy ilyen kötetnél ez műfaji velejáró: e nagyszabású katalógus, Újlipótváros 1861-től 1945-ig (a gőzmalomtól a felszabadulásig) tartó időszakának építészeti feltérképezése 700 épület fotójával és építészeti adataival segíti az elkalandozást.
Ariton Kft., 2019, 312 oldal, 8990 Ft
