Könyv

"Cégünk kiváló stílusérzékkel megáldott, bölcsészdiplomás szakemberei nagy gyakorlattal vállalják újságcikkek, életrajzok, irodalmi művek, levelek, szerelmeslevelek, jelentések, szakmai resumék és egyéb dokumentumok magas színvonalú elkészítését és lektorálását." Kik csinálják ezt, kinek és miért?

Volt idő, amikor még azt hittük, Kondor Vilmossal jól járt a hazai lektűrirodalom. 2008-ban megjelent első regénye, a Budapest noir felkavarta a magyar krimi állóvizét, ám későbbi könyveiben képtelen volt tartani a színvonalat, s szép lassan önmaga árnyékává vált.

Kultúrák és mítoszok váltakozása: a forró sivatag helyett gleccserek és hó, a vudu szellemekkel teli misztikus világ helyett a józan és távolságtartó Észak. Ezt az utat járja be Kun Árpád regényének főhőse, Aimé Billion, aki kívülálló még saját életében is. A Boldog Észak megjelenése alkalmából a Norvégiában élő szerzőt kérdeztük e-mailben.

A nők: csupa rejtély. Irracionális erőknek kiszolgáltatott, misztikus tudások által meghatározott, érzékeiknek alárendelt lények, akik így aztán maguk számára is tökéletesen megfejthetetlenek. Velük a dolgok váratlanul, megmagyarázhatatlanul vagy éppen jobb meggyőződésük ellenére történnek: a kauzalitás vagy a pszichológia rendre kicsorbul rajtuk. Mesevilágban élnek, végletes érzelmek szegélyezik útjukat, csodák történnek velük; nőiségük kozmikus lényege jelentéktelenné törpíti a realitás apró-cseprő összefüggéseit.

Három történet három fiúról: az egyikük a holokauszt elől menekült el a családjával, így lett Amerikában emigráns; a másik otthon maradt, átlagos, pesti gyerekkor helyett bujkálás és zűrzavar jutott neki, vészkorszak-gyerekkor; a harmadik fiú pedig a holokauszt után született, mégsem szólt semmi másról az élete, csak a holokausztról.

Minimum tizenegyes! - világirodalom

Miután dokuszínházi előadást készített a diktatúra éveiben született argentin fiatalokkal, a világhírű argentin alkotót meghívták Chilébe, hogy ott megcsinálja ugyanezt a Pinochet-diktatúráról. Az így létrejött Az év, amikor születtem november közepén járt a Trafóban.

Mostanában megint sokat beszélünk a magyar futballról. Lehet rágódni a stadionépítéseken, és idén két évforduló is okot adott a visszaemlékezésekre (a 38-as vb-ezüst és az 53-as 6:3). Az érdeklődést jelzi, hogy sorra jelennek meg a futballról szóló kötetek, Dénes, Hegyi és Lakat T. sorozata is trilógiává érett.

Múlt héten kritikusunk felrótta A titokzatos gyíkzenekar története szerzőjének, hogy többet is elkövetett az állatnevekkel viccelődő könyvek főbűnei közül, így például a Tarajos Goethe és az El Gekkó bevetését is megengedte magának.

A mérnök és filozófus diplomával rendelkező, Barcelonában szobrászati és festészeti tanulmányokat folytató polihisztor szerző egy meglepően kézenfekvő megoldást kínál a festmények megközelítéséhez, amely egyben rávilágít arra is, hogy mi az oka az általános vizuális analfabétizmusnak.

Biciklizni nagyon trendi, főleg a városban. Mert vidéken mit sem törődve a trendiséggel, mindig is bicikliztek az emberek, egyszerűen azért, mert praktikus, kéznél és ingyen van. A Bringamesék főhősének, Daninak a biciklije hogy s hogy nem, nocsak, egy vidéki padlásról kerül elő.

Londonnál kevés metropolis hatott megtermékenyítőbben a fantasy műfajára, és miközben Moorcocktól Gaimanig előbb vagy utóbb minden zsánerközeli szerző megírja a maga Temze-parti meséjét, néhányan elszakadni sem tudnak tőle.

Manapság divatos úgy játszani identitáskeresősdit, hogy alapul vesznek egy valós családi történetet, kicsit utánanyomoznak, megspékelik az olvasó számára valójában sosem tudható mennyiségű fikcióval, és voilá, máris kész a főhős, aki lehet, hogy egyben maga a szerző is, ki tudja?