Könyv

Kaszás György-Elek Lívia: Amit a lajhárokról feltétlenül tudni kell

  • - urfi -
  • 2014. január 5.

Könyv

Múlt héten kritikusunk felrótta A titokzatos gyíkzenekar története szerzőjének, hogy többet is elkövetett az állatnevekkel viccelődő könyvek főbűnei közül, így például a Tarajos Goethe és az El Gekkó bevetését is megengedte magának.

Ha ezek halálos vétkek, akkor Kaszás György sorozata maga Szodoma és Gomora. Elég talán a Hogyan fest a lajhár? című fejezet első sorait felidézni, hogy átlássuk a helyzet súlyosságát: "Ezt igazából nem tudhatjuk, tekintve, hogy a művészettörténet egyetlen lajhár által alkotott festményt sem ismer. Ez például Picasso önarcképe, de gyaníthatóan ezt se lajhár festette, hanem Picasso, mert ha lajhár festette volna, akkor ez a lajhár önarcképe lenne, nemdebár. Az meg azért lenne lehetetlen, mert a lajhár máshogy néz ki." Az idézet segítségével képet alkothatnak a könyvben felhalmozott tudás hasznosságáról is, de mindenekelőtt arról a kíméletlenségről, ahogy a szerző és a vele tökéletes szimbiózisban élő illusztrátor lecsap minden magas labdát, valamint minden nem magas labdát is.

Ez a kérlelhetetlen humor sokunk kedves emléke a kilencvenes évekből, amikor tucatnyi hasonló gyerekkönyvvel jelentkezett a szerzőpáros. Mivel az akkori gyerekek lassan szülők lesznek, logikus lépés volt újabb részekkel előállni. Ezek részint eleget tesznek a modern kor kívánalmainak - szóba kerül az internet és a hülye politikusok -, de a lényeg változatlan: a fárasztó okoskodás még fárasztóbb kifigurázása és a mindent legázoló szóviccek. Itt nem számít a politikai korrektség, az olvasói igények, senkit nem érdekel, milyen ismeretei vannak a célközönségnek, vagy hogy mit tanácsos megtanítani nekik. Egyáltalán, ki a célközönség? Recenzens leginkább durván betépett tízévesek figyelmébe ajánlja a sorozatot, de sajnos a józan felnőttek is nehezen tudnak majd ellenállni.

Animus, 2013, 32 oldal, 1290 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.