Ha ezek halálos vétkek, akkor Kaszás György sorozata maga Szodoma és Gomora. Elég talán a Hogyan fest a lajhár? című fejezet első sorait felidézni, hogy átlássuk a helyzet súlyosságát: "Ezt igazából nem tudhatjuk, tekintve, hogy a művészettörténet egyetlen lajhár által alkotott festményt sem ismer. Ez például Picasso önarcképe, de gyaníthatóan ezt se lajhár festette, hanem Picasso, mert ha lajhár festette volna, akkor ez a lajhár önarcképe lenne, nemdebár. Az meg azért lenne lehetetlen, mert a lajhár máshogy néz ki." Az idézet segítségével képet alkothatnak a könyvben felhalmozott tudás hasznosságáról is, de mindenekelőtt arról a kíméletlenségről, ahogy a szerző és a vele tökéletes szimbiózisban élő illusztrátor lecsap minden magas labdát, valamint minden nem magas labdát is.
Ez a kérlelhetetlen humor sokunk kedves emléke a kilencvenes évekből, amikor tucatnyi hasonló gyerekkönyvvel jelentkezett a szerzőpáros. Mivel az akkori gyerekek lassan szülők lesznek, logikus lépés volt újabb részekkel előállni. Ezek részint eleget tesznek a modern kor kívánalmainak - szóba kerül az internet és a hülye politikusok -, de a lényeg változatlan: a fárasztó okoskodás még fárasztóbb kifigurázása és a mindent legázoló szóviccek. Itt nem számít a politikai korrektség, az olvasói igények, senkit nem érdekel, milyen ismeretei vannak a célközönségnek, vagy hogy mit tanácsos megtanítani nekik. Egyáltalán, ki a célközönség? Recenzens leginkább durván betépett tízévesek figyelmébe ajánlja a sorozatot, de sajnos a józan felnőttek is nehezen tudnak majd ellenállni.
Animus, 2013, 32 oldal, 1290 Ft
