Könyv

Kaszás György-Elek Lívia: Amit a lajhárokról feltétlenül tudni kell

  • - urfi -
  • 2014. január 5.

Könyv

Múlt héten kritikusunk felrótta A titokzatos gyíkzenekar története szerzőjének, hogy többet is elkövetett az állatnevekkel viccelődő könyvek főbűnei közül, így például a Tarajos Goethe és az El Gekkó bevetését is megengedte magának.

Ha ezek halálos vétkek, akkor Kaszás György sorozata maga Szodoma és Gomora. Elég talán a Hogyan fest a lajhár? című fejezet első sorait felidézni, hogy átlássuk a helyzet súlyosságát: "Ezt igazából nem tudhatjuk, tekintve, hogy a művészettörténet egyetlen lajhár által alkotott festményt sem ismer. Ez például Picasso önarcképe, de gyaníthatóan ezt se lajhár festette, hanem Picasso, mert ha lajhár festette volna, akkor ez a lajhár önarcképe lenne, nemdebár. Az meg azért lenne lehetetlen, mert a lajhár máshogy néz ki." Az idézet segítségével képet alkothatnak a könyvben felhalmozott tudás hasznosságáról is, de mindenekelőtt arról a kíméletlenségről, ahogy a szerző és a vele tökéletes szimbiózisban élő illusztrátor lecsap minden magas labdát, valamint minden nem magas labdát is.

Ez a kérlelhetetlen humor sokunk kedves emléke a kilencvenes évekből, amikor tucatnyi hasonló gyerekkönyvvel jelentkezett a szerzőpáros. Mivel az akkori gyerekek lassan szülők lesznek, logikus lépés volt újabb részekkel előállni. Ezek részint eleget tesznek a modern kor kívánalmainak - szóba kerül az internet és a hülye politikusok -, de a lényeg változatlan: a fárasztó okoskodás még fárasztóbb kifigurázása és a mindent legázoló szóviccek. Itt nem számít a politikai korrektség, az olvasói igények, senkit nem érdekel, milyen ismeretei vannak a célközönségnek, vagy hogy mit tanácsos megtanítani nekik. Egyáltalán, ki a célközönség? Recenzens leginkább durván betépett tízévesek figyelmébe ajánlja a sorozatot, de sajnos a józan felnőttek is nehezen tudnak majd ellenállni.

Animus, 2013, 32 oldal, 1290 Ft

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.