Clara Royer: Csillag

Könyv

Manapság divatos úgy játszani identitáskeresősdit, hogy alapul vesznek egy valós családi történetet, kicsit utánanyomoznak, megspékelik az olvasó számára valójában sosem tudható mennyiségű fikcióval, és voilá, máris kész a főhős, aki lehet, hogy egyben maga a szerző is, ki tudja?

Clara Royer első regényében valami ilyesmivel próbálkozik. Adott Ethel, a fiatal francia grafikusnő, akinek már azt is épp elég nehéz volt feldolgoznia, hogy zsidó származású, hát még azt, hogy nem is. Adott egy hőn imádott nagymama, Marie, Magyarországról, aki már sem megcáfolni, sem alátámasztani nem tud semmit, a könyv lapjain ugyanis Alzheimer-kórban szenved. És adott sok elhallgatott régi emlék, melyek megsárgult szerelmes levelek formájában kiáltanak a jelenbe egy doboz mélyéről, nosztalgiázó szeretők, zavart nagybácsik, akik sok év után is bűntudattal kelnek-fekszenek. Ethel legalább olyan esetlen detektívnek, mint érzéseivel viaskodó szeretőnek vagy nagy jóindulattal akár marihuánafüggőnek is titulálható, alkotói válságban lévő grafikusnak, az utolsó oldalakon persze aztán megoldja a rejtélyt, de a katarzis elmarad.

Royer ezzel a könyvvel kíván magyar származású nagymamája előtt tisztelegni, Marie alakja azonban kissé gyenge marad - hogy ez szándékos gesztus-e, az nem világos. Az unoka önkeresése feltűnően sok felesleges dühvel jár, melyet a végére némileg hátra tud hagyni, az utolsó oldalakon pedig az is körvonalazódni kezd, hogy vajon megérkezik-e Provence-on kívül máshová is. A regény legerősebb részei legjobb barátjával vívott csatái, melyek a férfi-nő közötti barátság és szerelem szinte megfejthetetlen, halk és finom átmenetei közt mozognak. Ez a szál többet hozzátesz az identitáskereséshez és megtaláláshoz, mint bármi más, a lezárás már egészen izgalmas, új csillag azonban nem biztos, hogy születik belőle.

Fordította: Tótfalusi Ágnes. Geopen Könyvkiadó, 2013, 264 oldal, 3490Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.