Könyv

Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték - Cimabuétől Caravaggióig

  • - dck -
  • 2014. január 5.

Könyv

A mérnök és filozófus diplomával rendelkező, Barcelonában szobrászati és festészeti tanulmányokat folytató polihisztor szerző egy meglepően kézenfekvő megoldást kínál a festmények megközelítéséhez, amely egyben rávilágít arra is, hogy mi az oka az általános vizuális analfabétizmusnak.

A festmények értelmezése során ugyanis általában narratív sémákat igyekszünk felfejteni, ahelyett, hogy a festményre, a foltok, vonalak, színezések és tónusok mátrixára fókuszálnánk figyelmünket. Ezeket az absztrakt (ahogy Bodó szemléletesen megfogalmazza) "Lego játék elemeket" egyébként mi is azonnal felfedezzük, ha bármilyen reneszánsz művész alkotásának reprodukcióját a feje tetejére állítjuk. A szerző a wittgensteni nyelvjáték-elméletet használja fel a "festészetjáték" történetének leírására: hiszen a művészek és a korabeli közönség is ezen festészetnyelvi megoldások típusai és újítása felöl értelmezte elsősorban a műveket.

Első pillantásra akár túlságosan elméletinek tűnnek az olyan fejezetcímek, mint a "párhuzamos árnyékolások a lokális és mikroszerkezetekben", "unione-zónák" vagy "chiaroscurós makroszerkezetek", ennek ellenére a könyv befogadóbarát és olvasmányos. Bodó többek közt amellett érvel meggyőzően, hogy mi volt Leonardo valódi jelentősége, forradalmi újításai miként éltek tovább Raffaello, Tiziano, Tintoretto és Caravaggio művészetében. Megtudhatjuk, hogy milyen "hibák", ellentmondásos festői megoldások fedezhetőek fel Hugo van der Goes festményein, hogy a tönkrement foltrendszerek ellenére miként is rekonstruálhatóak Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának tényleges és ábrázolt fényviszonyai, vagy hogy mi a caravaggiói naturalizmus lényege. Arra is rádöbbenhetünk, miért a reneszánsz az alfája és ómegája a filmezésnek és a fényképezésnek. Meg arra, hogy a képnézés szerencsére tanulható.

Typotex, 2013, 196 oldal, 3600 Ft

Neked ajánljuk

Ezeket fogadtuk meg a legtöbben 2023-ra

  • Fizetett tartalom

Az alábbi, 2023-ra vonatkozó best of újévi fogadalmak ugyan kifejezetten egy amerikai felmérés eredményei, de nem meglepő módon könnyen megtalálhatjuk a listában a saját titkos vagy kevésbé titkos vágyainkat is.

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.