| 1. Thomas Pynchon: Beépített hiba 70 pont (ford.: Farkas Krisztina, Keresztesi József, Magvető, 2013) 2. Roberto Bolao: Vad nyomozók (ford.: Kertes Gábor, Európa, 2013) 51 pont 3. Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? 45 pont (ford.: Lukács Laura, Park, 2013) 4. Umberto Eco: A legendás földek és helyek története 30 pont (ford.: Sajó Tamás, Európa, 2013) 5. David Grossman: A világ végére (ford.: Nemes Anna, Scolar, 2013) 29 pont 6. Jonathan Franzen: Erős rengés (ford.: Bart István, Európa, 2013) 21 pont 7. Stefano Benni: Gyorslábú Achille (ford.: Nádor Zsófia, Scolar, 2013) 20 pont 8. Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom (ford.: Goretity József, Magvető, 2013) 19 pont 9. Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről (ford.: Szántó Judit, Európa, 2013) 18 pont 10-11. Julian Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt (ford.: Karáth Tamás, Partvonal, 2013) 16 pont Pavel Vilikovsky: Kutya az úton (ford.: Garajszki Margit, Kalligram, 2013) 16 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bojtár Endre, Csáki Márton, Faragó Kornélia, Gács Anna, Jenei László, Kálmán C. György, K. Kabai Lóránt, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Ferenc, Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szűcs Teri, Tarján Tamás, Urfi Péter A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap. A listás könyvek megvásárolhatók az Írók boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu). |
A hatalmas világirodalmi termésben egyre inkább rendet vágnak a trendek. Ulickaja, Pynchon, Franzen sosem maradhat le a listáról, ha megjelenik, Pynchonnek nyerni is szokása. Ebben bizonyára játszhat némi szerepet az is, hogy a glóbusz egyik legnagyobb élő írója. Életművének visszavonhatatlan beiktatása a magyar közműveltségbe immár befejezett ténynek tekinthető, ezt is jelzi az újabb Narancs-arany az éremgyűjteményében. Legutóbbi hard-boiled krimije "a hippikorszak hűlt helyén" játszódik, ahogy a mi Orbán Ottónk mondaná, aki szintén tisztán hallotta Amerika hangját. Fű, rock, Raymond Chandler. De az út nem ér véget, sőt csak most kezdődik: két költő, a zsigeri realizmus irányzatának vezető poétái 20 éven át csavarognak keresztül-kasul a világon, történetük számtalan mozaikját mutatják be érdekes, rémes, nyomasztó, mindenesetre sajátos perspektívájú szemtanúk - e nézőpontok nagyszabású, szabálytalan katalógusává is válik a chilei Roberto Bolao regénye, s egyúttal az irodalomhoz címzett vallomássá is. Mindkét könyv feltűnő jegye változatosságra épülő nagyszabásúsága.
Bolao is lassan meghitt ismerősévé válik a könyvszerető közönségnek, míg a brit írónő Jeanette Winterson neve, noha nem ez az első magyar nyelvű könyve és listánkon is tiszteletét tette, talán kevésbé cseng ismerősen, noha ez a könyve számos netes olvasónaplót ihletett már magyarul, és minden anonim kritikusa lelkesen ad számot róla, ahogy szavazónk, Kiss Noémi sem sajnálta tőle az öt csillagot (október 31-ei számunk Visszhang rovatában). A cím a szerző nevelőanyjának életfilozófiáját foglalja össze: boldognak lenni nem lehet és nem is kell, normálisnak lenni fontosabb. A rémületességében is plasztikus és szánandó nevelőanyából felejthetetlen figurát csinál a könyv, amely nagyszerűsége miatt fenntartja annak a lehetőségét, hogy a sajátos bölcsességű Mrs. Wintersonnak talán még sincsen egészen igaza abban, hogy az, ami körülvesz bennünket, egy kozmikus szemetes, fedővel gondosan lezárva.
Umberto Eco önmaga reklámja, kozmikus intellektuális celebritás, aligha van írástudó ember vagy akár jobban tájékozott analfabéta, aki az ő nevét ne ismerné. Mostani a kultúrák képzeletvilágát járja be, Atlantisztól a Szent Grál lelőhelyéig és tovább, illetve olyan helyeket, amelyeket az egyéni képzelet tett mitikussá, mint Sherlock Holmes lakását a Baker Streeten. Mert a teret ezek rendezik végül világgá. Eco pedig olyan, mint mindig, elgondolhatatlanul okos és szellemes, mindent tud a világon és mindenről eszébe is jut valami.
Utána jön a sorban David Grossman legszebb regénye, amely után, úgy tűnik, végérvényesen felkerül a neve magyar kulturális térképre, bár neki is jelentek már meg méltatlan módon észre sem vett munkái magyarul. Május 9-ei számunkban méltattuk a könyvet és interjút is közöltünk a megjelenés alkalmából épp itt tartózkodó szerzővel; az a címe, hogy "Az írás az élet választásának gesztusa volt".
Az izraeli irodalom amúgy is hasít, Grossman az évtizedek óta népszerű Ámosz Oz mellé zárkózott fel, aki szintén életrajzzal szerepel. Ez jelentékeny munkásságának valóban koronaékköve, egy élet és egy ország múltjának, születésének, első évtizedeinek közös, nagy története. Natalie Portman is lát fantáziát a dologban, neki is állt nemrég, hogy filmet készítsen belőle.
A magyar könyvpiac Amerika egy másik kivételesen eredeti, nagy íróját, Jonathan Franzent is megtalálta végre, a leghíresebbek, a Javítások és a Szabadság után kijött most az Erős rengés is, a földrengések titokzatos - társadalmi jellegű - okairól.
Stefano Benni a második olasz a listán (párosan vannak az izraeliek, a britek, az amerikaiak is). ' az Odüsszeusz-történetnek fut neki újra - körmönfontság, kissé alexandrinus szellemi izgalom, játékos okosság és szatirikus kíméletlenség jellemzi ezt a regényt is, mint olyan sokat a mostani listán. (Lásd interjúnkat: Az őrült Beppe barátja, Magyar Narancs, június 6.)
A nők aránya kicsit rosszabb most, mint lenni szokott, Winterson mellett egyedül a bérelt hellyel rendelkező Ulickaja fért rá a tabellára visszaemlékezéseivel, esszéivel és interjúival, egyházról, hatalomról, az orosz kultúráról és egyebekről - az alkalmiság és örökkévalóság összekapcsolódásáról beszél a cím is. Ulickaja pár napra be is köszönt Pestre mostanában, hogy még jobban csússzon a kötet.
Régi drámai fogást tesz elevenné Julian Barnes regénye, a visszamenőleg megértett életét, de tényleg olyan erővel, mintha valahogy mégis új volna. ' sem most debütál magyarul, és még most sem késő a nevét jól megjegyezni (ő a második brit).
Pavel Vilikovsky önéletrajzi esszéregénye zárja a sort, aki, hát, szintén nem először van magyarul, és amúgy sokat is tud rólunk, meg innen, a szomszéd Szlovákiából való, és erről az jutott az eszünkbe, hogy akár a szomszédainkra is odafigyelhetnénk végeredményben, ha jobban meggondoljuk. Meg az, hogy tényleg nincs igaza Mrs. Wintersonnak, tutira nincsen. Légy csak boldog, kedves olvasó, ha már kaptál rá pár évtized soha vissza nem térő esélyt!
