Könyv

Augusztus 20., hazánk legnagyobb nemzeti s egyben állami ünnepe egyházi rituáléval kezdődik. A Szent István-bazilika órája még alig ütötte el a kilencet, de a téren már gyülekeznek a hívek, díszes templomi zászlóik alatt türelmesen várakoznak a különböző testvérületek, vallási szerveződések (Szent Kamill Egyesület, Szent Korona Társaság stb.) tagjai.

"Megvették a magyar könnyűzenét!" Ez a mondat is elhangzott, amikor Bozóki miniszter és csapata tavaly bejelentette a PANKKK-program létrejöttét.

A színpadra mindig feketében megy fel, de rózsaszín ingben szurkolja végig a focivébét a tévé előtt Sermoneta főterén, mesterkurzusának estéin.

Stramm színész volt. Imponálóan jól bírta a sorozatok terhét.

"Csak rutin és előítélet a mostani színház. Ha felgördül a függöny, és ezek a nagy tehetségek, a szent művészet papjai, egy háromfalú szobában, esti világításban azt utánozzák, hogyan esznek, isznak, szeretnek, járnak az emberek, hogyan hordják a kabátjukat; ha e bárgyú jelenetekből és mondatokból morált iparkodnak kicsikarni - azt a házi használatra szánt, közérthető, sekélyes morált; ha ezer változatban mindig ugyanazt, ugyanazt és ugyanazt tálalják elém - akkor én menekülök és menekülökÉ Új formák kellenek. Új formák, és ha azok nincsenek, akkor inkább ne is legyen semmi." (Csehov: Sirály)

Kevesek nagy költője volt. Pályája későn indul: bár Weöres Sándor mutatja be 1969-ben egy antológiában, önálló kötethez csak 1972-ben juttatja az állami könyvkiadás. A vékonyka, fekete borítós kötet (Tűzföld) emlékezetes felütés: a költő nagy láttató, látomásos erővel idézi fel csecsemőkorban elhunyt gyermeke emlékét, holt élettársa korán eltávozott alakját.

A sorozatcím nem feltétlenül méltányos Rubin Szilárddal szemben. Élő, bár régóta nem publikáló szerzőről van szó, akinek fő művét, a Csirkejátékot 2004-ben jelentette meg újra a Magvető Kiadó. Más-felől a regény mindig is a kevesek könyve maradt, a magyar irodalom tetszhalottja, így hát mégiscsak szerepeltetni illik a Kádár-korszak méltatlanul mellőzött műveinek a sorában. A Csirkejátékra jelentős olvasók hívják föl a figyelmet újra és újra, ám - személyes tapasztalataim szerint - a szakma nagy része is pusztán csak hallott róla, olvasni viszont nem olvasta. Rubin Szilárd műve nem kapott helyet a magyar próza kánonjaiban. Ahogy mondani szokás, annál rosszabb a kánonoknak.

Évfolyamtársak voltunk az újvidéki egyetemen. A magyar tanszéken. Akkor még gátlástalanul lehetett dohányozni az egyetem zegzugos folyosóin.

Eldőlt: a 24 Magyarországon a szubkulturális centruma és a fősodor legszéle közti zónába soroltatott. Erre utal, hogy a legelső évadot újfent - s utána rögvest tévépremierként a következőt - az ORTT-pukkasztó, átlagpolgár-sokkoló generációs rétegműsorokat sugárzó (használtfilm-lerakatként is működő) Cool Tv adja.

Költőnek indult, majd népszórakoztató lett belőle, páratlanul sikeres a maga nemében. Sokoldalú, termékeny író volt, s talán túlságosan szellemes ahhoz, hogy komoly helyet vívjon ki magának a magyar irodalomtörténetben.

Valaki nemrégiben nemes egyszerűséggel azt mondta nekem, hogy a Godot-ra várva egy hülyeség. Az érvei persze nem ugyanazok voltak, mint Hegedűs Gézáé, aki a magyar fordítás megjelenése után "végre" kimondta, tizenkét évvel a párizsi bemutató után, hogy "nagyon-nagyon gyenge és ellenszenves művecske ez" (Nagyvilág, 1965/ 11.).

"A szakmai továbbképzés terén értünk el sikereket, de a producerek, produkciók fizetési fegyelme nem megfelelő. A szerződések feltételei nem mindig teljesülnek. És a szakmai képzettség megbecsü-lése, főleg a televíziók esetében, sok tekintetben hiányos. ...