Publicisztika
Cannavaro Tatabányán
Bizonyára elégedettek magukkal az Olasz Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottságának tagjai. Ezt még az unokáik is büszkén emlegetik majd. Vagy épp szégyenkezve - de elfelejteni nem fogják.
Narancs XVIII. évf. 29. szám (2006-07-20)
Bizonyára elégedettek magukkal az Olasz Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottságának tagjai. Ezt még az unokáik is büszkén emlegetik majd. Vagy épp szégyenkezve - de elfelejteni nem fogják.
Az államfő dús két hetet tudhat maga mögött. Nem csak az önkormányzati választásokat írta ki a lehető leghamarabbi időpontra, azaz október 1-jére, de hétfőn aláfirkantotta a Gyurcsány-csomag egy alpakkját is, azt, amelyik az adóterhek általános és szerfölötti növekedését méri szegény, sanyargatott népünkre.
2006. július 11-én nem történt más, mint amire két éve, a vádirat megszületésekor néhány, a Postabank-ügyet közelről ismerő jogász és közgazdász felhívta a figyelmet, és amit Várhegyi Éva 2004 végén éppen e lap hasábjain jósolt meg: "...a valószínűbb eset, hogy a bíróság egyik vád alapján sem ítéli el Princzet. Ekkor ő is elmondhatja magáról azt, amit Osztap Bender, a nagy kombinátor mondott: "Hát persze, angyal nem vagyok (...), de respektálom a büntető törvénykönyvet." (Lásd: Védirat, Magyar Narancs, 2004. december 16.)
Izrael megint háborúban áll. Ezúttal két fronton: délen, Gázában és északon, Libanonban. Az ellenfél nem valamely állam, hanem két iszlamista szervezet, a Hamasz és a Hezbollah.
Július 10-én éjjel Ingusföldön megölték Samil Baszajevet, a csecsen terroristák egyik utolsó, még fungáló vezérét. "Vadállat volt. Nem, nem is vadállat, hanem a sátán. Még csak nem is a sátán. Nincs is rá szó" - emlékezett meg róla Ramzan Kadirov, Csecsenföld oroszbarát miniszterelnöke. És bár Kadirov maga sem egy kedves nővér, ebben nem nehéz igazat adni neki.
Az elmúlt hetekben élénk vita bontakozott ki a Közgázon oktatott Mikroökonómia I. című tantárgy anyagáról. Egy ideig úgy tűnt, a szokatlan megközelítés a tanszékvezető állásába kerül...
Lehetett abban némi perverzió, hogy a szakminiszter július 5-én, közvetlenül a vasutasnapok előtt jelentette be 27 mellékvonal bezárását. Ráadásul, miközben Kóka János - reformkezdet címén - jóformán csak megszorításokról beszélt, a vasúti személyszállítás alapvető problémájáról szót sem ejtett.
Mit szólnának egy kicsavart periszkópot formáló felhőkarcolóhoz a Duna Plaza mögött? Vagy egy hetvenméteres, megtört gyémánthoz Zaha Hadidtól a Szervita téren? Hát a Divatcsarnok tereit átszövő narancssárga, méhsejtcellás installációhoz? Budapestre betoppantak a sztárépítészek.
Évente mintegy húszezer szépészeti műtétet végeznek Magyarországon. Szeretné, ha ezekből jó párat ön is finanszírozna? Elképzelhető, hogy már meg is tette.
Geofizikusként kezdte pályáját, később újságíró lett, majd PR- és lobbiszakértővé kupálta ki magát. Közben volt rendőrségi szóvivő, sőt Horn Gyula miniszterelnök személyes sajtótitkára is. Nem mellékesen Gambia tiszteletbeli konzulja - ebben a minőségében megjárta az Afrikai Unió június végi, gambiai csúcstalálkozóját is. Mi épp erről, a legszegényebb kontinens aktuális ügyeiről és az Afrikai Unió jövőjéről kérdeztük.
Noha a sussexi középiskolásokból 1997-ben alakult Keane-nek hét év kellett, hogy kiküzdje magának a nagylemezkészítés jogát, Hopes and Fears című albumával világszerte ismert lett a (gitár nélkül) pop-rockot játszó trió.
David Eugene Edwards eddig kétszer járt hazánkban: először 2000-ben a 16 Horsepower Secret South című albumát turnéztatva, majd 2005-ben - ugyancsak a Szigeten - a Woven Hand nevű újabb zenekarának Consider The Birds című albumával.
A "francia szórakoztató film hagyományai" toposzként éppoly jól hangzik, mint "a franciás könnyedség" - ám a látszat, miszerint ezek olyan nagyon összetartoznának, minimum becsapós, legalábbis felkínálja a rossz utat.
Errefelé még úgy sem jártunk, illetve dehogynem. A helyszínek újak, de a film már egy ideje ugyanaz. A náci múlttal való szembenézés jegyében mostanában már nem a koncentrációs táborok barakkjaiban és a lövészárkok mélyén keresik történeteiket a fiatal német filmesek, hanem a hátország vidékein.
A nyári fesztiváloknak az a nagy előnyük, hogy a kontextusuk - az a valami, ami a produkciókat körülveszi - mindig kiváló. Kezdjük mindjárt az időjárással: nyár van, ugye, ha esik, ha fúj. Folytassuk az infrastruktúrával: jó éttermek mindenütt akadnak.
Mi szüksége lehetett Racine-nak kárpitosszegre? A választ most már talán sohasem tudjuk meg, pedig már-már elérhető közelségben hittük a XVII-XVIII. század fordulójának francia életviszonyait képekben és szövegben egyaránt taglaló kötet egy bizonyos pontján.
A sorozatcím nem feltétlenül méltányos Rubin Szilárddal szemben. Élő, bár régóta nem publikáló szerzőről van szó, akinek fő művét, a Csirkejátékot 2004-ben jelentette meg újra a Magvető Kiadó. Más-felől a regény mindig is a kevesek könyve maradt, a magyar irodalom tetszhalottja, így hát mégiscsak szerepeltetni illik a Kádár-korszak méltatlanul mellőzött műveinek a sorában. A Csirkejátékra jelentős olvasók hívják föl a figyelmet újra és újra, ám - személyes tapasztalataim szerint - a szakma nagy része is pusztán csak hallott róla, olvasni viszont nem olvasta. Rubin Szilárd műve nem kapott helyet a magyar próza kánonjaiban. Ahogy mondani szokás, annál rosszabb a kánonoknak.
Kevesek nagy költője volt. Pályája későn indul: bár Weöres Sándor mutatja be 1969-ben egy antológiában, önálló kötethez csak 1972-ben juttatja az állami könyvkiadás. A vékonyka, fekete borítós kötet (Tűzföld) emlékezetes felütés: a költő nagy láttató, látomásos erővel idézi fel csecsemőkorban elhunyt gyermeke emlékét, holt élettársa korán eltávozott alakját.
Egyértelművé vált, hogy a kortárs magyar zenében kimondottan exportképes, nemzetközi hírű produkciókkal rendelkezünk mind a komoly-, mind a könnyűzenei piacon. Kérdés azonban, hogy meg lehet-e élni ebből, illetve hogy számolni kell-e még a komoly- és a könnyűzene szembeállításával. A kortárs zeneszerzés lehetőségeiről és buktatóiról Tövisházi Ambrussal (Erik Sumo, Amorf Ördögök) és Márkos Alberttel (Budbudas, Skeg, Tilos Rádió) beszélgettünk.
Hódmezővásárhelyet július 7-e óta az különbözteti meg más vidéki városoktól, hogy ott immár mindkét diktatúrának van saját emlékhelye, és mindkettőt a Terror Háza stábjának köszönheti. Elautóztunk megnézni, mire megy egymással a két huszadik századi múzeum és az alföldi város.
Noha már évek óta nagy siker az "ipar szakosok" karácsonyi kipakolása az Iparművészeti Múzeumban, eddig nem következett semmi abból a felismerésből, hogy milyen jó, ha a hazai, fiatal dizájnereket összeengedik egy piacszerű térben a vásárlókkal. A hét végén debütált, egyelőre havonta jelentkező (WAMP) végre levonta a következtetést.
Nem panaszkodhatunk az idei nyárra - már ami az "igazán rangos nemzetközi sportesemények" hazai előfordulását illeti. Mint egy ideje tudjuk, eloszlottak a viharfelhők a Margit-szigeten rendezendő úszó Eb egéről, s Szegeden is grandiózus kajak-kenu világbajnokság van készülőben. Bár lapzártánk idején a versenyek még tartanak, a siker már zsebben van: az Omszki-tó partján magyar aranyesőt hozott az európai öttusaviadal. Ott voltunk mi is.