Gyerekkönyv-melléklet

Daniel Pinkwater: A titokzatos gyíkzenekar története

  • Leveli Béla
  • 2013. december 28.

Könyv

Az eredeti cím (Lizard Music) úgy hangzik, mintha John Lurie kisegyüttesének, a The Lounge Lizardsnak a lemeze lenne, de szó sincs ilyesféle áthallásról: Daniel Pinkwater 1976-os keltezésű ifjúsági regényének nincsenek átvitt értelmei. Valóban eljön a pillanat, amikor a gyíkok zenélni kezdenek. Pinkwater könyve igazi családregény, amennyiben a hüllők nagy családjában játszódik - a szerző józan belátását dicséri, hogy nem veszi sorra valamennyi családtagot. 't leginkább egy kiskamasz és egy fantasztikus gyíkkolónia találkozása érdekli; minden szellemessége, vélt vagy valós, arra fut ki, hogy a sokat tévéző kisembert, aki szüleit kijátszva egyedül uralja a lakást, a frizsidert és a távirányítót, némi viszontagság árán összehozza a csak sokat tévéző kiskrapekoknak megjelenő zenélő gyíkokkal. Pinkwater e célból nem átall olyan alantas eszközökhöz folyamodni, mint a szóviccelés, és félúton elköveti a műfaj főbűnét. Mert ha állatnevekkel vicceskedő könyvet vesz kezébe az olvasó, egy kérdést még olvasás előtt tisztázni kell. Ugye, még csak véletlenül sem játssza ki a szerző (vagy fordítója) a Tarajos Goethe kártyát? Sajna Pinkwater kijátssza: 63. oldal, 3. bekezdés. Súlyosbító körülmény, hogy kijátssza az El Gekkót is. Ennek fényében elég ijesztően hangzik, hogy a könyv végére biggyesztett bemutatkozásban az író e korai regényét jelöli meg egyik legkedvesebb műveként. De hogy jót is mondjuk: Stark Attila borítórajza - szemben a tartalommal - elég jól sikerült.

Fordította: Pék Zoltán. Európa, 2013, 141 oldal, 2290 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.