Kitkat nem csoki, hanem iskoláskorú kislány, aki szeleburdi kíváncsisággal tekint a világra. Figyeli aktuális életének mindenféle szereplőjét, legyen az a tanár néni az iskolából, apa kávéfogyasztási szokásai és az ehhez szükséges kiegészítők harca, vagy épp kedvenc állatai: a tyúkok és kakasok. A tizenegy mesét tartalmazó kötetben Kitkat nemcsak főszereplő: egy-egy történet erejéig háttérbe vonul, és csupán kiegészítője a kalandoknak, afféle cinkostárs, aki közreadja a titkos vagy egészen triviális tudást. Helyenként hiányzik egy-egy fontos elem, érdekes fordulat, vagy egyszerűen csak nem kezdődik el a szöveg, akár a legelső, amely in medias res közli, hogy Kitkat mindenhová magával vitte Rókicát, akit az erdőben fogott (mint később kiderül, megszelídítés céljából). Némi bevezető vagy gyorstalpaló tudásátadás elférne egyik-másik mese elején, bár kétségkívül így is érthető valamennyi sztori, amelyek hol kapcsolódnak egymáshoz, hol nem. A nyelvi innováció is visszatérő elem, például a komplexusokkal küzdő kakasból négy-, majd nyolc-, végül százlábú jószágot varázsló manó nyelvtörő varázsigéi a dilettantizmus legelevenebb példáit idézhetnék, ehelyett konkrétan édesek: "csiribí, bacsirá, csirkebú, vacsora", "csiribá, csuribé, bucsirá, vicsora", "csücsöri, ricsucsa, csacsiré, csicsura".
A meséket Horváth Ildi vicces illusztrációi teszik teljessé, picit eltérőek az átlagos rajzoktól, ennyiben jól illeszkednek a kortárs mesekönyvek trendjeihez. Egyes szereplők - például a Mikulás, a Legöregebb Krampusz és a varázsmanó - üdítően szokatlanok. De a legklasszabb az egészben akkor is maga a Kitkat-illusztráció, a hatalmas szemű, sötét hajú, kerek fejű leányzó, aki - hogy egy klasszikust idézzünk - "olyan cuki, hogy belehalok".
Scolar, 2013, 80 oldal, 2850 Ft
