Gyerekkönyv-melléklet

Méhes Károly: Mindig ez a Kitkat!

Könyv

Kitkat nem csoki, hanem iskoláskorú kislány, aki szeleburdi kíváncsisággal tekint a világra. Figyeli aktuális életének mindenféle szereplőjét, legyen az a tanár néni az iskolából, apa kávéfogyasztási szokásai és az ehhez szükséges kiegészítők harca, vagy épp kedvenc állatai: a tyúkok és kakasok. A tizenegy mesét tartalmazó kötetben Kitkat nemcsak főszereplő: egy-egy történet erejéig háttérbe vonul, és csupán kiegészítője a kalandoknak, afféle cinkostárs, aki közreadja a titkos vagy egészen triviális tudást. Helyenként hiányzik egy-egy fontos elem, érdekes fordulat, vagy egyszerűen csak nem kezdődik el a szöveg, akár a legelső, amely in medias res közli, hogy Kitkat mindenhová magával vitte Rókicát, akit az erdőben fogott (mint később kiderül, megszelídítés céljából). Némi bevezető vagy gyorstalpaló tudásátadás elférne egyik-másik mese elején, bár kétségkívül így is érthető valamennyi sztori, amelyek hol kapcsolódnak egymáshoz, hol nem. A nyelvi innováció is visszatérő elem, például a komplexusokkal küzdő kakasból négy-, majd nyolc-, végül százlábú jószágot varázsló manó nyelvtörő varázsigéi a dilettantizmus legelevenebb példáit idézhetnék, ehelyett konkrétan édesek: "csiribí, bacsirá, csirkebú, vacsora", "csiribá, csuribé, bucsirá, vicsora", "csücsöri, ricsucsa, csacsiré, csicsura".

A meséket Horváth Ildi vicces illusztrációi teszik teljessé, picit eltérőek az átlagos rajzoktól, ennyiben jól illeszkednek a kortárs mesekönyvek trendjeihez. Egyes szereplők - például a Mikulás, a Legöregebb Krampusz és a varázsmanó - üdítően szokatlanok. De a legklasszabb az egészben akkor is maga a Kitkat-illusztráció, a hatalmas szemű, sötét hajú, kerek fejű leányzó, aki - hogy egy klasszikust idézzünk - "olyan cuki, hogy belehalok".

Scolar, 2013, 80 oldal, 2850 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.