Gyerekkönyv-melléklet

Méhes Károly: Mindig ez a Kitkat!

Könyv

Kitkat nem csoki, hanem iskoláskorú kislány, aki szeleburdi kíváncsisággal tekint a világra. Figyeli aktuális életének mindenféle szereplőjét, legyen az a tanár néni az iskolából, apa kávéfogyasztási szokásai és az ehhez szükséges kiegészítők harca, vagy épp kedvenc állatai: a tyúkok és kakasok. A tizenegy mesét tartalmazó kötetben Kitkat nemcsak főszereplő: egy-egy történet erejéig háttérbe vonul, és csupán kiegészítője a kalandoknak, afféle cinkostárs, aki közreadja a titkos vagy egészen triviális tudást. Helyenként hiányzik egy-egy fontos elem, érdekes fordulat, vagy egyszerűen csak nem kezdődik el a szöveg, akár a legelső, amely in medias res közli, hogy Kitkat mindenhová magával vitte Rókicát, akit az erdőben fogott (mint később kiderül, megszelídítés céljából). Némi bevezető vagy gyorstalpaló tudásátadás elférne egyik-másik mese elején, bár kétségkívül így is érthető valamennyi sztori, amelyek hol kapcsolódnak egymáshoz, hol nem. A nyelvi innováció is visszatérő elem, például a komplexusokkal küzdő kakasból négy-, majd nyolc-, végül százlábú jószágot varázsló manó nyelvtörő varázsigéi a dilettantizmus legelevenebb példáit idézhetnék, ehelyett konkrétan édesek: "csiribí, bacsirá, csirkebú, vacsora", "csiribá, csuribé, bucsirá, vicsora", "csücsöri, ricsucsa, csacsiré, csicsura".

A meséket Horváth Ildi vicces illusztrációi teszik teljessé, picit eltérőek az átlagos rajzoktól, ennyiben jól illeszkednek a kortárs mesekönyvek trendjeihez. Egyes szereplők - például a Mikulás, a Legöregebb Krampusz és a varázsmanó - üdítően szokatlanok. De a legklasszabb az egészben akkor is maga a Kitkat-illusztráció, a hatalmas szemű, sötét hajú, kerek fejű leányzó, aki - hogy egy klasszikust idézzünk - "olyan cuki, hogy belehalok".

Scolar, 2013, 80 oldal, 2850 Ft

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.