| 1. Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója (ford. Nagy Boldizsár, Kolibri, 2012) 57 pont 2. Werner Holzwarth-Wolf Erlbruch: Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére (ford. Győri Hanna, Pagony, 2013) 52 pont 3. John Green: Csillagainkban a hiba (ford. Bihari György, Gabo, 2013) 30 pont 4-6. Szergej Szedov: Anyukamesék (ford. M. Nagy Miklós, Vivandra, 2013); Patrick Ness-Siobhan Dowd: Szólít a szörny (ford. Szabó T. Anna, Vivandra, 2012); Lois Lowry: A fiú (ford. Dobosi Beáta, Animus, 2013) 25 pont 7. Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései (ford. Gyuris Norbert, Alexandra, 2012) 21 pont 8. Otfried Preu§ler: Torzonborz, a rabló (ford. Nádori Lídia, Kolibri, 2013) 18 pont 9. Daniel Pinkwater: A titokzatos gyíkzenekar története (ford. Pék Zoltán, illusztráció: Stark Attila, Európa, 2013) 13 pont Szavazóink: Both Gabi, Gombos Péter, Komáromi Gabriella, Kucska Zsuzsa, Lovász Andrea, Nagy Boldizsár, Németh Eszter, Pompor Zoltán, Rácz I. Péter, Szekeres Nikoletta, Varga Betti A szavazóknak 4, az elmúlt egy évben (2012. november - 2013. október) magyarul megjelent külföldi gyermek- vagy ifjúsági könyvet kellett megnevezniük. Az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik 3 pontot kapott. A listára szabályaink szerint legfeljebb 11 cím kerülhet. A listás könyvek megvásárolhatók az Írók boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu) |
Minden eddiginél nagyobb volt a szórás az elmúlt 12 hónap legjobb gyerek- és ifjúsági könyveinek szavazásán, sok kiadványra érkezett voks, de kevésről gondolták többen is, hogy a legjobb négy között a helye. Magabiztosan emelkedik ki a mezőnyből az amerikai Matthew Dickstől az Egy képzeletbeli barát naplója. Elsősorban 10-14 évesekhez szól, de nagyobbak és felnőttek számára is ajánlható, érzékenyítő olvasmány. A narrátor neve Budo, aki egy kisfiú fantáziájának szüleménye. Ismeretes, hogy a kisgyerekek bizonyos életszakaszokban képzeletbeli barátok segítségével dolgozzák fel félelmeiket, vágyaikat, örömeiket. Budo kitalálója, a kilencéves Max azonban nem átlagos fiú. Bár a könyvben nincs nevesítve, rá lehet jönni, hogy jó értelmi képességekkel rendelkező autista gyermek, akinek világát - a fura szokások mátrixát, a társas-kommunikációs nehézségeket, a biztonságot és örömöt jelentő mániákat - kiválóan ismeri a pedagógus szerző. A "hétköznapok lelki akadálymentesítéséért" (lásd Csontos Erika kritikáját az ÉS-ben) felelős Budo szintén érdekes egyéniség, aki saját fejlődési utat jár be, számos veszély és akció közepette, s közben előszeretettel elmélkedik a (képzeletbeli) lét nagy kérdésein.
Nagyobb kamasz olvasók kedvencévé válhat John Greentől a Csillagainkban a hiba, melyet nem véletlenül találunk több könyvesboltban a szépirodalmi, nem pedig az ifjúsági szekcióban. A 16 éves Hazel és a 17 éves Gus története "szellemesebb, karcosabb love story a net nemzedékének", más meghatározásban "elégikus komédia". És valóban, a drámai szüzsé - két rákbeteg kamasz találkozása egy segítő csoportban, szerelmük kibontakozása, majd egyikük halála - olyan humorral és életigenléssel párosul, amit nehezen hihetnénk, hacsak nem láttunk volna már hasonlót az életben. Adott két jó fej, intelligens, szexi fiatal, egy nagy szenvedély, egy kis titok meg egy csomó szellemes párbeszéd a halál árnyékában: ez biztosan elég, hogy Hollywood is felfigyeljen, gyorsabban, mint a Tajtékos napokra. (Lásd még kritikánkat: Védősisak nélkül, Magyar Narancs, 2013. október 24.)
Ugyanehhez a korosztályhoz szól, de komor megközelítését adja a betegség és a halál témájának Patrick Ness Siobhan Dowd ötletén alapuló regénye. Dowd emberi jogi aktivistából lett elismert író, aki utolsó művét már nem tudta befejezni, mellrákban meghalt. A könyvet a Káosz-trilógia szerzője, tavalyi sikerlistánk győztese írta meg (Ness erről is beszél interjúnkban: Élet a tomboló szörnyek között, Magyar Narancs, 2012. november 29. - a szerk.). A 14 éves kortól ajánlott könyv középpontjában egy kamasz fiú lelki vívódásai állnak, akit egyedül nevel végstádiumban lévő, rákbeteg anyja. A metaforikus történet valójában egy belső utazás, amelyben a tagadás, a düh, az elfogadás és az elengedés fázisait követhetjük végig. A fiú belső démonait Jim Kay fekete-fehér grafikái fogalmazzák képekké, az IBBY "év gyerekkönyve" díjas fordítás Szabó T. Anna munkája. A könyv még az egyre igényesebb küllemű ifjúsági regények közül is kiemelkedik művészi szépségével.
Számít a külcsín, de egy egyszerű, puha fedelű, jellegtelen című könyv is lehet tartalmas ifjúsági olvasmány: bizonyság erre Lois Lowrytól A fiú. A fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő Az emlékek őre tetralógia utolsó darabja, de önmagában is olvasható. Megbízható színvonalú, a 12-16 éves korosztálynak megfelelő emberi, társadalmi problémákat érintő antiutópia. Egy jövőbeli közösség tökéletes, minden egyenlőtlenségtől, erőfeszítéstől és mély érzéstől mentes, egyhangú életét ismerjük meg. A szülőanya szerepre kijelölt Claire nem a terveknek megfelelően szállítja le "termékét" és az érzelemelnyomó tablettát sem kapkodja, ezért abnormális módon kötődni kezd újszülöttjéhez, ami elindítja a bonyodalmakat.
Nem elképzelt világban, hanem a 90-es évek elején játszódik Stephen Chbosky kamaszregénye, az Egy különc srác feljegyzései - egy újabb "modern Zabhegyező", amelyből film is készült már. Nem érdemes megnézni, elolvasni viszont igen. A 15 éves Charlie érzékeny, társaságkerülő, introvertált fazon, története fontos beszélgetésekre adhat alkalmat a családon belüli bántalmazás generációkon át újratermelődő köreiről.
Ha kellően kikészültünk a súlyos témákat feszegető ifjúsági könyvektől, akkor forduljunk vigaszért a kicsiknek szóló képeskönyvekhez. Egyértelmű konszenzus uralkodik abban, hogy az elmúlt egy év legjobbja e kategóriában a Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére. A német szerzőpáros a címben megfogalmazott jogos igény nyomán egy irtó vicces és - bár a téma kapcsán furcsán hathat - letisztult lapozót készített, mely a klasszikus állatmesékhez hasonlóan fontos emberi tanulságokkal szolgál (Könyékig című kritikánkat keresd online felületünkön!)
Méltán került az élbolyba az orosz Szergej Szedov Anyukamesék című könyve. A népmeséket és klasszikus motívumokat kifordító, újraíró szabálytalan történetek szereplői anyák, akik közt van hétgyerekes, ejtőernyős, afrikai, kiabálós és földönkívüli; és gyerekek, akik közt akad medve, Piroska és kannibál is.
Felhőtlen szórakozást ígér Otfried Preu§ler vásári bábjátékokat idéző, rengeteg helyzetkomikummal, bárgyú félreértéssel és ártatlan bonyodalommal tűzdelt meséje, a Torzonborz, a rabló, melynek hőse Paprika Jancsi és Vitéz László. Nem könnyű, de jobb már most, a sorozat első darabjánál túllendülni azon, hogy az eredendően német kiadványban Vitéz László a Kemény Henrik-féle bábokhoz szokott szem számára rendkívül szokatlan, erdei manó külsejű.
A végére maradt Daniel Pinkwater nehezen besorolható pszichedelikus regénye, A titokzatos gyíkzenekar története, mely eredetileg 1976-ban látott napvilágot Amerikában, úgyhogy kicsit olyan, mintha a Marsról pottyant volna ide. Kérdés, hogy kezébe veszi-e a 10-14 éves célcsoport, vagy megmarad gyerekirodalmi, gyerekszociológiai érdekességnek. A felütés lehetne egy Csukás-regény kezdete is: hősünk 11 éves kiskrapek, akit a szülők nyáron néhány hétre a nővére gondjaira bíznak, ám a tesó lelép a haverokkal. ' persze mindent kipróbál, amit nem lehet, éjszakákon át pizzát zabál és tévét néz, mígnem egy idő után összecsúszik a valóság és a fantázia: különös gyíkokat vél felfedezni, és elindul, hogy a rejtély nyomára bukkanjon (recenziónk a XII. oldalon).
Bánatunkra idén egyetlen humoros és/vagy kalandos regény sem került a legjobbak közé, bár többen kaptak szavazatot, például a rém szórakoztató Gengszter nagyi; a Doktor Proktor pukipora és az Egy ropi naplója újabb kötetei; kosztümös kategóriában pedig az impresszív történelmi kalandregény, A zarándokút.
