Könyv

Az alkimista tartja a legtöbb nyelvre lefordított, még élő szerző által jegyzett könyv rekordját, ám Paulo Coelho nem csak ebben csúcstartó. Az intézményesedett brazil sztáríró munkásságában anyagiasság keveredik új hullámos spiritualizmussal, miközben egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz azért, hogy regényei a milliós olvasótáboron túl irodalmi presztízsben is részesüljenek.

A pénzjutalom mellé külföldi ösztöndíj is jár.

Évtizedek óta segít a nélkülözőknek, most pedig könyvet írt a láthatatlan Magyarországról. Nem hiszi, hogy a döntéshozók a kezükbe fogják venni.

Donáth Mirjam évekig élt New Yorkban, de hét év után hazajött. A hazatérés okáról könyvet írt, amelyben beszél a kivándorlás és a New York-i lét nehézségeiről is. Erről beszélgettünk.

„Olyan vállalkozásba fogok, amelynek nem volt soha elődje, s utánzója se lesz. Egy embert mutatok be a maga természetes valóságában; s ez az ember én magam leszek. Csupáncsak én. Érzem szívem és ismerem az embereket. Nem vagyok olyan, mint bárki azok közül, akikkel találkoztam: merem hinni, hogy másként vagyok alkotva, mint a létezők közül akárki.” Ezzel a kikezdhetetlen érveléssel indítja Rousseau a Vallomásokat. Rousseau memoárja fabatkát sem érne, ha kiderülne, hogy Jean-Jacques csupáncsak szimulákrum.

Arnon Grunberg alapvető törekvése – eddigi életműve erre enged következtetni – hogy mindfucking regényt írjon, vagyis olyat, amitől az olvasó eldobja az agyát.

Karateütés című novelláskötetével futott be, igaz, nem a hazájában, Dániában, hanem először Amerikában. Azóta már honfitársai is sűrűn forgatják a könyveit, melyek közül a Tükör, index, kuplung – avagy egy negyvenes nő vezetni tanul jelent meg legutóbb magyarul.

A skandináv jelzőt manapság főleg a krimivel társítjuk, de úgy tűnik, ott északon karizmatikus nyomozó és pszichopata tömeggyilkos nélkül is képesek valami ütőset összehozni.

Rettegés, beteg hierarchia, mindent uraló nagymama, alkoholista apa-anya. Karafiáth Orsolya új regénye, a Szirén több mint hagyományos családregény. A szerzővel mérgező szülőkről, női alkoholizmusról, a nők helyzetéről, közéletről beszélgettünk, meg arról, miért nem érvényes Marton László bocsánatkérése.

A retróhullám már jó ideje a nyolcvanas éveket nyaldossa, de ez az időszak sokkal nehezebben egyszerűsíthető le úgy, mint a korábbiak. Míg a hatvanas-hetvenes éveket néhány jellegzetes motívummal (táncdalfesztivál, trapéznadrág, illetve SZOT-üdülő, munkásőrség stb.) jól körül lehet járni, az azt követő évtized sokkal komplikáltabb.

Cserna-Szabó András egy egész könyvet írt a pacalról. Nincs ebben semmi különös. Csernától megszokhattuk, hogy hol a tollát (oké, a billentyűzetét) mártja szaftba, hol fakanállal kavarja fel a történeteket. A különös inkább az, ahogy kavarja. Ahogy a különböző stílusok hangnemeivel, regisztereivel zsonglőrködik, akár egy virtuóz orgonista.