Könyv

Georges Bataille filozófiája

  • Váradi Róbert
  • 2017. december 1.

Könyv

Nem sok szerző említhető az európai szellemtörténetben, akinek radikális, szubverzív művei olyannyira igényt tartanak a nyájas olvasó teljes lényére, mint Georges Bataille. Bataille alapvetően annak a gondolati hagyománynak a folytatója és reprezentánsa, amely De Sade márki, Nietzsche vagy később Cioran neveivel fémjelezhető.

Jóllehet több önálló műve is megjelent már magyarul, filozófiájának részletesebb ismertetése mindez­idáig elmaradt. Közös kötetükben Horváth Márk és Lovász Ádám ezt a hiányt igyekeznek pótolni. Közel kétszáz oldalon olyan mélyre merülhetünk a sötéten fénylő, hipnotikusan örvénylő bataille-i gondolatoknak többé-kevésbé jól elrendezett szubjektumunkat, többé-kevésbé élhető komfortzónánkat ízekre szedő, minden fényt, rációt, értelmet fekete lyukként elnyelő sötétjében, amennyire az csak lehetséges.
A szerzőpáros arra vállalkozik, hogy a kontinensen mind filozófiai, mind irodalmi-művészeti hatástörténet szempontjából jelentős, egyben velejéig paradox, rendkívül diffúz, sokszólamúan burjánzó és misztikába hajló bataille-i gondolatiságot, a „lehetetlen filozófiáját” valamiképp szóra bírják. Szó sincs közérthetőségről, könnyen befogadható kiskátéról: Horváthék mintha maguk is a francia szerző írásainak nyomasztó hatását poentíroznák sűrű kötetükben, melyben közel ezer lábjegyzet található. A megértést nehezítheti az a sajátos, posztmodern filozófiai bikkfanyelv is, amely önmagában is kizárja annak lehetőségét, hogy Bataille-jal széles körben megismerkedhessenek. Mindazonáltal a Látomások a lefejezésről nemcsak hiánypótló mű, hanem eleven és friss vállalkozás, személyességét csak tetézik a szerzők könnyűzenei és filmművészeti utalásai, a hivatkozott művek finom elemzései, melyek plasztikusabbá tehetik Bataille plasztikátlan világát.

 

Horváth Márk – Lovász Ádám: Látomások a lefejezésről – Georges Bataille filozófiája, Savaria University Press, Szombathely, 2017, 208 oldal, 3000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.