Ponyvalap

Fantorzio

  • Kránicz Bence
  • 2017. november 26.

Könyv

Rokonszenves vállalkozásba fogott az eddig inkább képregényeiről ismert Tálosi András. A Fantorzio önmeghatározása szerint „ponyvalap” kíván lenni, a személyes hangú bevezetőből pedig kiderül, hogy hangsúlyozottan műfaji elbeszéléseket közlő, újságosoknál kapható kiadványban gondolkodik a szerző-szerkesztő. Tálosi piaci értékelése szerint a zsánerirodalomból egyedül a sci-fi képviselteti magát a standokon, és tudjuk, a Galaktika magazin is látott már szebb napokat. Ha kissé szerencsétlen címe dacára – sem a rajongásra utaló, ráadásul angolul közölt előtagot, sem a horrorallúziókat keltő „torziót” nem értem – le­emeljük a polcról a lap első számát, a bizarr borító akár kedvet is csinálhat az olvasáshoz, azon ugyanis egy hatalmas szobor éppen századfordulós ruhába öltözött embere­ket készül agyonütni a kezében lóbált kőcsecsemővel. Kétségkívül ponyvahangulatba kerültünk.

Beljebb lapozva komplett kisregényt találni: a Halál a korzón (a gyilkos egy óriási gyík) című, 1894-ben játszódó opusban Tálosi fellépteti Sándor Kristófot, a misztikus bűnügyekre szakosodott magándetektívet, aki ezúttal is józan ésszel megmagyarázhatatlannak tűnő esetet vállal. Nem árulnám el, melyik klasszikus rém jelenik meg az elbeszélésben, legyen elég annyi, hogy a szerző kellő magabiztossággal mozog a millennium körüli évek Pestjén, és a fantasztikus zsánerek motívumai között is. Története leg­inkább Kondor Vilmos Budapest noirjára emlékeztet, stílusában kevésbé – Tálosi egyszerűbben, tömörebben fogalmaz, többet bíz a párbeszédekre –, mint inkább célkitűzésében: ezúttal is a populáris kultúra külföldi mintái kerülnek magyar történelmi környezetbe. Népszerű mítosz formálódik a magyar múltnak abból a korszakából, amely a szerző szerint ma már ideológiai terhek nélkül szemlélhető. A szándék nemes, az első füzet fordulatos története kamaszoktól nyugdíjasokig bárkit elszórakoztathat, csak legyen, aki rátalál az újságra.

80 oldal, 1190 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.