Ponyvalap

Fantorzio

  • Kránicz Bence
  • 2017. november 26.

Könyv

Rokonszenves vállalkozásba fogott az eddig inkább képregényeiről ismert Tálosi András. A Fantorzio önmeghatározása szerint „ponyvalap” kíván lenni, a személyes hangú bevezetőből pedig kiderül, hogy hangsúlyozottan műfaji elbeszéléseket közlő, újságosoknál kapható kiadványban gondolkodik a szerző-szerkesztő. Tálosi piaci értékelése szerint a zsánerirodalomból egyedül a sci-fi képviselteti magát a standokon, és tudjuk, a Galaktika magazin is látott már szebb napokat. Ha kissé szerencsétlen címe dacára – sem a rajongásra utaló, ráadásul angolul közölt előtagot, sem a horrorallúziókat keltő „torziót” nem értem – le­emeljük a polcról a lap első számát, a bizarr borító akár kedvet is csinálhat az olvasáshoz, azon ugyanis egy hatalmas szobor éppen századfordulós ruhába öltözött embere­ket készül agyonütni a kezében lóbált kőcsecsemővel. Kétségkívül ponyvahangulatba kerültünk.

Beljebb lapozva komplett kisregényt találni: a Halál a korzón (a gyilkos egy óriási gyík) című, 1894-ben játszódó opusban Tálosi fellépteti Sándor Kristófot, a misztikus bűnügyekre szakosodott magándetektívet, aki ezúttal is józan ésszel megmagyarázhatatlannak tűnő esetet vállal. Nem árulnám el, melyik klasszikus rém jelenik meg az elbeszélésben, legyen elég annyi, hogy a szerző kellő magabiztossággal mozog a millennium körüli évek Pestjén, és a fantasztikus zsánerek motívumai között is. Története leg­inkább Kondor Vilmos Budapest noirjára emlékeztet, stílusában kevésbé – Tálosi egyszerűbben, tömörebben fogalmaz, többet bíz a párbeszédekre –, mint inkább célkitűzésében: ezúttal is a populáris kultúra külföldi mintái kerülnek magyar történelmi környezetbe. Népszerű mítosz formálódik a magyar múltnak abból a korszakából, amely a szerző szerint ma már ideológiai terhek nélkül szemlélhető. A szándék nemes, az első füzet fordulatos története kamaszoktól nyugdíjasokig bárkit elszórakoztathat, csak legyen, aki rátalál az újságra.

80 oldal, 1190 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)