Könyv

A pacal Bartókja

Cserna-Szabó András: 77 magyar pacal, avagy a gyomor csodálatos élete

  • Kling József
  • 2017. november 19.

Könyv

Cserna-Szabó András egy egész könyvet írt a pacalról. Nincs ebben semmi különös. Csernától megszokhattuk, hogy hol a tollát (oké, a billentyűzetét) mártja szaftba, hol fakanállal kavarja fel a történeteket. A különös inkább az, ahogy kavarja. Ahogy a különböző stílusok hangnemeivel, regisztereivel zsonglőrködik, akár egy virtuóz orgonista.

Címe egyértelműen a 77 magyar népmesére utal. Pontosabban arra, hogy a pacal történetei eddig szétszórva léteztek: könyvtárakban, levéltárakban, szótárak szócikkeiben, elfelejtett újságokban, féltve őrzött receptekben, prózában, versben. Jönnie kellett valakinek, aki a szétszórt darabokat összegyűjti és kerek történetté kalapálja, újrameséli, jelenünk főszereplőjévé avatja. Cserna-Szabó András a pacal Bartókja.

A párhuzam nem légből kapott. A népdalokkal is úgy voltam, mint a pacallal. Ahogy a klasszikusok magasságából lenéztem a népzenét, a fine dining artisztikus tányérjai mögül csak grimaszoltam a pacalra. Aztán persze agyonhallgattam Bartókot, és térden állva esedeztem a bocsánatáért. Bartók (virtualiter) megsimogatta a fejem, és arra kért, mutassak neki olyan zeneszerzőt, akinek a népzenei gyökeréig ne lehetne leásni. A leckét egy életre megtanultam.

Erre jön ez a pacalkönyv. És a történelem, mármint az én kis életem históriája megismétli önmagát. Amikor Csernával új opusáról dumáltunk, mondtam neki, hogy bennem az él, a pacal mindig lenézett, proli étel volt. Mire ő a fejemre koppintott (egyáltalán nem virtualiter): „Ez nem igaz. Többek közt erről szól a könyvem: éppúgy kedvelt fogás volt a fejedelmi, főúri, mint a polgári asztalokon. Nagyjából a 19. század elején süllyed az alsóbb rétegekhez, az első világháború végén visszajön a városba, aztán egyre emelkedő pályába kezd, majd a 70-es, 80-as évekre hiánycikk, kultusz­étel lesz. Hullámzó karrier, regénynek épp jó!”

Vagyis ő is ásni kezd. Ezek a művészek ilyenek, ásó nélkül nem mennek sehova. Cserna kitúrja a föld alól minden étel gyökerét, a pacalt. Mert mi a pacal? A gyomor! „Félreértések elkerülése végett előre kijelentjük, hogy ebben a könyvben csakis azt hívjuk pacalnak, ami gyomor.”

Megszámoltam, 1128-szor írta le Cserna a pacal szót, amely a nettó szöveg mind a 257 oldalán (a könyv mindennel együtt 288 oldal) oldalanként átlagosan négyszer szerepel.

Ahogy Bartók kortárs zenét faragott a nép hangjából, Cserna a sokszínű forrásszövegeket metanyelvek soros kapcsolásává alakítja. Vagyis a könyv minden alkatrészén (idézet, recept, adat, szócikk, mikrosztori, újságkivágás, próza, vers) azonos áramerősség folyik át. Bár a mű egy történeti munka, egy receptkönyv és egy irodalmi antológia triptichonja, a köztük lévő határok mégsem élesek. Szabadon egymásba folynak, inspirálják, olykor provokálják egymást. Magam egyértelműen mint regényt olvastam, sőt mint regényeket a regényben (gyomrok a gyomorban), de annak sem okoz csalódást, aki a másik két műfaj felől közelít.

Tovább megyek. Nem véletlen, hogy a mű legeslegelső idézete Esterházy Pétertől származik: „A csillagos ég fölöttem, a pacal bennem…” Ahogy Émile Zola Párizs gyomra című regényében a pacal „szimbólummá válik, a mindent felfaló és megemésztő modern metropolisz szimbólumává”, úgy lesz Cserna szövege a magyar társadalom természetrajzává. Minden és mindenki benne van: Torgyán, Antall József, Orbán, Cicciolina. Még én is. Úgyhogy ne vádoljanak elfogulatlansággal!

A Mit igyunk a pacalhoz című fejezetben Cserna a kelleténél talán többször idézi a nevemet. Legyen ez az első kritikus megjegyzésem. A második a könyv alakja: könyvszerűtlen. Olyan, mint egy darab kockatészta, amelynek kétségtelenül jól áll a retró dizájn. A harmadik, hogy valakit azért mégis nagyon hiányolok a műből. A magyar gasztroforradalom pápáját, Molnár B. Tamást, akivel Cserna egyszer összerúgta a port. Hogy miért? Cserna elmondta korábbi interjúnkban: „Én most is azt képviselem, hogy a magyar konyha múltjának kutatása elengedhetetlen ahhoz, hogy az alapokat tisztázzuk […] az a pacal, amit ők [Molnárék – K. J.] közzétettek, nem pacalpörkölt (bár ők így hívták), a magyar halászlébe nem kell kombu alga.”

Magvető, 2017, 288 oldal, 3999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.