Zine

Depi

  • - kg -
  • 2017. június 11.

Könyv

Jó, megvolt „a zine-kultúra legnagyobb hazai ünnepe” (tudósításunk az Ukmukfukk Zinefesztről a 30. oldalon olvasható), de hagyjuk már az örömöt és az ünneplést, merüljünk el inkább a depresszió (ismerőseinek és barátainak csak depi) távolról feketéllő világába. Ehhez nyújt segítséget egy távolról feketéllő füzetszerű képződmény: Depi címen fut, légpárnás fólia borítja, és a műfajra jellemző kreatív zabolátlanság, a „mindent bele” szerkesztési elve uralkodik minden egyes, lehangolóan fekete-fehér oldalán. Zenei aláfestésként azonnal lássunk neki nyomogatni a kiadványról lefejtett csomagolás hívogató kis légpárnáit, ez idegnyugtatónak sem utolsó. Szükségünk is lesz rá hamarosan, mert már az első oldalakon az öncsonkítás képei sorakoznak angol kísérőszöveggel (ha zinélünk, nyomjuk angolul!). Innentől nincs megállás, tobzódunk a személyes depiinterpretációkban; nyakon csípjük a depit a kanapén, a kádban, a sorok között, az üres sarkokban. Változatos vizuális megoldások és egy mellékelt papírzsepi (a kiadvány xanaxot nem tartalmaz) vezetnek át az itthoni és nemzetközi depiken: átnézünk New Yorkba is, mert ott sem jobb, de legalább máshogy nem jobb. Depilistákat böngészünk, zenéset, könyveset, filmeset – valaki megtalálta a kapcsot Tarr Béla és Roland Emmerich között is. És vissza a kádhoz, de már csak a végeredmény látszik; nem, nem az, amire elsőre gondolnánk, semmiség az egész, csak valaki kiverte, és most szomorú. Szomorú a kád, szomorú a lefolyó is, utóbbit Hitchcock is megirigyelné. Befigyel a Backstreet Boys és vele az irónia: a depi esküdt ellensége, a humor máshol is felüti a fejét.
A pattogtatást pedig ne feledjük, mert – legyen ez a végső tanulságunk – a pattogtatás örömét még a depi sem veheti el az embertől.

Published by doublechin, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.