Könyv

Ősbűn

Toni Morrison: Könyörület

  • Orosz Ildikó
  • 2017. június 15.

Könyv

Az Egyesült Államok és az amerikai szabadság eszméje eredendő bűnben fogant az őslakosok kiirtása és a rabszolgatartás miatt – ezt a sokszor hangoztatott, de többnyire kiüresedett vagy éppen politikai céllal előrántott tételt tölti meg tartalommal, színekkel és hangokkal a Nobel-díjas írónő eredetileg 2008-ban megjelent regénye.

Toni Morrison Amerika élő lelkiismerete, legismertebb könyve, A kedves a rabszolgatartás idején játszódik, a többi pedig az afrikai-amerikai közösség 20 és 21. századi problémáit boncolja – mert az ősbűn hosszú árnyékot vet.

false

A Könyörület még az Egyesült Államok létrejötte előtti időkbe, a gyarmatosítás korába visz vissza. 1690 körül járunk, angolok, hollandok, spanyolok és portugálok marakodnak az Újvilág javain, vallási felekezetek és faji ellentétek feszülnek egymásnak, minden „ijesztően nyers és kísértéssel teli”, és a farkastörvények a bárányokat sújtják. Egy félig holland, félig angol kereskedő birtokának életét ismerhetjük meg, amely menedéket nyújt a társadalom peremvidékén lévőknek: a gazda könyörületből fogadja el egy dohányültetvényestől az adósság fejében felkínált rabszolga kislányt, ahogyan befogadta korábban a törzsét elvesztett indián lányt és a félkegyelmű lelencet is. A ház asszonya maga is egy házassági szerződés tárgyaként, szegény sorból, prostituáltakkal együtt érkezett egy hajó fenekén a kontinensre – szabad fehér ember ugyan, de korántsem független. Sok szemszögű lélektani-társadalmi dráma bontakozik ki, előbb azt láthatjuk, hogyan inog meg a nők sajátos viszonyrendszere egy szabad fekete férfi (egy kovács) megjelenésével; majd pedig azt, hogyan dől össze végérvényesen minden, amikor a ház ura eltűnik.

Morrison fejezetenként váltogatja a nézőpontokat, hol belehelyezkedik valamelyik szereplő világába, hol külső elbeszélővel operál, de mindvégig mesterien jellemez egy-egy párbeszéddel, gondolatfoszlánnyal. Különös egyvelegben kavarog remény és kilátástalanság, együttérzés és közöny, szabadság és korlátozottság. A vágyak, félelmek, ösztönök és indulatok mit sem változtak ötszáz év alatt; Amerika ősbűne szimbolizálja az egyenlőtlenséget intézményesítő társadalmak bűnét, amelyben minden egyes szereplőnek megvan a maga kisebb vagy nagyobb felelőssége. Tarthatnánk e karcsú könyvet egy nagyszabású társadalmi-történelmi regény biztos kézzel felrajzolt vázlatának is. Másfelől azonban még ebben a formában is megragadó lírai villanása Morrison írásművészetének, amely az utóbbi években ilyen rövid, sűrített történetekben él tovább.

Fordította: Lukács Laura. Park, 2017, 192 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.