A nagy bölcselő, Spinoza szerint az Öröm nem más, mint amikor a kisebb tökéletességből átmegyünk a nagyobb tökéletességbe. A magunk részéről nem adhatunk számot semmiféle kis avagy nagy tökélyről, de annyi szent, hogy örülünk, hiszen e hónapban úgy tűnik, majdnem tökéletesen elértük e lista megalkotásával kitűzött célunkat, magyarul azt, hogy felhívjuk a figyelmet az értékes, de kereskedelmi szempontból nem feltétlenül sikeres könyvekre, főként persze a kortárs magyar irodalom köréből.
Eleinte az úgynevezett papírforma szerint alakult minden. Kezdtek csordogálni a szavazatok, és a Totalizatőr rezignált félmosollyal húzta a strigulákat, mondván magában: tja, mein Freund, Esterházyval nem lehet konkurálni; sznobosabban fogalmazva ő amolyan hors concours, ahogy Diderot mondaná, de felőlünk lehet Derrida is, bár nála a texte szó állt a megfelelő helyen. Na, de aztán kezdett változni a helyzet, Borbély és Beney nagyot javult a második félidőre (hogy Esterházy kötetének focis metaforikáját itt is alkalmazzuk), míg az erősen kezdő Térey lassan beleszürkült a középmezőnybe, hogy aztán egy bravúros villanással a végén képes legyen javítani, miközben Kántor a hátára vette a középpályát. Vagy ha hallgatnánk Angyalosi Gergelyre, aki Esterházy könyvéről írva (litera.hu) kijelentette, hogy "halálosan unja az irodalmiasított futballt", akkor a Tandorinak oly kedves lóversenyes nyelvre áttérve azt írhatnánk: Esterházy elhúzott a mezőnytől, már-már úgy tűnt, hogy feltartva nyer rajt-cél versenyt, de a víztoronynál beérte őt az erősen ostorozott Borbély, míg Beney a barriernél támadott. Kántor mindvégig dobogós helyért hajtott. Lanczkor, Rácz szolid tipp; Grecsó, Háy, Jónás és Kondor nem bírták az erős terhelést. Centauri, Céline, Melville, Menasse, Walser még javíthat. Géher, Jékely, Krúdy, Márai, Nabokov, Nietzsche és Schulze momentum nélkül futott.
Na, de hagyjuk a frivol hangokat! Tárgyilagosan nézve megállapítható, hogy tovább erősítette helyét a kortárs magyar irodalom, és látható, hogy noha az első helyezett prózai mű, a költészet még mindig vezető szerepet visz nálunk. Mindenképpen örvendetes, hogy két olyan kötet is található az élcsoportban, melyek valóban megkívánják a propagandát. Borbély Szilárd könyvéről Urfi Péter írt recenziót lapunk április 17-i számában. Térey János versben írt drámája nemrég Aegon-díjat nyert, a művet a Radnóti Színház tartja műsoron (lásd: Magyar Narancs, 2007. október 25.); vagyis azt érezhetjük, hogy a kötet komoly elismerést hozott szerzőjének. De a 2006-ban elhunyt Beney Zsuzsa mindenképpen a felfedezésre váró költők és esszéisták egyike; lírai életművének háromkötetes teljes kiadása eszerint eljutott a szakmai olvasókhoz, bár követné ezt némi közönségsiker is! Rácz Péter - aki egyébként egyike legkiválóbb németes fordítóinknak - szintén nem tartozik a folyvást reflektorfénybe kerülő költők sorába; friss kötetét talán díjazzák majd az olvasók is. Két fiatal költő szintén felkerült a főtáblára, Lanczkor Gábor még javított is múlt havi helyezésén; Ijjas Tamás verseskötetének felbukkanása pedig meglepetést keltett.
A prózai munkákat alacsonyabbra értékelték szavazóink. Hogy Grecsó Krisztián új regénye nem tudott bekerülni a legjobbak közé, az - olvasva a kötetről megjelent kritikákat - voltaképpen nem okozott meglepetést; a könyvről lapunk április 24-i számában Radics Viktória írt erősen negatív bírálatot. (Ugyanebben a számban közöltünk interjút és recenziót Esterházy Péter művéről.) 18 pontot ért el - vagyis éppen csak lemaradt a tizenegyes listáról - Háy János Meleg kilincs című, összegyűjtött verseit tartalmazó könyve, valamint Jónás Tamás friss verseskötete, melynek címe: Önkéntes vak. Egy pályakezdő prózista, Szilágyi-Nagy Ildikó ugyancsak 18 pontot kasszírozott; Valami jó testnyílás című kötetéről a március 27-i számban közöltünk határozottan elutasító kis kritikát. És akiben bíztunk, egy másik debütáló szerző, Kondor Vilmos nem tudott javítani, csak egyetlen 10 pontos szavazatot gyűjtött, és ez a végső eredménye, mert a következő alkalommal már nem lehet rá tenni. De azért megjegyezzük, hogy a Budapest Noir mindenképpen méltó az elolvasásra, nemsokára egy kritikával is megpróbáljuk ezt alátámasztani. Fehér Béla Alszik a doki Betlehemben című érdekes regénye egy szavazónk figyelmét keltette fel, igaz, rögtön 15 pont lett a jutalma.
A világirodalom rosszabbul járt ezúttal is. Az 1954-ben született osztrák író, Robert Menasse Kiűzetés a pokolból című nagy terjedelmű regénye (benne egyébként Spinoza is szerepel!), melyet Lendvay Katalin fordításában az Ulpius-ház jelentetett meg a könyvfesztiválra, mindössze két szavazónk rokonszenvét nyerte el, igaz, ez mindjárt 18 pontot hozott. Menasse regényével feltehetően még találkozunk a listán, és terveink szerint hamarosan recenziót is közlünk róla Radics Viktória tollából. És noha Kína állt a fesztivál középpontjában, csak egy szavazónk voksolt innen származó szerző kiadványára. A Scolar Kiadó világirodalmi sorozatában második könyvével jelentkezik a jelentős, de sokáig elfeledett svájci Robert Walser - az ő művészetét kiemelten ajánljuk olvasóinknak; a listán elért hatodik helyezése biztató kezdet. Mindössze egyetlen irodalmár említette az ugyanebben a szériában megjelent, három tökéletes remekművet tartalmazó Herman Melville-kötetet (Billy Budd és más elbeszélések); a Moby Dick nagy írója minden bizonnyal több figyelmet érdemel. Kimondottan meglepő, hogy senki sem említette az eNDéKás Ingo Schulze Új életek című, Némethonban sok port kavart regényét, de nálunk talán a 800 oldalas terjedelem hatott kijózanítóan. A krimik körében Harry Kemelman A rabbi szombaton megéhezett című kötete szerepelt megfelelően, és 16 pontot gyűjtött; a nagyszerű bűnregényről április 10-én emlékeztünk meg Visszhang rovatunkban. Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy "az év könyvkiadója" címre egyre inkább méltó Agave most indította el Dashiell Hammett, a hard boiled krimi megalapítójának sorozatát, az első kötetről mostani Visszhang rovatunkban olvashatnak.
Krúdy műveinek a Kalligramnál futó összkiadása továbbra sem kelt nagy zajt, csak egyetlen zsüror szavazott rá. Géher István érdekes verseskönyve (lásd róla cikkünket az április 24-i könyvmellékletünkben) sem keltett komolyabb feltűnést. Nem kapott szavazatot Márai sem, noha teljes naplójának emigrációban írt újabb fejezete bizonyára fontos olvasmány; ráadásul ezzel egy időben hagyta el a sajtót Az írástudó című könyve, benne az 1925-27 közötti évek publicisztikai termése. Csak egyetlen kritikus szavazott Jékely Zoltán nemrég megjelent, Tandori Dezső által válogatott verseskönyvére; ezt komolyan fájlaljuk, mivel Jékely igen jelentős költő volt, akit szégyen lenne elfelejteni. Ha már a "félig elsüllyedt szerzők"-nél tartunk, mindenképpen említést érdemel Lengyel András fontos tanulmánykötete (A törvény és az üdv metszéspontjában), mely Németh Andorról szól, erre sem szavazott senki. Vladimir Nabokov továbbra is lehangolóan szerepel, noha a Gyér világ után A Luzsin-védelem szintén nemrég jelent meg életműsorozatában. Bár Nietzsche Emberi, túlságosan is emberi című műve inkább a filozófiában szokott szerepelni, kétségkívül szépirodalmi alkotásként is érzékelhető; új, korrekt fordítása most jelent meg az Osiris Kiadónál (bár a címlapon félrevezetően nem közlik, hogy ez csak a mű első két részét tartalmazza) - szóval lehet rá szavazni legközelebb.
Röviden: lesz mit pótolni a következőkben, és lesz is mire voksolni, hiszen június legelején megkezdődik a könyvhét, abnormális mennyiségű új kiadvánnyal.
Minimum tizenegyes!
A zsűrinek - a téli könyvvásártól "napjainkig" terjedő időszakaszból - négy kötetet kellett kiválasztania és sorrendbe állítania, e sorrend automatikusan kiosztotta a pontszámokat is: az első 15, a második 10, a harmadik 6, míg a negyedik helyre sorolt könyv 3 pontot kapott. Senki sem jelölhetett olyan könyvet, amelyben valamilyen módon érdekelt volt, akár mint szerző, szerkesztő, fordító stb. Ellentétben az alapul vett német listával, a mi kataszterünk nem tíz, hanem minimum tizenegy tagból áll, mert extravagánsak vagyunk, és mert rajongunk a prímszámokért.
A zsűri a következő irodalmárokból állt: Ambrus Judit, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Bodor Béla, Bojtár Endre, Darabos Enikő, Dunajcsik Mátyás, Ferencz Győző, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, k. kabai lóránt, Kálmán C. György, Károlyi Csaba, Keresztesi József, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Ferenc, Margócsy István, Menyhért Anna, Németh Gábor, Németh Zoltán, Pallag Zoltán, Radics Viktória, Radnóti Sándor, Szegő János, Urfi Péter, Vári György. Kádár Judit megvált a zsűriben betöltött helyétől; új tagunk Szegő János. Mindenkinek köszönjük a munkát, és kellemes olvasást kívánunk a jövőben is!
2008. május
1. Borbély Szilárd: Egy gyilkosság mellékszálai (Vigilia, 2008) 97 pont (-)
2-3. Beney Zsuzsa: Összegyűjtött versek I-III. (Gondolat, 2008) 90 pont (-)
Esterházy Péter: Semmi művészet (Magvető, 2008) 90 pont (-)
4. Térey János: Asztalizene (Magvető, 2008) 58 pont (-)
5. Kántor Péter: Trója-variációk (Magvető, 2008) 51 pont (-)
6. Robert Walser: A Tanner testvérek (Nádori Lídia fordítása. Scolar, 2008) 35 pont (-)
7. Lanczkor Gábor: Vissza Londonba (Kalligram, 2008) 34 pont (25)
8. Centauri: Kék angyal (Magvető, 2008) 23 pont (-)
9. Ijjas Tamás: Fejedelmi többes (noran, 2008) 21 pont (-)
10. Rácz Péter: Remélem, belátnak (Kalligram, 2008) 20 pont (-)
11. Latzkovits Miklós: Laboda (Magvető, 2008) 19 pont (-)
(A zárójelben az előző havi pontszám.)
Minden külön értesítés helyett: a következő alkalommal kizárólag a 2008. január óta megjelent könyvekre lehet szavazni. A leadási határidő: 2008. június 20.
