Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben

  • Svébis Bence
  • 2011. november 30.

Könyv

 


Lassan közhellyé forr a kijelentés, hogy bár a világirodalom második legszimpatikusabb sorozatgyilkosát (az első természetesen a gasztroínyenc pszichiáter, Hannibal Lecter) Jeff Lindsay író teremtette, mégis az immár hatodik évadjában járó tévésorozat tette igazán népszerűvé. A miami rendőrség vérelemzője, Dexter Morgan egy gyermekkori trauma következményeként lelketlen sorozatgyilkossá torzult, ám egykori mostohaapja – ki szintén a rendfenntartó erők kötelékében dolgozott – megtanította, hogyan legyen a város mészáros Robin Hoodja. Dex ugyanis, ha vágya előtör, csak olyanokkal végez, akik rászolgáltak a halálra. Vadászösztönénél csak álcája tökéletesebb: a klisék szerint működő emberi reakciók megjátszása. Hősünk felszínes köznapisága folytán tökéletesen illeszkedik a társadalom mozaikjába, és a Dexter-történetek ironikus élét a kiszámítható gesztusokat elemző, cinikus belső monológok adják.

 

Ugyanakkor sajnos éppen ez lett jelen könyv gyengéje. Ugyanis minden műfaji újítása ellenére ez alapvetően egy krimi, amelyben elsősorban a rejtélynek és az izgalomnak kéne dominálnia, ám Dexter vívódásai és társadalomkritikája ezúttal a történet rovására megy. A gondolatok harsánysága mögött elnémul a cselekmény. Miközben újszülött gyermekének sorsán és gyilkos énjének felszámolásán gyötrődik, a kannibálkolónia köré szőtt központi történet feszültségmentes és kiszámítható lesz. Lindsay képtelen lépést tartani a Showtime csatorna külön utakon járó forgatókönyvíró-csapatával, így az igazi Dextert még mindig nem a könyvek lapjain, hanem a kábeltévén érdemes keresni.

 

A kiadónak pedig elkelne végre egy hozzáértő szerkesztő, mivel a szöveggondozás ismét vállalhatatlan. Magyartalan mondatok, folyamatos szóismétlések, karakternevek felcserélése, s még sorolhatnám, hány sebből vérzik a fordítás. Mintha maga Dexter döfködte volna össze.

 

Fordította: Farkas Veronika. Agave, 2011, 352 oldal, 2980 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.