Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben

  • Svébis Bence
  • 2011. november 30.

Könyv

 


Lassan közhellyé forr a kijelentés, hogy bár a világirodalom második legszimpatikusabb sorozatgyilkosát (az első természetesen a gasztroínyenc pszichiáter, Hannibal Lecter) Jeff Lindsay író teremtette, mégis az immár hatodik évadjában járó tévésorozat tette igazán népszerűvé. A miami rendőrség vérelemzője, Dexter Morgan egy gyermekkori trauma következményeként lelketlen sorozatgyilkossá torzult, ám egykori mostohaapja – ki szintén a rendfenntartó erők kötelékében dolgozott – megtanította, hogyan legyen a város mészáros Robin Hoodja. Dex ugyanis, ha vágya előtör, csak olyanokkal végez, akik rászolgáltak a halálra. Vadászösztönénél csak álcája tökéletesebb: a klisék szerint működő emberi reakciók megjátszása. Hősünk felszínes köznapisága folytán tökéletesen illeszkedik a társadalom mozaikjába, és a Dexter-történetek ironikus élét a kiszámítható gesztusokat elemző, cinikus belső monológok adják.

 

Ugyanakkor sajnos éppen ez lett jelen könyv gyengéje. Ugyanis minden műfaji újítása ellenére ez alapvetően egy krimi, amelyben elsősorban a rejtélynek és az izgalomnak kéne dominálnia, ám Dexter vívódásai és társadalomkritikája ezúttal a történet rovására megy. A gondolatok harsánysága mögött elnémul a cselekmény. Miközben újszülött gyermekének sorsán és gyilkos énjének felszámolásán gyötrődik, a kannibálkolónia köré szőtt központi történet feszültségmentes és kiszámítható lesz. Lindsay képtelen lépést tartani a Showtime csatorna külön utakon járó forgatókönyvíró-csapatával, így az igazi Dextert még mindig nem a könyvek lapjain, hanem a kábeltévén érdemes keresni.

 

A kiadónak pedig elkelne végre egy hozzáértő szerkesztő, mivel a szöveggondozás ismét vállalhatatlan. Magyartalan mondatok, folyamatos szóismétlések, karakternevek felcserélése, s még sorolhatnám, hány sebből vérzik a fordítás. Mintha maga Dexter döfködte volna össze.

 

Fordította: Farkas Veronika. Agave, 2011, 352 oldal, 2980 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.