Lassan közhellyé forr a kijelentés, hogy bár a világirodalom második legszimpatikusabb sorozatgyilkosát (az első természetesen a gasztroínyenc pszichiáter, Hannibal Lecter) Jeff Lindsay író teremtette, mégis az immár hatodik évadjában járó tévésorozat tette igazán népszerűvé. A miami rendőrség vérelemzője, Dexter Morgan egy gyermekkori trauma következményeként lelketlen sorozatgyilkossá torzult, ám egykori mostohaapja – ki szintén a rendfenntartó erők kötelékében dolgozott – megtanította, hogyan legyen a város mészáros Robin Hoodja. Dex ugyanis, ha vágya előtör, csak olyanokkal végez, akik rászolgáltak a halálra. Vadászösztönénél csak álcája tökéletesebb: a klisék szerint működő emberi reakciók megjátszása. Hősünk felszínes köznapisága folytán tökéletesen illeszkedik a társadalom mozaikjába, és a Dexter-történetek ironikus élét a kiszámítható gesztusokat elemző, cinikus belső monológok adják.
Ugyanakkor sajnos éppen ez lett jelen könyv gyengéje. Ugyanis minden műfaji újítása ellenére ez alapvetően egy krimi, amelyben elsősorban a rejtélynek és az izgalomnak kéne dominálnia, ám Dexter vívódásai és társadalomkritikája ezúttal a történet rovására megy. A gondolatok harsánysága mögött elnémul a cselekmény. Miközben újszülött gyermekének sorsán és gyilkos énjének felszámolásán gyötrődik, a kannibálkolónia köré szőtt központi történet feszültségmentes és kiszámítható lesz. Lindsay képtelen lépést tartani a Showtime csatorna külön utakon járó forgatókönyvíró-csapatával, így az igazi Dextert még mindig nem a könyvek lapjain, hanem a kábeltévén érdemes keresni.
A kiadónak pedig elkelne végre egy hozzáértő szerkesztő, mivel a szöveggondozás ismét vállalhatatlan. Magyartalan mondatok, folyamatos szóismétlések, karakternevek felcserélése, s még sorolhatnám, hány sebből vérzik a fordítás. Mintha maga Dexter döfködte volna össze.
Fordította: Farkas Veronika. Agave, 2011, 352 oldal, 2980 Ft
