„Hadd játsszam az Oroszlánt is én!”
Mennyire köti a hagyomány a fordítót és mennyire az olvasót? Miért ragaszkodunk ennyire a sokszor szállóigékké vált idézetekhez? Egyáltalán szabad-e egy verses klasszikust rímek nélkül lefordítani?
„Minden írás főszabálya, hogy lehet írni unalmas dolgokról, de nem unalmasan.” Ez a Harcom ötödik kötetében Ragnar Hovlandtól idézett gondolat akár a teljes kötet mottója lehetne. A regény lapjain ugyanis egymást követik a szóra sem érdemes hétköznapok, a The New Yorker kritikusa mégis így fogalmazott: „Még amikor untam, akkor sem tudtam letenni.”