Mi lehet olyan kellemetlen, hogy még az Al Gore-féle Kellemetlen igazságból is kihagyták? Foer alaptétele szerint esélyünk sincs megfékezni a klímaváltozást anélkül, hogy étrendünkben radikálisan visszaszorítanánk az állati eredetű táplálékot, gátat szabva ezzel a nagyüzemi állattartásnak. Az eredetileg szépíró szerző konkrétan azt javasolja, hogy vacsora előtt senki ne egyen semmi állati eredetűt. (Interjúnkat a szerzővel lásd: „A legfontosabb ember a világon”, Magyar Narancs, 2020. június 25.)
A Globális öngyilkosság nem népszerű ismeretterjesztő könyv, az állattenyésztés és a „bolygóválság” összefüggéseinek taglalásakor a legszikárabb tényekre szorítkozik (például: hogy bármely adott pillanatban 23 milliárd csirke él a Földön). Sokkal inkább laza esszékötetet kapunk, amelyben Foer azt járja körbe, milyen pszichológiai akadályok tornyosulnak a klímaváltozással szembeni egyéni és kollektív cselekvés előtt.
Bár nincs tudományos konszenzus arról, hogy az állattenyésztés milyen arányban felelős az emberiség kibocsátotta üvegházhatású gázok mennyiségéért (a becslések 14,5 százaléktól 51 százalékig terjednek), Foer meggyőzően érvel amellett, hogy muszáj változtatnunk. Kétlem, hogy az akár csak részleges veganizmus egyszerűbben megvalósítható, mint mondjuk, az autómentes élet, de az mindenesetre a könyv erénye, hogy rávilágít: bolygónk feléléséért néhány gonosz iparvállalat mellett modern világunk kényelmi pillérei is felelősek, így az életmódunk sem maradhat változatlan.
Fordította: Tábori Zoltán. Helikon, 2020, 305 oldal, 3499 Ft
