Palásthy Marcell 20. század eleji hírlapíró nevét ma jóformán senki nem ismeri. Így voltak ezzel a kortársak is, alig valamivel Palásthy 1937-ben bekövetkezett halála után. Noha Adytól Karinthyig sokan igazi irodalmi tehetségnek tartották, akitől még nagy dolgok várhatók. A kávéházi asztaloknál sziporkázó szellemű újságírót azonban elvitte a játékszenvedély, ami sajátos műfaj megteremtésére ösztönözte: egyedülálló minőséget hozott létre a legkülönbözőbb személyeknek címzett tarháló leveleivel.
Aligha marad fenn ennek az egyszerre csodált és messzire elkerült, jellegzetes pesti figurának az emléke, ha Kellér Andor 1956-ban nem ír róla életútesszét, Zeke Gyula pedig nem találja meg ebben az írásműben „egy jobb sorsa érdemes szellem és személyiség szenvedéstörténetét”. Kellér megírta, Zeke megtalálta, sőt, a rá jellemző, precíz kutatói módszerrel kihámozta az egykori sajtóból Palásthy (gyakran monogrammal vagy álnévvel jelzett) írásait, amelyekben bravúrosan örökítette meg az 1920-as évek Budapestjének játékszenvedélyét, az illegális kártyabarlangok, „bolsikaszinók” atmoszféráját, az emlékezetes turfbotrányokat és a kávéházak társadalmi színpadát, beledolgozva a szövegekbe a saját játékszenvedélyének sötét tónusát is. Zeke Gyula érzékeny bevezetővel ajánlja a mai olvasónak az életművet, mellékelve Kellér Andor esszéjét, korabeli fotográfiákat, sőt egy speciális szótárat is összeállított a Palásthy által használt (gyakran egyedi jelentésű vagy éppen általa kompilált) idegen szavakból.
Balassi Kiadó, 2018, 174 oldal, 3900 Ft
