könyv

Kártya, lóverseny, kávéház

  • Götz Eszter
  • 2019. október 12.

Könyv

Palásthy Marcell 20. század eleji hírlapíró nevét ma jóformán senki nem ismeri. Így voltak ezzel a kortársak is, alig valamivel Palásthy 1937-ben bekövetkezett halála után. Noha Adytól Karinthyig sokan igazi irodalmi tehetségnek tartották, akitől még nagy dolgok várhatók. A kávéházi asztaloknál sziporkázó szellemű újságírót azonban elvitte a játékszenvedély, ami sajátos műfaj megteremtésére ösztönözte: egyedülálló minőséget hozott létre a legkülönbözőbb személyeknek címzett tarháló leveleivel.

Aligha marad fenn ennek az egyszerre csodált és messzire elkerült, jellegzetes pesti figurának az emléke, ha Kellér Andor 1956-ban nem ír róla életútesszét, Zeke Gyula pedig nem találja meg ebben az írásműben „egy jobb sorsa érdemes szellem és személyiség szenvedéstörténetét”. Kellér megírta, Zeke megtalálta, sőt, a rá jellemző, precíz kutatói módszerrel kihámozta az egykori sajtóból Palásthy (gyakran monogrammal vagy álnévvel jelzett) írásait, amelyekben bravúrosan örökítette meg az 1920-as évek Budapestjének játékszenvedélyét, az illegális kártyabarlangok, „bolsikaszinók” atmoszféráját, az emlékezetes turfbotrányokat és a kávéházak társadalmi színpadát, beledolgozva a szövegekbe a saját játékszenvedélyének sötét tónusát is. Zeke Gyula érzékeny bevezetővel ajánlja a mai olvasónak az életművet, mellékelve Kellér Andor esszéjét, korabeli fotográfiákat, sőt egy speciális szótárat is összeállított a Palásthy által használt (gyakran egyedi jelentésű vagy éppen általa kompilált) idegen szavakból.

Balassi Kiadó, 2018, 174 oldal, 3900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.