Kiállítás: ízkép (és nem escape!)

  • Podmaniczky Szilárd
  • 2000. március 23.

Könyv

Van abban valami tavasziasan-andalítóan korszellemi, hogy én mint teremnév a Városvédő Egyesület Podmaniczky termében Gerber Pál képzőművész díszítőfestő munkáiból rendezett kiállítást nyitok. Ennek, sok máson túl, az a különlegessége nekem, hogy eleddig pontosan 102 alkalommal tették fel a kérdést, hogy mi közöm az, úgymond, nagy Podmaniczky családhoz. A kérdés persze így történelmietlen. Direkt. Hogy a bizonyítást elhalasztva apám fiának valljam magam, s mint ilyen a névhasználat anyakönyvi szinten rendezendő. Ám ha nem akarom mégse megkerülni a kérdést, akkor is megkerülöm, és arra a kérdésre, hogy melyik ága vagyok a családnak, behúzom a csőbe a fejem, és azt mondom, a vigaszága.

T. úrhölgyek, T. hölgyurak!

Van abban valami tavasziasan-andalítóan korszellemi, hogy én mint teremnév a Városvédő Egyesület Podmaniczky termében Gerber Pál képzőművész díszítőfestő munkáiból rendezett kiállítást nyitok. Ennek, sok máson túl, az a különlegessége nekem, hogy eleddig pontosan 102 alkalommal tették fel a kérdést, hogy mi közöm az, úgymond, nagy Podmaniczky családhoz. A kérdés persze így történelmietlen. Direkt. Hogy a bizonyítást elhalasztva apám fiának valljam magam, s mint ilyen a névhasználat anyakönyvi szinten rendezendő. Ám ha nem akarom mégse megkerülni a kérdést, akkor is megkerülöm, és arra a kérdésre, hogy melyik ága vagyok a családnak, behúzom a csőbe a fejem, és azt mondom, a vigaszága.

És máris ott vagyunk a díszítőfestészetnél. A vigaszág mint díszítőfestészeti elem. Ennek ellenére most már nem fogom ezt a szakmát megtanulni, legyen ez is egy hiányelem, csak szemlátomást nézni fogom. A pergamenre támaszkodó lantot és pikulát. Az oszlopfőn lelógó mérőónt, a vakolókanalat. A fejmaszk alá lógatott geométer munkaeszközöket. Az embert meg a tárgyait, ahogy díszítenek. Felhőt, növényt, állatot. Ahogy díszlenek. Ha van ideje időt tölteni ezzel a szemnek, aprólékosan megmogyorózni minden kis részt, ahogy fölépült... Na, már mért ne lenne erre ideje, ezekre a korhű klipekre, ahol nem időben, ellenben térben történik a vágás, az elemhatárokon, és ha nem is akarunk mindjárt egy nagyobb történetet összeeszkábálni belőlük, fölhozhatjuk magunkat arra a tárgyszintre, ahol elengedjük a dzsojsztikot, és kitapasztalhatjuk magunkban az elemi érdeklődést, vagy éppen, kinek-kinek, annak hiányát. Így: állni a fal előtt, épp csak nem tudni, mennyit.

Ugyanakkor van ez a kettősség, hogy itt most nem a falra vannak fölfestve a falra festhető díszítők, hanem van a fal, és azon a díszítőelem képe. Nagyon kényes pont ez, mert nem a helyükön vannak, hanem jól láthatóan kivéve. Olyan ez, mint vetkeztetés közben egy órácskát elbabrálni a kígyófejes hajtűvel. Az is szemet szúr, ahogy már önmagában van a tű, és rajta a díszítés, mert nincs az a vaskos ujjú trampli, aki ne tudná, mire való. De azért az az órácska mégis sok idő, miközben a hajzat már régen lezuhogott, és ott van kibontva, ott piheg. De ezt majd máskor részletezem (mert hát szóba jöhet még a tölgyfaleveles övcsat is).

Vegyük akkor azt, hogy hol lenne most a díszítőfestészet alkalmazásának helye. A Gerber képzőművész úrtól tudom, hogy nem régen egy kastélyban dolgozott, ott díszítette a falat; vagyis akkor a kastélyban lenne a helye. De azt is tudom, hogy a Gerber képzőművész úr mostanában kísérletezik. Azon kísérletezik, hogy hogyan lehetne ezt az alkalmazott díszítőfestést megint behozni, behozni az új épületekbe, hogy ne csak a kastélyokban, hanem bármilyen olyan térben fölkerüljenek a falra, ahol díszítőfunkciójuk érvényesül. És ne csak a régi elemekkel, a régi szimbólumokkal, hanem legyen benne néhány korhű is. (De ne kerüljünk most mindjárt útvesztőbe, és ne kiáltsuk a vakvilágba, hogy le a tapétával, meg le a gumihengerrel, sőt egyáltalán ne kiabáljunk, mert kiabálás közben nem szoktunk látni, a pofagömbök, legalábbis nálam, föltolják az alsó szemhéjat, és a kép homályba vész.) Arra, hogy mégis milyen épületünk legyen otthon, ahová fölkerülhetnek ezek a díszítőelemek, most nem keresnék térbeli megoldást, annál is inkább, minthogy itt kísérletről van szó. Ne toppanjunk páros lábbal a végeredményre.

Hanem inkább vegyünk egy teret, ahol éppen ehetünk is, jól megterítettünk, fölsorakoztak a fűszerek, a tálak, szintén díszesek. Van, akinek ilyenkor külön örömet okoz az evés közbeni olvasás; minden vessző után fordul szájában a falat, minden pontnál nyel, és minden új bekezdés után belenéz a tányérba. De képzeljük csak el olvasás nélkül azt, hogy hogyan rajzol a szánkba zamattérképet a vacsora, vagy hogyan lebegteti früstök közben a szalvétát a szellő, ha, mondjuk, tele a fal szép, finom díszítőfestéssel, szóval, micsoda ízképek alakulhatnak ki. Legyünk most benne egy ilyen teremben, és lassan falatozzunk, a sósnál a fehér színt nézzük vagy a lilát, az édesnél a barnát vagy a sárgát és így tovább, ráadásul még formák szerint is (m)ehetünk. Ízkép (és nem escape!), pontosan az lesz belőle. Mert például szag és kép, szag és hang, tapintás és szag együtt már meglehet. De milyen lehet az íz meg a kép együtt? Valami ilyesmi kísérlet. És ha a tányérunk már üres, a falon még van néhány domború gyümölcs, fölfutó inda, s az előbbi sok ízes étel után, látjuk, ott díszíti a falat a falat.

Podmaniczky Szilárd

(Elhangzott a Gerber Pál képzőművész díszítőfestő munkáiból rendezett kiállításon, a Budapesti Városvédő Egyesület Podmaniczky termében hétfőn délután. A kiállítás március 21-től 31-ig, hétköznap délután 2-től 6-ig van nyitva.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.