„– Törekedj, te marha, a szeretetre! szólalt meg mellettünk egy hang, de nem volt ott senki” – olvasható kézírással egy A/4-es lapon; részlet Kemény István Kedves Ismeretlen című regényéből, az ára 9 darab „minőségi konzerv”. Vagy ott van Tóth Krisztinától egy szórajz, a „kutya” – 50 kiló rizs az ára. Az „angyalbikini”, Parti Nagy Lajos szava egy rózsaszín papíron, saját kezűleg rajzolt kerettel, a jobb csücskében alul egy név: Dumpf Endre – 6 konzervért elvihető.
Tartós élelmiszerek árasztották el az elmúlt hetekben az Írók Boltját. Liszt, rizs, száraztészta és konzervek. A könyvesbolt a bázisa annak a jótékonysági csereakciónak, amit Scipiades Erzsébet hirdetett meg, s Magyarország egyik legnagyobb szegényiskolája, az abaújkéri Wesley Többcélú Intézmény óvodásai és iskolásai számára gyűjt élelmiszereket, amiért írók, költők, alkotók kézírásos szavait és mondatait vihetik haza az adakozók. A Vegyen egy jó szót! című kezdeményezés november 17-től december 5-ig tart.
„Megrendítő, ahogy az emberek megértik a valóságot, a mérhetetlen szegénységet, ami most már őket is körülveszi. Sokan úgy jönnek be a boltba, hogy mesélnek, elmesélik, milyen szegénységben éltek vagy élnek, van, aki sír, van, aki csak hozza az ennivalót, és nem is kér szavakat” – mondja Scipiades Erzsébet, aki eddig több mint hatvan írót, költőt, színészt, rendezőt vagy épp történészt sarkallt szóírásra.
Nem pénzt kérnek, ennivalót. „Mindig is azt akartam, hogy véletlenül se higgye senki, hogy könyörgésről van szó, nemcsak kérünk, de cserébe adunk is valamit. Ez egy kedves, szép és komoly játék” – teszi hozzá. Scipiades több mint tíz éve szervez hasonló akciókat. 2000-ben 20 író, költő és újságíró krumpliért kínálta a kéziratait – akkor hat és fél tonna krumpli gyűlt össze. Aztán 2005-ben 24 író, költő részvételével megrendezték Magyarország első – konzervért folytatott – szóárverését, majd 2010-ben a folytatását. Ám mivel a szervező úgy látja, hogy az utóbbi másfél-két évben Magyarországon „jelentősen megnőtt a mérhetetlen szegénységben élő vidéki gyermekek száma”, az ötévenként tervezett jótékonysági kéziratterjesztést kicsit előre hozta.
Az írók is élvezik a jelenlétet; tényleg lesik, vajon elfogynak-e a szavaik, s azt, ki milyen szót kér tőlük személyesen ebben az irodalmi kívánságműsorban.
A gyerekéhezés szégyen
A játékszabályok komolyak: 1 „jó szó” ára 3 darab konzerv vagy 10 kiló liszt, rizs vagy száraztészta, míg az egy vagy több mondatból álló kézirat 9 konzervet vagy 30 kiló lisztet, rizst, esetleg száraztésztát ér. A több mint hatvan szóadó között szerepel Barnás Ferenc, Csukás István, Dragomán György, Erdős Virág, Forgách András, Grecsó Krisztián, Groó Diana, Juhász Ferenc, Kemény György, Kovács András Ferenc, Marék Veronika, Terézia Mora, Nádasdy Ádám, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina vagy épp Ungváry Krisztián. Minden szónak szabott ára van; van író, aki több szót is ad, más csak néhányat, így természetesen szó és szó között is akad árkülönbség, bár ez aligha jelent minőségítéletet. Kezdetben a Facebookon lehetett licitálni, ám kis idő elteltével annyi volt az érdeklődő, hogy csak személyesen, az Írók Boltjában lehetett hozzájutni a kéziratokhoz. A szavak egy részét beszkennelik, és felrakják a Facebookra, de vannak szavak, amik olyan gyorsan, szinte azonnal elkelnek, hogy nincs idő az ilyesmire.
Van olyan író, aki már háromszor küldött „szószállítmányt”, s akad, aki közkívánatra ír újabb és újabb szavakat, de az is komoly izgalmat kelt, hogy például Nádas Péter milyen kéziratot adott. Idén kettőt küldött, az egyikért, a Polcz Alaine temetésén tartott beszédéért 100 kiló lisztet kér. Scipiades a nagy nevek mellé sok fiatal írót, költőt is felkért. „Az volt a fontos, hogy jó írók legyenek. Vannak, akik közben csatlakoztak, bejelentkeztek, vagy épp akkor tértek be az Írók Boltjába, amikor ott voltam, megörültem nekik, és megkértem őket, hogy írjanak szavakat” – meséli. Egy ilyen véletlen alkalmával érkeztek szavak például Alexander Brodytól is, aki rögtön pénzt vett elő, de pénzt nem fogadnak el, így arra kérték őt is, írjon szavakat. Brody így is tett, de biztos, ami biztos alapon azonnal utána elment egy közeli boltba, és hozott 3 kiló rizst. A vajdasági költő, Terék Anna önként csatlakozott, Simon Márton szinte rajzolja a betűket. Vannak kéziratok, amiken nemcsak a kézírás vonalvezetése tűnik rajzoltnak, de valóban szórajzok vagy képversek, míg olyan is akad, amely direkt illusztráció. Forgách András egy „villámszócsődület” alkalmával – így hívják az író-olvasó találkozók e különös változatát – Kaffka Margitot rajzolt, sokszor, sokféleképpen, míg Tóth Krisztinának is vannak rajzolt szavai. Győrffy Ákos költő egyben szociális munkás is, az Oltalom Karitatív Egyesületnél dolgozik, ő egy pszichiátriai beteg mondásaiból írt most le tízet.
Legutóbb Faludynál
Amikor próbavásárlást végeztünk az Írók Boltjában, épp Erdős Virág dolgozott erősen. Öt óra után nem sokkal tele volt a könyvesbolt – ennyi ember egyszerre még karácsony táján sem szokott lenni; az egyik dolgozó, név szerint Janó emlékei szerint ekkora tekergés utoljára akkor volt, amikor Faludy György dedikált. Tény, ami tény, kígyózó sor állt a – három nagytáblás csokiért – szabadon választható Erdős-szavakért. S jutott mindenkinek, Erdős két órán keresztül, egészen zárásig gyártotta a kéziratot. A rémisztő sorban állást látva inkább meglestük, kik vannak a listán, mely szóíróktól akad még kézirat. Szolgálati közlemény: mi Barnás Ferenc „muccog” szaváért adtunk ki 3 darab konzervet meg némi csokoládét.
A három hétig tartó, módfelett sikeres akciónak lassan vége van, bár még lesz egy-egy „villámszócsődület”, s folyamatosan érkeznek újabb szavak Parti Nagy Lajostól vagy Simon Mártontól, a végén pedig még Csákányi Esztertől is, a „szóbazár” bezár. Scipiades Erzsébet becslései szerint körülbelül 5 tonnányi élelem várja majd a szállítást Abaújkérre – amit a célintézménnyel és szociális szakemberekkel konzultálva osztanak majd szét. És a végére egészen biztosan mindenki boldog lesz, a megszeretgetett írók, a segítő civilek, vagy épp azok, akik kortárs kéziratokat rakhatnak otthon a fiókba.
Szegényregények
Kérdés, milyen mélységben és összetettségben foglalkozott az utóbbi években a szegénységgel a kortárs magyar irodalom. Az mindenesetre látható, hogy miután a más irányú politikai törekvések és a gyorsan romló gazdasági helyzet miatt egyre szembeötlőbbé válik a szegénység, az irodalom szereplői is könnyebben „rátalálnak” a témára. A 2000 folyóirat például immár második alkalommal rendezi meg (december 5-én és 6-án) a Szegénységkonferenciát. „A kérdés az, tud-e az irodalom vagy az irodalomtörténet tenni, vagy tett-e valaha azért, hogy felhívja a figyelmet a szegénységre, van-e az irodalomnak valamilyen lehetősége arra, hogy tegyen ez ellen – mondja Ambrus Judit, a konferencia szervezője. – Az ember mégiscsak azt gondolja, hogy tehet valamit az irodalom, bármennyire naiv elképzelés is, mert az emberek olvasnak, sok mindennel ilyen módon ismerkednek meg, így tudnak bizonyos helyzetekbe beleilleszkedni.” Nos, most valami ilyesmit láttunk.
