A másik Amerika

Federico Andahazi-Kasnya: Az anatómus

  • Bori Erzsébet
  • 1999. április 29.

Könyv

Ismerjük el, nehéz, már-már lehetetlen elfogulatlanul közelednünk ahhoz az írásműhöz, amely a klitorisz felfedezését választja tárgyául. Az olvasó a legjobb szándékkal is minimum hatásvadászatot orront, ellenőrzi a kiadót, a fordítót, a kiadvány külső jegyeit, belelapoz - nekem a legszárazabb szövegrésznél nyílt ki -, míg lassacskán oszlik a gyanúja, hogy valami ordas szemetet akarnak rásózni. Szó sincs róla, a könyv kecses, a kiadó megbízható, a fordítás kiváló.

Az anatómust egy magyar származású fiatalember szerezte, és a reneszánsz Itáliában játszódik, az egyeteméről híres Padovában, a kurtizánjairól híres Velencében, a pápákról híres Rómában. Ezek közül a kurtizánokról tud újat mondani, és javára írandó, hogy a moziban látható romantikus ábrázolatok helyett itt a maga valójában, kőkemény gazdasági vállalkozásként jelenik meg e méltán népszerű intézmény. Hogy Federico Andahazi-Kasnyát mi vonzotta a női test eme kitüntetett pontjához, arról sejtelmem sincs, annál több arról az érzésről, ami a padovai egyetem ma is működő épületében fogja el a látogatót, kivált ha belépést nyer a gyönyörű anatómiai előadóba, ahol a reformáció korában annyi hazánkfia is koptatta a szépen faragott padokat. Itt tanít a könyv hőse, Mateo Colón, nagy hírű orvos és anatómus, ki igazi reneszánsz emberként a festészetnek, a rajzolásnak és a szavaknak is mestere. A teremtés művének alázatos és fáradhatatlan kutatása során és egy véletlen folytán olyan felfedezésre jut, amelyről azonnal tudja, hogy csak honfitársa, a genovai Cristoforo vállalkozásához fogható. A Vénusz gyönyörének nevezett apró szerv feltalálása valóban mérföldkő az emberiség történetében - így látja ezt a rókalelkű rektor is, hiszen első dolga értesíteni a szent inkvizíciót, amely a legmagasabb szinten - Alvarez de Toledo bíboros személyes küldötte útján és Caraffa bíboros személyesen - képviselteti magát a tárgyaláson. A kimenetel nem kétséges, már rakhatják is a máglyát a műnek és szerzőjének. Ám közbelép a gondviselés, az agg pápának orvosra van szüksége, Colón mester pert és életet nyer, ráadásul fényes karrier és egy zsák pénz várja Rómában. De még előbb, a biztos halálra várva levelet küld a nagy felfedezésben sorsdöntő szerepet játszó hölgynek, Ines Torremolinosnak, aki azóta - mondanunk sem kell - olthatatlan szerelmet érez hősünk iránt.

A mű persze indexre kerül, Colónnak le kell mondania a tudományos sikerről, és utóbb Rómában is kedvezőtlen fordulatot vesznek az események, ám annak nincs akadálya, hogy a mester saját praxisában hasznosítsa a találmányát. Ami azt illeti, van egy másik nő is, név szerint Mona Sofía, Velence legszebb és legdrágább kurtizánja, mellesleg a nagy felfedezés érzelmi indítóoka; az ő szívén akarja kipróbálni Mateo a világot nyitó kulcsot.

A regény többé-kevésbé hűséges a történeti tényekhez, hőseit - szintén többé-kevésbé - valóságos alakokról mintázza. De miként a történet pápája is legalább két, reálisan létezett szentatyából van összegyúrva, akként Mateo Renaldo Colón figurájához sem csak az egykor élt Colombus Matteus Realdus mester volt a modell, hanem neves kortársa, Andreas Vesalius is. A fikció szerint Colón Vesalius tanítványa, de a belga anatómus fő művét - a Kopernikuszéval egyazon évben (1543) megjelent De humani corporis fabricát - saját hősének tulajdonítja a szerző. A regényben kulcsszerepet játszó két női személy viszont jóval egyetemesebb modellekre megy vissza: a szentre és a szajhára. Ines Torremolinosnak és Mona Sofíának elévülhetetlen érdemei vannak a nagy felfedezésben, de egyben ők azok, akiknek hivatásuk gyakorlásához a legkevésbé sincs szükségük Colón mester találmányára. És ebből adódik a kérdés, hogy vajon és valójában a kezében tartja-e Mateo Colón minden zárak nyitját?

Andahazi erre a kérdésre tud olyan választ adni, amiért mégiscsak érdemes elolvasnunk a könyvét, a számos önismétléssel és a túlméretezett, sok helyen unalmas periratokkal együtt. Az anatómus végső soron a (férfi)ember hiúságának és dőreségének állít ironikus emlékművet. Azért nem állom meg egy sanda közbevetés nélkül: hogyan lehetséges, hogy sem a szerzőben, sem a hősében még csak fel sem merült az a lehetőség, miszerint a terra incognitát megszámlálhatatlanul sok nő fedezhette fel és művelhette meg már jóval azelőtt, hogy a nagy tudású anatómus rátalált?

 

 

Magvető Kiadó, 1999, 244 oldal, 1390 Ft; fordította: Dobos Éva

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.