Zene
Kabinos bácsinak volna jó lenni, fehér köpenyben, kisgatyában. Õ az atyaúristen. Azt mondja, menjünk ki a férfimedencéből, mert nem belőlünk keresi a pénzét, és neki azt takarítania kell. Pedig a belépő nem kevesebb, mint kétezer forint volt erre a világhírű és, komolyan mondom, világszínvonalú rendezvényre. Tombola sem volt már mindegyik jegyhez. Sebaj, a tombolahúzást úgysem találtuk, még hírét sem hallottuk, sőt a francia cigarettakommandót sem sikerült szívás tárgyában utolérnünk soha. Amira hastáncosnőről is lemaradtunk, úgyhogy bánatunkban tévedtünk be a lányok előtt mindig rejtett Rudas gőzkamrákba, a fáradt spermától épp megtisztított medencékbe. Ott tomboltunk kúttalan kutakban, fénytelen fényekben, kitörő örömmel a hímsoviniszta tilosban. Sajnos sokan betaláltak még utánunk, ezért jött a kabinos bácsi, és káromkodott bele a fülünkbe. Az auláig kergetett, ahol francia filmsztárok tomboltak visszafogottan DJ Arab frenetikus hipermixére. De menni kellett fél négykor, mert reggel nyit a fürdő, legföljebb megtapsolhatjuk a méltán híres lemezlovast meg a kabinosokat, akik közül néhányan már jó egy éve folyamatosan élvezik ezt a fiatalok által kifordított világot. A medencében, ahol úszni szokás, fegyelmezett sorokban, úszósapkában, ott most táncolnak, pancsolnak, Tati-filmet néznek a vendégek, az úszómester helyén hifitornyok, a jobbszélen büfé, a balszélen szolarizált, diétás lányfürtök vadiúj fürdőruhában.
