Könyv

Menekülés a pályára

Kőrösi Zoltán: Az utolsó meccs - történetek a titkos magyar focikönyvből

  • Lengyel Imre Zsolt
  • 2012. augusztus 11.

Könyv

 


E kötet negyvenkét rövid novellájának egyikében (Az ember, aki) a főhőst szurkolás közben véresre verik egy Vasas-Újpest-meccsen, mire ő focilabdának kezdi képzelni magát: ha zebrához érnek, a felesége lövi át a túloldalra, de továbbra is lelkesen járt meccsekre, és "szívesen beszélt arról, hogy milyen mély értelme van annak a mondásnak, hogy a pályán a leggyorsabb játékos a labda". Ez a bölcsesség a valóság elől menekülő tévképzet tünetének látszik, ám máshol is újra és újra felbukkannak hasonlók. Például: "Lehet, hogy léteznek olyan mérkőzések, amelyeknek látszólag nincsen története, ám az biztos, hogy nincsenek olyan történetek, amelyeknek ne lenne köze a futballhoz."

 

Ebben a kötetben tényleg mindennek a focihoz van köze, és tényleg mindent egy nagyszabású menekülés határoz meg: a világból a fociba, majd onnan is tovább a mesék birodalmába. Bár a világ leginkább mindenféle érdekek és vélemények áttekinthetetlen szövevényének látszik, itt létezik abszolút középpont: "Hiszen ha az ember szereti a futballt, semmi nem lehet fontosabb." De azután kiderül, hogy a valóságban még a futball is túl életszerű: rasszizmus, bundabotrány, a csapatok kisszerű mozgása mindenféle tabellákon, kiesés. Ezekről itt is szó esik ugyan, de mindig rögtön a háttérbe, a mellékes dolgok közé utalva.

Mert a középpontban a titkos történetek állnak, egy focilegendárium töredékei. Ezek nyomán pedig a valóságos futball helyére is rezervátum települ, onnan pedig végképp kívül reked minden, ami a világról való gondolkodást egyre bonyolultabbá teszi: relativizmus, varázstalanodás, demokratizmus - akik ezekben a szabadság fokozódásának okát látják, vagy a bonyolultságnak örülnek, aligha érzik majd otthonosnak ezt a világot. E történetekben még lehetségesek a csodák: "Mert vannak (...) a futballnak kétségbevonhatatlan fizikai törvényei. (...) De van valami ezeken túl is". Még használhatók a nagy szavak, és érezhetők a nagy érzések (mondjuk "a létezés természetéről", erről a "titkos szerkezetű tudásról"). Itt kétségek nélkül el lehet köteleződni csoportok iránt; lehet működtetni a macsómorált ("Ha férfi vagy, légy férfi."); el lehet vitatni az emberséget azoktól, akik nem teljesítik kritériumainkat ("Egy jó pályának, ellentétben egy rossz labdarúgóval, lelke van."). És mivel az egyes anekdoták nem állnak össze egységgé, nem kell a szemben álló felek igazságát egymással összebékíteni, elég igazolásul minden esetben a foci. Ha ebben a mesevilágban a magyar válogatott tagjai egymás ellen játszanak, akkor is lehetséges, hogy ne legyen senkinek "egyetlenegy hibás mozdulata": a védők tökéletesen szerelnek, közben a támadók tökéletesen törnek előre.

A titkos üzemanyag tehát mintha végig a (poszt)modernitás teherré válása lenne; a végeredményt meg, minthogy éppen mindenféle probléma kiiktatása látszik a fő célnak, elég nehéz másnak látni, mint rettenthetetlen giccsnek. Az elbeszélők pedig, ha részben engedik is a menekülés fantazmagórikus jellegét megpillantani, végig nem merészkednek kívül a futballvilág határain, és hamar kiderül, hogy igazán nagy kedvüket maguk is e mitológia működtetésében lelik. Az e világ édeskés-inkorrekt ideológiájával szemben kritikus olvasónak tehát nem nagyon van hol megvetnie a lábát a szövegben, így pedig nehéz keresztülverekednie magát a közhelyes és modoros bölcselmek során, hogy elérhessen a kötet végére. Ahol aztán a giccs végleg besűrűsödik: az utolsó előtti novellában egy juhnyáj kezd focizni, az utolsóban pedig bizony nem más lesz a magyar örökválogatott ellenfele, mint az angyalok csapata, és a meccset "nemcsak az emberek, de a fák, a füvek, az állatok is" figyelik. "Még a kövek is, mindenütt."

Kalligram, 2012, 192 oldal, 2700 Ft


Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."