Nem a gyilkosság felderítése az első, hanem a mögötte álló társadalmi viszonyok, szociálpszichológiai hálók, családi tűzfészkek és egyéb emberi lomok feltárása. Másik ideáljuk Henning Mankell - akinek rendőrét, az operarajongó Kurt Wallandert ugyancsak illeti egy félmondatos hódolat a regényben. A díszletek és kellékek persze maiak: egy Stockholmtól nagyjából száz kilométerre fekvő kisváros a maga pletykás áporodottságával, titkaival, ahol meggyilkolnak egy kamasz fiút. A helyi rendőrség tehetetlen, ekkor kapcsolódik be a királyi nyomozó hatóság, élén Torkel, az angolosan higgadt, totál nem skandináv rendőr áll. Az antiszociális elemről Sebastian Bergman, a kiábrándult lepedőhuszár és retirált kriminálpszichológus gondoskodik.
A szerzők mesterien bonyolítják a kettős cselekményt, az egyik oldalon a gyilkosság felderítése, a másikon Sebastian saját múltja egy véletlenül felbukkant darabjának feltárása áll. Semmi idegborzolás, semmi vértenger, csak az emberi viszonyok pontos, hiteles, arányos, mély, de soha nem okoskodó rajza. Ítélet nincs, de van mérlegelés, lélekrajz, mindez rendkívül árnyalt szituációkba beágyazva, aprólékosan, de nem terjengősen. Nagy felfedezés. Várjuk a széria többi darabját.
Fordította: Dobosi Beáta. Animus, 447 oldal, 3390 Ft
