Könyv

Melinda Nadj Abonji: Galambok röppennek fel

  • Bod Péter
  • 2012. május 19.

Könyv

"Akkor maga nem is balkáni?" - teszi fel a kérdést egy törzsvendég a felszolgálónak a Kocsis család kávézójában. "Voltaképpen nem, feleltem, de valahogy mégis, gondoltam" - emlékszik Ildikó, a regény elbeszélője.

A Svájcban élő szerző neve akkor is így írandó, ha egyszerűbb volna Nagy Abonyi Melindaként emlegetnünk a vajdasági Óbecséről származó írónőt: irodalomtörténeti kontextusba helyezve látható, hogy a magyar emigrációs irodalmat a migráció irodalma váltotta fel. Egyik oldalon áll a Márai Sándor és Határ Győző képviselte anyanyelvi nemzedék, a másikon Agota Kristof, Terézia Mora és Melinda Nadj Abonji, vagyis akik választott hazájuk nyelvén kezdtek el írni.

Galambok röppennek fel egyszerre identitás-, család-, nevelődési és pikareszk regény. (Amely fogalmak csak látszólag sokatmondóak, valójában alig orientálnak.) Bár nem sokat olvashattunk eddig a második generációs, magyar gyökerű bevándorlók beilleszkedéséről, a történetnél több meglepetést tartogat a szöveg mondatfűzése és ritmusa, amelyet néhányan a szabad asszociációs technikával kötnek össze, de legalább annyira szól az élő nyelv bravúros újraalkotásáról.

A svájci mindennapok és a Vajdaság kisvilága közti különbség érzékeltetése valódi írói kihívás. A rendszeres időközönként hazalátogató Kocsis család a jóléti társadalom mintaországából érkezik meg az egykori otthon paraszti miliőjébe, ahol semmi nem változott. Ildikó nem kerülheti meg a kérdést: "Vajon miért jött ki apa és anya Svájcba, mi volt a valódi oka?" Részben erre a megválaszolatlanságra épül ez a lassan hömpölygő emlékezetfolyam. A válasz banális és súlyos, a nagymama mondja ki: "minket és még sokakat megakadályoztak abban, hogy éljük az egyszerű életünket".

Tauben fliegen auf: galambok szállnak (vagy repülnek) fel. A fordításban röppennek. Szép, nem?

Fordította: Blaschtik Éva. Magvető, 2012, 278 oldal, 2990 Ft


Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.