Könyv

Melinda Nadj Abonji: Galambok röppennek fel

  • Bod Péter
  • 2012. május 19.

Könyv

"Akkor maga nem is balkáni?" - teszi fel a kérdést egy törzsvendég a felszolgálónak a Kocsis család kávézójában. "Voltaképpen nem, feleltem, de valahogy mégis, gondoltam" - emlékszik Ildikó, a regény elbeszélője.

A Svájcban élő szerző neve akkor is így írandó, ha egyszerűbb volna Nagy Abonyi Melindaként emlegetnünk a vajdasági Óbecséről származó írónőt: irodalomtörténeti kontextusba helyezve látható, hogy a magyar emigrációs irodalmat a migráció irodalma váltotta fel. Egyik oldalon áll a Márai Sándor és Határ Győző képviselte anyanyelvi nemzedék, a másikon Agota Kristof, Terézia Mora és Melinda Nadj Abonji, vagyis akik választott hazájuk nyelvén kezdtek el írni.

Galambok röppennek fel egyszerre identitás-, család-, nevelődési és pikareszk regény. (Amely fogalmak csak látszólag sokatmondóak, valójában alig orientálnak.) Bár nem sokat olvashattunk eddig a második generációs, magyar gyökerű bevándorlók beilleszkedéséről, a történetnél több meglepetést tartogat a szöveg mondatfűzése és ritmusa, amelyet néhányan a szabad asszociációs technikával kötnek össze, de legalább annyira szól az élő nyelv bravúros újraalkotásáról.

A svájci mindennapok és a Vajdaság kisvilága közti különbség érzékeltetése valódi írói kihívás. A rendszeres időközönként hazalátogató Kocsis család a jóléti társadalom mintaországából érkezik meg az egykori otthon paraszti miliőjébe, ahol semmi nem változott. Ildikó nem kerülheti meg a kérdést: "Vajon miért jött ki apa és anya Svájcba, mi volt a valódi oka?" Részben erre a megválaszolatlanságra épül ez a lassan hömpölygő emlékezetfolyam. A válasz banális és súlyos, a nagymama mondja ki: "minket és még sokakat megakadályoztak abban, hogy éljük az egyszerű életünket".

Tauben fliegen auf: galambok szállnak (vagy repülnek) fel. A fordításban röppennek. Szép, nem?

Fordította: Blaschtik Éva. Magvető, 2012, 278 oldal, 2990 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.