Folyóirat

Ex Symposion - Norvég minta

Könyv

"Ha jól belegondolok, Henrik Ibsen, Edvard Grieg, Edvard Munch jut kapásból eszembe a norvég kultúráról" - írja Józsa Márta a norvég irodalomnak szentelt lapszám egyetlen, e kissé hevenyészett mondattal együtt is szép esszéjében. Noha a tág téma ezúttal kevesebb teret enged a szerkesztői virtuozitásnak, mint a folyóirat legutóbbi, a pizsama, a kém vagy az át-tér hívószavakra felfűzött számainak esetében, a magas átlagszínvonalú, esetenként megrázó novellák és regényrészletek izgalmas és sokszínű gűjteményt adnak ki.

Így a Józsa által említett norvég művészek sorát nemcsak a Scolar tevékenységének köszönhetően megismert Erlend Loe-val, Linn Ullmann-nal vagy Per Pettersonnal egészíthetjük ki, hiszen például aligha enged egykönnyen hideglelős szorításából Kjell Askildsen jégkristály-tisztaságúra csiszolt minimalista novellája, amelynek egyik leghosszabb mondata így hangzik: "Felálltam, kimentem az előszobába, felmentem a lépcsőkön, bementem Sam szobájába, úgy éreztem, a fejem egy tó fenekén hever." Egy befagyott tó fenekén, tehetjük hozzá a hó és a jég vissza-visszatérő motívuma miatt is: "Csönd van a barakkban, kényelmetlen csönd, mint a Giccecokka alatti jégbarlangokban" (Frank A. Jenssen). De ahogy a norvég szerzők is ügyesen játsszák ki és duzzasztják globális érvényűvé az őket körülvevő lokális jellegzetességeket, egyszerre kihasználva és átformálva a nemzeti sztereotípiákat, a lapszámon sem uralkodik el teljesen a közhelyszerű északi melankólia: Ingvar Ambjsrnsen üdítő nyerseségű novellájának főhőse a sarki kricsmiben szed össze egy finoman szólva kiismerhetetlen festőnőt, akinek "kisugárzásától ijedtében hasmenést kap, aki csak ránéz".

A Pap Vera-Ágnessel kiegészült szerkesztők és a fordítók munkáját dicséri, hogy a rövid, pár oldalas regényrészletek sem keltenek hiányérzetet, és novellaként is olvashatók.

64 oldal, 800 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.