Folyóirat

Ex Symposion - Norvég minta

Könyv

"Ha jól belegondolok, Henrik Ibsen, Edvard Grieg, Edvard Munch jut kapásból eszembe a norvég kultúráról" - írja Józsa Márta a norvég irodalomnak szentelt lapszám egyetlen, e kissé hevenyészett mondattal együtt is szép esszéjében. Noha a tág téma ezúttal kevesebb teret enged a szerkesztői virtuozitásnak, mint a folyóirat legutóbbi, a pizsama, a kém vagy az át-tér hívószavakra felfűzött számainak esetében, a magas átlagszínvonalú, esetenként megrázó novellák és regényrészletek izgalmas és sokszínű gűjteményt adnak ki.

Így a Józsa által említett norvég művészek sorát nemcsak a Scolar tevékenységének köszönhetően megismert Erlend Loe-val, Linn Ullmann-nal vagy Per Pettersonnal egészíthetjük ki, hiszen például aligha enged egykönnyen hideglelős szorításából Kjell Askildsen jégkristály-tisztaságúra csiszolt minimalista novellája, amelynek egyik leghosszabb mondata így hangzik: "Felálltam, kimentem az előszobába, felmentem a lépcsőkön, bementem Sam szobájába, úgy éreztem, a fejem egy tó fenekén hever." Egy befagyott tó fenekén, tehetjük hozzá a hó és a jég vissza-visszatérő motívuma miatt is: "Csönd van a barakkban, kényelmetlen csönd, mint a Giccecokka alatti jégbarlangokban" (Frank A. Jenssen). De ahogy a norvég szerzők is ügyesen játsszák ki és duzzasztják globális érvényűvé az őket körülvevő lokális jellegzetességeket, egyszerre kihasználva és átformálva a nemzeti sztereotípiákat, a lapszámon sem uralkodik el teljesen a közhelyszerű északi melankólia: Ingvar Ambjsrnsen üdítő nyerseségű novellájának főhőse a sarki kricsmiben szed össze egy finoman szólva kiismerhetetlen festőnőt, akinek "kisugárzásától ijedtében hasmenést kap, aki csak ránéz".

A Pap Vera-Ágnessel kiegészült szerkesztők és a fordítók munkáját dicséri, hogy a rövid, pár oldalas regényrészletek sem keltenek hiányérzetet, és novellaként is olvashatók.

64 oldal, 800 Ft


Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.