Miért ugrálsz? – Naoki Higashida: Hát ezért ugrálok

  • Orosz Ildikó
  • 2014. április 2.

Könyv

Az autizmussal élő, 13 éves japán fiú fontos könyvét a Felhőatlasz szerzőjének fordításában ismerte meg a világ. Ezen a héten már magyarul is olvasható.

„Volt egyszer egy világ, a világban egy bolygó, a bolygón egy földrész, a földrészen egy ország, az országban egy város, a városban egy lakás, a lakásban egy szoba, a szobában egy ember, s az emberben egy világ” – ez az Autizmussal önmagamba zárva című önéletrajzi könyv legismertebb mondata, melynek szerzője, Fajcsák Henriett, művésznevén Seth F. Henriett autizmussal élő író, költő, festő (életéből néhány éve monodráma is készült Börcsök Enikő előadásában). Ma már egyre több autizmusról szóló „belső narratíva” létezik, melyek a többségi társadalom számára is új ablakot nyithatnak az önmegismerés felé.

false

Ezek sorába illeszkedik a japán Naoki Higashida 13 évesen írt könyve. Naoki súlyos beszédfogyatékossággal küzd, írott szövegeket fel tud olvasni, társalgásra azonban alig képes. Viszont megtanult japán írásjelekre mutatva kommunikálni, és mára több könyvet írt, blogot vezet. A 2006-os Hát ezért ugrálok tavaly vált szélesebb körben ismertté, amikor David Mitchell, a Felhőatlasz és a Szellemírók szerzője japán felesége segítségével angolra fordította. A házaspár személyesen is érintett: egyik gyermekük autizmus diagnózissal rendelkezik. Mitchell – aki egyébként saját beszédhibája folytán a Brit Dadogás Társaság védnöke is – a könyvhöz írt előszavában sorsfordító olvasmánynak nevezi Naoki írását, amely szülőként megsokszorozta a türelmét, és általa új szakaszba lépett a fiához fűződő kapcsolata.

A rövid, egy-másfél oldalas fejezetek címe egy-egy gyakran feltett kérdés az autizmussal kapcsolatban: Miért hajtogatod folyton ugyanazokat a kérdéseket? Tényleg utálod, ha megérintenek? Miért vagy olyan válogatós? Ezekre próbál Naoki választ adni: „Amikor ugrálok, az olyan, mintha az érzéseim az égbe emelnének. (…) mintha leráznám a kötelékeket, amelyek rögzítették a testemet. (…) a mozgástól kedvem támad madárrá változni.” Vagy: azért szereti újra és újra ugyanazokat a filmeket megnézni, mert felvillanyozza az ismétlődés, és különben is: „Amikor új, idegen helyen járnak, nem könnyebbülnek-e meg mások is, ha barátságos, ismerős arcra bukkannak?” Naoki a látszattal ellentétben szereti a társaságot, a magány nem tünete, hanem fájdalmas következménye autizmusának: azért kerüli az embereket, mert társaságban „a dolgok mindig rosszul alakulnak”. Megrázó látni, mennyire gyűlöli uralhatatlan teste korlátait („A számat elhagyó fura hangok nemegyszer olyan kínosak, hogy majdnem belehalok.”) és milyen szorongással tölti el, hogy terhére van a környezetének: „A saját nehézségeinkkel elbánunk, de az az érzés, hogy az életünk mások boldogtalanságának forrása, egyszerűen elviselhetetlen.”

Sajnálhatjuk, hogy Naoki nem mer/akar/tud minden kérdésre személyes választ adni, és gyakran fogalmaz meg általánosító, „mi autisták” kezdetű mondatokat. Ezekben mintha nem a saját tapasztalatait osztaná meg velünk, hanem inkább azt, amit az autizmusról tud, vagy amiről úgy véli, a külvilág várja tőle. Ez a jó szándékú egy kalap alá vétel persze aligha róható fel neki, nekünk, olvasóknak azonban tudnunk kell, hogy az autizmus spektrumzavar igen sokféle formát ölthet, és a maga teljességében nem ismerhető meg egyetlen önéletírásból. De ha egy lépéssel beljebb vagyunk, már megérte.

Fordította: Komáromy Rudolf. Park, 2014, 174 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.